Bevezető
Az LG mostantól tegezheti a Samsungot és a Nokiát, belépett az elit klubba. Együtt isznak jóféle bort, a Sony Ericsson és a Motorola pedig maximum az utcáról nézhetnek befelé, s vágyakozva figyelhetik, ahogyan a finn és a két koreai rágyújtanak egy szivarra. Az Apple más, ő is bejöhet, mindig nagyon trendin öltözik, de nem bír beszélgetni a trióval, mert a Bluetooth-nyelvjárást nem ismeri.
A KM900 Arena a kisebbik koreai cég legújabb dobása, és bizony odab... ezt itt nem írhatjuk le, maradjunk abban, hogy odaver. Nagyon. Mint annyi más tesztalanyunkat mostanság, ezt a készüléket is Barcelonában jelentették be, és persze már ott is nyomkodtuk, de a futó ismeretség során nem derült ki egyértelműen, hogy jó-e ez, vagy sem. Most már tudjuk, hogy az.
Az LG az utóbbi két évben szépen felszívta magát, s ellentétben másokkal úgy fest, hogy nem pukkad ki. A két Prada és a Viewty mellett most épp a KP500 Cookie kapcsán döntögetnek eladási rekordokat, de jelen tesztünk alanya (druszánk, ha úgy tetszik) még csak pár hete kapható a világ szerencsésebbik felén, de az eladások máris meghaladták a kétmilliós darabszámot.
Nem olcsó eszköz, a lelkes vásárlóról 140 lepedőt gombolnak le, ennyiért független iPhone 3G is akad. Érintőképernyős ez is, ezért mindenki az Apple termékéhez hasonlítgatja, mi nem tesszük ezt. Ebben a készülékben ugyanis zárt operációs rendszer dolgozik, így inkább a Samsung S8300 versenytársa, annak ellenére is, hogy specifikációiban leüti az iPhone-t. Viszont kevésbé flexibilis.
Doboz, külső
Szégyen vagy sem, de a csomagolásba csak akkor túrtam bele mélyebben, amikor őrülten keresni kezdtem a kézikönyvet. Ennek persze oka és története van, kicsit később ki is térek rá, de van itt még egy dolog, ami ritka a praxisunkban. Ugyanis ahogy kivettem a telefont és az akkumulátort, onnantól nem érdekelt semmi más, az LG Arena ugyanis első blikkre (és másodikra is) lenyűgöző.
Nem a formaterv csap oda, az tizenkettő egy tucat, van egy jókora kijelző, minimális mennyiségű gomb oldalt (a hangerőhöz és a kamerához), de az anyaghasználat bizony igen nívós. A fémből készült hátlapot ugyanis fehérre festették, és nagyon adja. Trendi, de minőségi, a kijelző pedig elvileg ellenáll a karcolódásnak, más összetevő nem is nagyon van, ezt így kell csinálni.
A morcogás akkor kezdődik, amikor a bal oldalon látható ajtócska félretolása után (ez még mindig remek megoldás) szabványos LG csatlakozót találunk, amivel az égvilágon semmi sem kompatibilis. Ezt némiképp ellensúlyozza a telefon tetején tátongó 3,5 mm-es jack csatlakozó. Pláne mosolyra húzódhat a szánk, amikor a dobozból előkerül a mellékelt füles is, amelynek „agybadugós” kialakítása kellemes minőséget sejtet. A csomagban még egy adatkábel, egy miniCD és egy vaskos kézikönyv található.
A fedlapot egy 3 inches kapacitív érintőkijelző uralja, a felbontás – lehet kapaszkodni – 480x800 pixel, ami azért elég ritka vendég telefonokban, ilyesmit eddig a Sony Ericsson X1 és a HTC Touch HD tudott felmutatni. A 16 millió szín természetes, a technológia TFT, a láthatóság napfényes környezetben nem tökéletes, pedig az LG mérnökei harsány színű ikonokat tettek a fekete háttérre. A kijelző felett másodlagos kamera, illetve a hangszóró rácsa található, az ablak fekete karimájában pedig az LG logótól balra egy távolságmérő helyezkedik el, amely a fejünk közelségét hivatott felmérni annak érdekében, hogy arcszőrrel ne nyomkodjuk meg hívás közben a képernyőt.
A hátlap fehéres színe elsőre megtévesztő, de ez is fémből van. Diszkréten néhány apró felirat tájékoztatja a szemlélődőt arról, hogy itt komoly cuccról van szó, az 5 megapixeles kamerára utaló szöveg mellett a Dolby Mobile jel böki ki a szemet. A kamera köré pedig felkerült az egyes LG modelleken már látott Schneider-Kreuznach szöveg, ami szintén kellemes emlékeket idéz a képminőség terén. A memóriakártya a hátlap levétele után érhető el, de az akkumulátort nem kell a cseréhez eltávolítani.
S-Class menü
Az LG Arena az első olyan telefon, amely a gyártó saját fejlesztésű, teljesen újragondolt menürendszerét kapta meg, ennek neve pedig S-Class UI. Nem, ez nem egy operációs rendszer, hanem egy grafikus interfész, s a jövőben más modellekben is fel fog bukkanni, úgyhogy most komolyan kivesézzük, mert egyrészt igen jól sikerült, másrészt pedig elég komplex is.
Induljunk ki abból, hogy aktív a „billentyűzár”, ami inkább képernyőzár. Ilyenkor a felül található power gombot megnyomva megelevenedik a kijelző, és az alul látható feloldás feliratot hosszan nyomva saját tengelye körül megfordul, hogy átkerüljünk a négy dedikált screen egyikére. Mellesleg minden esetben ugyanoda jutunk vissza, ahol aktiváltuk a billentyűzár, tehát ha üzenetolvasás után dobtuk félre unottan a készüléket, akkor a zár feloldása után ismét ott találhatjuk magunkat.
A menürendszer két lépcsős, fentebb van a már említett négy dedikált képernyő, amelyek egy kocka oldalainak is felfoghatóak, s közöttük a váltás is úgy történik, hogy jobbról balra, vagy balról jobbra elhúzhatjuk az ujjunkat. Ez sem egyszerű látvány, de erre rádob egy lapáttal az, ha az alsó érintőgombok közül a középsőre tehénkedünk, ilyenkor ugyanis tényleg kockává alakul a menü, és forgathajuk azt kedvünkre, a megfelelő oldalt kiváltsztva pedig újabb érintés, és ismét teljes képernyővé növekszik a kocka választott oldala.
A négy dedikált képernyő más és más okosságokat rejt. A kékes hátterűre ikonokat pakolhatunk (shortcut), összesen kilenc fér ide, s gyakorlatilag akármi kirámolható. A barna hátteres a widgeteknek fenntartott hely, ez fel-le irányban is görgethető, ide az alsó sorból húzhatunk fel widgeteket. A zöld hátterű screen a kedvenc kontaktjainknak fenntartott hely, míg a lilás beütésű oldal a multimédia tartalmak közül mutatja a kiválasztottakat. Mind a négy képernyő alsó sorábon ott ül hivatkozásként a névjegyzék, az üzenetkezelés, a tárcsázó és a tényleges menü.
Ez a kockás dolog az ide-oda forgatással és nyomkodással elképesztően gyors. Az egyes képernyőkön úgy tudunk változtatásokat eszközölni, hogy egy már kiválasztott elemet hosszan passzírozunk, s akkor a felület szerkeszthetővé válik. Na, erre nem jöttem rá magamtól, ehhez kellett a kézikönyv. A multimédiás és a névjegyzékes panelen nem csak úgy rendezhetjük a tartalmakat, mint mondjuk egy iPhone kijelzőjén, hanem csinos kis orsókba is rendeződhetnek a dolgok, amelyeket ujjal lehet fel-le prögetni. Pofás, átgondolt rendszer ez, de még nincs vége, mert a főmenüről nem esett szó.
A főmenü ugyanis egészen újszerű. Egyszerre összesen 16 ikon látszik, ezek négy sorban kerültek elrendezésre. Ám – s ez már a menübe való belépésnél is látszik egy laza mocorgás-animáció kapcsán – a sorokat vízszintesen a kis ujjunkkal el tudjuk húzni, így soronként további négy ikon csalogatható elő. Állati ötletes megoldás, le voltam nyűgözve. És még nincs vége: a telefonban található mozgásérzékelő lehetővé teszi, hogy elforgatva a készüléket, az összes ikont (kisebben ugyan) kirajzolja egyszerre a képernyőre, ez nagyon durván néz ki.
Alapfunkciók
Eddig a pontig nagyon csecse cucc az LG Arena, de mint ahogyan semmi sem, úgy ez sem tökéletes. Amint a főmenüből át szeretnénk jutni különböző funkciókhoz, máris érezhető némi lassulás. Erre is van megoldás, ugyanis a telefon képes a multitasking funkcióra, azaz egyszerre kilenc alkalmazás lehet nyitva a háttérben. Ezek között a két híváskezelő gomb közé ékelt négyzeteket formáló érintőbillentyűvel tudunk váltani, itt a sebesség villám jellegű.
A névjegyzék 1000 férőhelyes. Itt már fehér alapon fekete és narancs árnyalatú a felület. Itt sajnos nem működik az elforgatás, tehát álló helyzetű listát kapunk. A görgetés alapvetően remek, de hiába van ez így, egy ezres listát senki nem szeretne végigpörgetni, úgyhogy kéne keresni. Legfelül van egy gyorskereső, először azt hittem, hogy ez csak akkor szűr, ha a betűk beírása után a kis nyilacskára kattintunk, de ez tévedés, csak annyira lassú a szűrő, hogy nem tűnik fel. A másik lehetőség pedig, ha az opciókból előhúzzuk a keresés menüpontot, ez gyorsabban mutatja a találatokat, de hogy miért, az rejtély. A felbukkanó szövegbeviteli ablak egy normál telefonos gombsor virtuális leképezése, amivel nincs is gond, csakhogy a szűrés sebessége sajnos nagyon lassú. Az egyes emberekhez megfelelő mennyiségű adat csatolható, kép is, csengőhang is, itt nem lesz gond. A kontaktok között választhatunk „kedvenceket”, ezek kerülnek ki a fentebb már részletezett négy panel egyikére.
Az üzenetkezelés szokott a leghúzósabb pontja lenni az érintésvezérelt telefonoknak. Az LG Arena kiemelkedően jó ilyen szempontból, ugyanis szövegbevitel során működik a mozgásérzékelő, s így a kép elfordul, ennek hatására pedig virtuális QWERTY billentyűzet köszön vissza. Álló helyzetben a szokásos, telefonos gombelrendezéssel kell megküzdeni, ha van két szabad kezünk, akkor mindenképpen javasolt, hogy a vízszintes nézetet használjuk.
Talán a kapacitív kijelző teszi, de sokkal inkább a felbontás finomsága az oka annak, hogy a félregépelés esélye gyakorlatilag minimális, életemben nem láttam még ennyire jól működő virtuális gombsort, pedig a BlackBerry Storm után azt hittem, hogy újat már nem tud mutatni az iparág. Ez a billentyűzet viszont világbajnok, ráadásul magyar ékezetes karakterek is vannak rajta, nem kell extra funkciógombokat piszkálni, rá bírták nyomorítani a speciális betűket az alap gombkiosztásra is, úgyhogy ide felírok egy akkora pirospontot, hogy simán kilóg a 3 inches képernyőről. Külön jópont jár a copy-paste funkcióért is, amely könnyen hasznáható.
Funkcionálisan az üzenetek menüpont az SMS és MMS írásokat tartalmazza, időrendben listázza ezeket, olvasni csak álló nézetben lehet, csak szerkesztéskor tudjuk elforgatni a képet. Bónusz létezik chat jellegű megjelenítés azok számára, akik az ilyesmit szeretik (mondjuk én). Az email kliens külön menüpontban üldögél, s rögtön az első belépés után megdöbbenéssel fogadtam, hogy Exchange szerverekkel való kommunikációra is képes az Aréna. Ráadásul van annyira intelligens, hogy felsimeri, hogy milyen szolgáltató kártyája van a telefonban, s az operátori email cím beállítását automatikusan elvégzi. Ezek mellett lehetőségünk van ettől eltérő postafiók beállítására is, a folyamaton varázsló vezeti végig a felhasználót, amely automatikusan próbál rájönni arra, hogy milyen POP3 és SMTP szerverek használata lehetséges. A csatolmányok kezelése természetesen megoldott.
Iroda és játékok
Ha egy telefon ilyen csilli-villi, ennyire látványos menüt kap, akkor az irodai funkciók gyakran háttérbe szorulnak. Nos, az LG Arena esetén ez nem így van. A naptár havi nézete gyönyörű, jól átgondolt, okos tipográfiát alkalmazó felület. A heti nézet talán még ezen is túlmutat, s bizony a napi bontás is csodás. Négyféle bejegyzés raktározható el, illetve van külön szabadság is, ezzel tehát ötre nő a lista, számszerűsítve 500 esemény tárolására nyílik lehetőség. Az ismétlődés nem akadály, természetesen.
Az ébresztőóra teljesen újszerű. Rögtön innen érhető el a visszaszámláló is, maga a vekker pedig szintén kettébontható, létezik "widget alarm", amely a barna panelről is állítható, illetve szabványos riasztás, amelynél tényleg minden paraméterezhető. A csengőhang, a vibráció ritmusa és ereje, a kiírt szöveg, az ismétlődés és a szundi ideje is. A beállításhoz egy nagy grafikus óra mutatóit kell csavarni, amelynek háttere napos eget mutat reggel hat és este hat között, a további időpontokban pedig a csillagos égbolt látható. Nyilván meg lehet lenni ilyen trükkök nélkül, de az S-Class menü tele van ehhez hasonló finomságokkal, és minden menüpontban új és új ötletbe fut bele az ember úgy, hogy közben a funkcionalitás sem csorbul. Lenyűgöző, nincs más szó erre.
A számológép jókora gombokat kapott, s ismeri a trigonometrikus műveleteket is. A stopper részidős, a jegyzetek pont arra valóak, amire szánták őket, a világóra pedig listás, de ha új várost veszünk fel, akkor jön egy szépen megrajzolt, forgatható földgömb. A diktafonnál választható, hogy MMS méretű felvétel, vagy a memória kapacitásának megfelelő hosszúságú fájl képződjön, ez speciel nálam 549 órányi anyag eltárolásának lehetőségét kínálta fel. Ja, hát úgy könnyű, hogy van belül 8 gigányi memória... A diktafon folyamatban levő beszélgetés közben is elérhető, s mindkét fél hangját rögzíti.
Nincs még vége, ugyanis az LG Arena az összes Office dokumentumot képes megjeleníteni a Picsel Viewer segítségével. Ez egy ilyen felbontású kijelzőn már nem rossz tulajdonság, pláne, hogy itt is működik az elforgathatóság, de ami még jobb: az eddig taglaltak után ez az első olyan terület, ahol kihasználhatjuk a multitouch kijelző képességeit. Pont úgy lehet nagyítani és kicsinyíteni a dokumentumokat, mint ahogy az iPhone-ban a képeket. Ha nem is annyira finom az animáció, de abszolút vállalható.
Játékok terén több lehetőségünk is van. Egyrészt itt a jó öreg Java, másrészt pedig az LG Arena Flash Lite alkalmazások futtatására is ad lehetőséget. A sima Flash tartalom még nagy falat neki, de az apróbb őrültségek már elindulnak. Ezek mellett most is itt van az M-Toy menüpont, amelyben három, mozgásra reagáló alkalmazás kapott helyet, egyik sem egy nagy durranás, a szokásos dobókocka, illetve szerencsekerék (lásd KM500) van még egy ping-pong, illetőleg teniszütővel játszható dekázásos marhaság is.
Kamera
Muszáj a multimédia funkciókat külön kezelni, mert mind a képalkotással, mind pedig a muzikális résszel kapcsolatban annyi fontos írnivaló akad, hogy ezzel nem csak kettő, de több oldalt is ki lehetne tölteni. A fotózáshoz 5 megapixeles Schneider-Kreuznach optikát kapunk, mellette LED-es vaku biztosíthat némi plusz fényt, s természetesen nem hiányzik az autofókusz, amelynek két állása van: a végtelen és a makró mód.
A készülék vízszintesen tartandó, a legfontosabb beállítások (fókusz, vaku, fehéregyensúly) jobb oldalról halászhatóak elő, ha viszont a fogaskerékre bökünk, akkor egy ötletesen forgó almenün keresztül babrálhatjuk a képméretet, a minőséget, a fókuszálás módját, a stabilizátort, a sorozatfelvételt, vagy az önkioldót. Van geotagging, az ISO érték pedig 100 és 800 között választható, s arcfelismerés is helyet kapott a szoftverben.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az exponálás nem túlzottan sebes, az ehhez kapcsolódó hangeffekt kibocsátása után még legalább egy másodpercig ne mozdítsuk meg a kezünket, különben nem az lesz a képen, amit terveztünk. Ezt a két dolgot igazán össze lehetett volna szinkronizálni. Az elkészült fotók (fentebb) nagyon felemásak. Egyik-másik egészen jó, de a zajszűrés néhol túl erős, máshol pedig teljesen felesleges, mert igen erős szemcsésedés marad így is a képen. Az egyik alkotáson felbukkan a kromatikus aberráció is, ezúttal nem lilásan, mint néhány Sony Ericsson modell esetében, hanem élénk zölddel. Sok esetben - képstabi ide, vagy oda - elmozdul a fotó és homály lengi be a képet, amely a késletetett exponálás rovására írható. Lehet ezzel viszonylag jó képet csinálni, de nagyon oda kell figyelni, s ezzel pont a mobiltelefonba épített fényképezőgép lényege veszik el némiképp.
Videó kapcsán viszont odaver a gép, laza 720x480 pixeles mozi rögzíthető, a beállítások között pedig olyan finomságokat találunk, mint hogy elölről, vagy hátulról jövő hangra figyeljen a készülék. A 30 fps-sel rögzített filmek persze zabálják a memóriát, itt egy 36 másodperces felvétel, amin az olvasókat üdvözli egy figyelemre méltóan bájos hölgy (ezt a kattintás érdekében írtam ide), s ez több mint 9 megányi helyet foglal.
A visszanézegetés során sem fogunk csalódni. A mozik röccenés nélkül futnak, a képek esetében pedig újra játszik a multitouch technológia, amely itt is igen praktikus. Az álló nézetben megnyitott galéria nagyon gyorsan tölti be a bélyegképeket egymás alá, ha megdöntjük a telefont, akkor pedig egymás mellé úsznak be a fotók, ez szintén elég látványos, s egy csöppet sem tűnik erőltetett megoldásnak. Van slideshow mód is, bár erre én kevésbé flesselek. A videókat utólag a beépített ökörködésre alkalmas muvee programocskával alakíthatjuk át. Ja, mellesleg a telefon gond nélkül visszajátssza a DivX, Xvid és MPEG4 formátumú mozikat is. Ezzel a képminőséggel és a 3 inches mérettel pedig már lehet mit kezdeni... UPDATE: egészen pontosan az LG a következő paraméterekkel rendelkező videó állományokat tudja megnyitni:
- H.263: 4CIF(704x480@30fps, 704x576@25fps, maximum 10Mbps)
- H.263+/MPEG4/H.264/WMV9(VC-1): 720x480@30fps and 720x576 25fps, maximum 10Mbps
- DivX : 352x288 @30fps
Zene
Ha a kameránál volt is okunk a fanyalgásra, a zenei résznél biztosan nem lesz. A lejátszó indítása után a szoftver körülnéz a belső memóriában és a kártyán is, hogy milyen fájlok jöhetnek szóba, s ezekből kirámol egy ABC sorrendben rendezett listát, ahol a rendezés alapja a számok címe. Nem kell ehhez ragaszkodni, hiszen előadók, albumok és stílusok szerint is szűrhetünk. Elgörgetünk a megfelelő számhoz, aztán a kis nyilacska megnyomásával meg is indul a lejátszás, és újabb látványossággal nézünk szembe, az aktuális zene sora megnő, az albumborító megjelenik, az egésznek a hátterében pedig pofás kis vizualizáció animál, amely változtatható is.
Ha ilyenkor az egész telefont elforgatjuk, akkor átrendeződik a kép, az albumborító jobbra csúszik, a vizualizáció kissé megnő, a számok listája pedig a jobb oldalon marad. Természetesen fut a lejátszás a háttérben is, s a java még csak most jön: van FM-transmitter, amelynek segítségével egy közelben található rádióra át tudjuk sugározni az általunk beállított frekvencián a muzsikát. Jó 5-6 méterig üzemelt, kocsiban elegendő lehet, bár a minőség nem fix, sokszor serceg.
Kihangosítva sem rossz a minőség, hiszen a fémes ház sokat dob a témán, de ideje előhalászni a dobozból a nem szétszedhető, felvevőgombbal nem rendelkező, de agybadugós fülest, s a világ megváltozik. A hangerő és a hangzás kiváló, s most jön az a rész, amikor a hangszínszabályzóból kiválasztjuk a Dolby-t, s egészen megdöbbentő élményben lesz részünk. Hirtelen hangszerek egymástól elkülöníthetőekké válnak, az eddig sem rossz teljesítmény pedig klasszisokkal ugrik egyet felfelé, az arccsontunk átveszi a basszus ritmusát, és a tesztelő azon kapja magát, hogy éjjel fél kettő van, haladni kéne a cikkel, de csak ül a monitor előtt és kussolva hallgatja a kedvenc számait végig egy mobiltelefonon.
Van FM-rádió is, automata állomáskereséssel, RDS funkcióval és baró kezelőfelülettel, ahol az ujjunkkal tekergethetjük a potmétert. A vételhez mindenképp szükséges a füles csatlakoztatása, itt nincs Dolby, de természetesen az eredmény ettől függetlenül vállalható. Zenei szempontból az LG Arena nálam jelesre vizsgázott, főleg, ha egy átlagos mobiltelefonhoz mérjük.
Adatátvitel, akkumulátor
Az LG Arena adatátvitel szempontjából is jól teljesít. A létező összes európai hálózati szabványt ismeri a GPRS-től a 7,2 Mbit/s sebességű HSDPA-ig bezárólag. Ha ez nem lenne elég, akkor WLAN csatlakozót is használhatunk, amely közepes érzékenységgel találta meg az elérhető hálózatokat, a WPA2 titkosítás sem jelent neki gondot. Nyilván ehhez böngésző sem árt, hiszen ezen a kijelzőfelbontáson azért már lehet netezgetni szépen.
A browser fektetett nézetben is működik, de nem tökéletes. A multitouch kijelző itt is jól jön, hiszen elvileg az oldalak nagyítására is lehetőségünk nyílik, ez működik is, de egy komplexebb website már döcögőssé teszi a dolgot, s sajnos nincs meg az az opció, amely mind az Apple gépekben, mind pedig az Opera Mobile böngészőben megvan, hogy dupla kattintásra az oldal adott része szépen megnövekszik. Ettől függetlenül persze működik, a YouTube videók megtekintése sem okoz problémát, de itt lehetett volna egy kicsit többet is nyújtani.
Lokális szinten 2.0-s verziószámú, sztereó Bluetooth áll rendelkezésünkre (támogatja az AVRCP szabványt is), illetve a dobozból kihalászott USB kábelt sem szabad elfeledni, amely tölti is a készüléket a PC-ről. Mást azonban nem hajlandó csinálni, amíg nem telepítjük fel a mellékelt szoftvert, amely viszont modemdrivert is tartalmaz, ám USB Mass Storage módban azért a program telepítse nélkül is működik. Az esetleges szoftverfrissítés is ezen az alkalmazáson keresztül történhet, erről külön szól a kézikönyv, de nem tudom megsaccolni, hogy lesz-e egyáltalán valaha új szoftver. Reméljük, hogy igen.
Mindezek mellett ne feledjük, hogy GPS vevő is van a telefonban, amely nagyon gyorsan pozícionál, köszönhetően az AGPS technológiának, amely a mobilhálózati cellainformációt is segítségül hívja. A telefonon Google Maps alkalmazás található, ez ugye netkapcsolatot igényel, s nem tudja a turn by turn navigációt, s mivel az Aréna zárt operációs rendszerrel bír, ezért iGO, Garmin, Sygic és egyéb szoftverek nem tehetőek rá.
A hátlap alatt dolgozó akkumulátort kevésnek érzem ekkora tudáshoz. A durva felbontású kijelző sokat eszik, ráadásul a készüléket akaratlanul is macerálja az ember, ezért két napnál tovább sajnos nemigen húzza a telep. Az USB-ről való töltést felejtsük el, ahhoz nagyon sok idő kell, a konnektor a jó megoldás, itt két óra alatt csutkára nyomható a táp.
Összegzés. Kell írnom egyáltalán ilyet? Az LG Arena az idei év eddigi legnagyobb dobása, ehhez nem fér kétség. Nem olcsó mutatvány, úgy 140 lepedő körül fog indulni függetlenül (operátoroknál 100 ezer forintot kell majd perkálni két év hűséggel), de ebben minden benne van, amit nyílt oprendszer nélküli telefon képes felvonultatni. Ezt megfejelték egy komoly kijelzővel és minőségi anyaghasználattal, az egészet pedig megkoronázza az S-Class menürendszer, amely egymagában annyi ötletet és innovációt vonultat fel, mint amennyi az iPhone óta összesen megjelent a mobilkommunikációs eszközökben. A talán legnagyobb konkurens Samsung S8300-at oda-vissza pofánveri.
Az LG felnőtt. Úgy megtanultak telefont gyártani pár év alatt, ahogyan azt a Samsung tette egy kicsivel korábban indulva. Nem tudom, hogy a KM900 Arena projektjének ki a gazdája házon belül, de egy év dolgozója díjat minimum kéne kapnia. Tőlünk pedig a készülék ezt fogja kapni, s nem a névrokonság miatt:
 |
| LG KM900 Arena |
Bog
A cikk T-Mobile szélessávú eszközök segítségével készült.
Specifikáció
| LG KM900 Arena | ||
 |
Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS, HSDPA | |
| Méret | 105,9 x 55,3 x 12 mm | |
| Tömeg | 105 gramm | |
| Színek | Ezüst | |
| Kijelző | ||
| Kijelző mérete | 3 hüvelyk átlójú | |
| Kijelző felbontása | 480 x 800 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT, kapacitív | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 1000 | |
| SMS memória / max. MMS méret | 500 / 300KB | |
| Belső memória | 8 GB | |
| Memória bővíthetősége | microSDHC (max 16GB) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | van / van | |
| UMTS / HSDPA | van / van - 7,2 Mbit/s | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 A2DP | |
| WiFi | van | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
| GPS vevő | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | van | |
| Szoftverek | ||
| Platform | S-Class | |
| WAP / HTML böngésző | van / van | |
| E-mail kliens | van | |
| Java | van | |
| Játékok | 3 | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Picsel Viewer, Google Maps | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 5 megapixeles, autofókuszos, vaku | |
| Másodlagos kamera | van | |
| Videófelvétel | 720x480 pixel | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | van | |
| FM-rádió | van, RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1000 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | 300 óra | |
| Beszélgetési idő | 230 perc | |
| Egyebek | ||
| érintésvezérelt kijelző, widgetek, mozgásérzékelő, Dolby, multitouch, 3,5 mm-es jack, fém ház, FM-tranmitter, DivX | ||
