Alcatel

Micsoda? Alcatel készülékekről írni a legendás mobilok között? Bizony! A francia cég ugyanis előrukkolt annak idején egy-két olyan modellel, amelyek méltatlanul süllyedtek el a feledés homályában.

Először röviden emlékezzünk meg az Alcatel Pocket nevű mobilról, amely szögletes formájával már akkor is kilógott a mezőnyből. Az 1999-ben gyártott telefonban 350 neves névjegyzék volt, az akkori tesztek dicsérték vékonyságát (19mm), és kommunikációs képességét, mely a WAP böngészőt, az e-mail klienst és a modemként való működést jelentette. Hátrány volt viszont, hogy SMS írásakor nem lehetett a névjegyzékből kiválasztani a címzettet. A telefont itthon egészen rövid ideig forgalmazta a Westel (RIP).

Hallott-e már valaki az Alcatel és a Sharp által közösen gyártott kommunikátorról? Pedig volt, a neve nemesen egyszerűen One Touch Com. A maga idejében hatalmas érintőképernyővel rendelkezett, TCP/IP kapcsolat létrehozására is rá lehetett bírni, teljes értekű e-mail kliens volt benne, és könnyen össze lehetett szinkronizálni a PC-n levő Microsoft Outlook szoftverrel. Akár infrán is. A 350Kbyte memória akkoriban igencsak durvának számított.

Nem hagyhattuk ki az összeállításból a feltámadás jeleként értékelt Alcatel 715-öt sem. A 2002-ben készült telefon egyike volt az utolsó nem színes kijelzős telefonoknak, de akkoriban arra lehetett következtetni, hogy ha a franciák ezen az úton haladnak tovább, és ugyanezt az innovációt képesek hozni a jövőben is, akkor az Alcatel meg van mentve. Azóta már tudjuk, hogy nem így lett. Pedig a 715 nagyon kis pöpec telefon volt azoknak, akiknek tetszett a hosszúkás, csöppet hi-tech beütésű külső, amely aluminiumból készült, így kissé nehéz, kissé hideg ám ellenálló készülékház született. (Nekem is volt egy darabig, nagyon szerettem, de aztán magával ragadott a színes kijelző varázsa, így lecseréltem másra. - Polacheck)

A 715 már GPRS képes, nagy kijelzője négy szürkeárnyalat megjelenítését támogatja, a hátuljában pedig egy igen izmos Lithium-Polymer akksi terpeszkedik. De nem emiatt volt különösen jó készülék, hanem a szenzációs kezelhetőség tette zseniálissá. SMS-t írni akkoriban ezzel lehetett a leggyorsabban, és a SIM kártya adatainak beolvasására sosem kellett várni. Olyan szoftvercsomagot adott hozzá a gyártó, amely minden igényt kielégített. Apróság, de még ma sem gondol rá minden gyártó, hogy a némára kapcsolt telefon esetén az ébresztő mégis hangosan szólaljon meg. Kivételesen jól konstruálták meg az automata billentyűzárat is: ha csöngött a készülék, fel lehetett venni, ám hívás után újra lezárt. Hogy ez még nem kunszt? Lehet, viszont az már igen, hogy üzenet érkezésekor csak egyetlen gomb volt aktív, amivel meg lehetett azt nézni, sőt, ezután még válaszolni is tudtunk az SMS-re, és csak miután elküldtük, zárt le megint az ügyes kis szoftver.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!