Gyémántot csiszolni nem könnyű
Gondolom mindannyian egyetértünk abban, hogy az HTC készülékei közül messze a Diamond volt a legnagyobb dobás, legalábbis ami a mainstream kategóriát illeti. Előtte is letettek már egyet s mást az asztalra, üzleti gépek, geekek kedvencei, saját kategóriák (az Athena és a Shift), de a Gyémánt volt az, ami szélesebb körökhöz is eljutott. És nem csak eljutott: megnyerte a szívüket. Sok rosszat lehet mondani a Windows Mobile-ra, de az a helyzet, hogy egy megfelelő gépen, a megfelelő felhasználói felülettel nagyon ütős tud lenni. Ilyen volt a Diamondon is.
Az újdonság kevésbé hivalkodó külsejű
A nagy készülékdömping miatt az idei Mobile World Congress-en nem is különösebben figyeltem fel az utódra, szinte csak azon akadt meg a szemem, hogy egybe írják a nevét: Diamond2. Egészen a készülék kézbevételéig nem is tudtam, hogy mit várok a masinától, hiszen az előd is szinte tökéletes volt, a kor követelményeinek pedig a mai napig megfelel, legalábbis a technológiai oldalt nézve. Pár dolgot persze azért sikerült megfogalmaznom magamban. Az egyik a készülékházzal kapcsolatos, mert bár szép volt a Diamond, nagyon könnyen kopott a hátlapja. A második a kamerára vonatkozik, hiszen annak minősége nem volt kiemelkedő, ami részben a Windows Mobile platform "hibája", az efféle gépek valamiért nem tudnak olyan képminőséget produkálni, mint konkurenseik. Harmadikként pedig az erőteljes szoftveres optimalizációban reménykedtem, hiszen az alapgép annak idején meglehetősen lassúcska volt, amin több hónap harc után tudtak segíteni az új ROM-ok. A negyedik a csatlakozókra vonatkozott: 3,5 milliméteres jack ide, HTC ExtUSB csatlakozó pedig el. Ha a Diamond2 ezen kritériumoknak eleget tesz amellett, hogy elődje értékeit megtartja, akkor szinte biztos, hogy az egyik legjobb Pocket PC lesz a piacon.
A tesztpéldányt a SpeedShoptól kaptuk: kicsi, feliratok nélküli, fekete színű doboz. Nem tudom eldönteni, hogy ez a kereskedelmi forgalomba is kerülő csomagolás - annak ugyanis kissé igénytelen -, vagy csak én kaptam meg így - mert ahhoz képest meg elég jó. Az biztos, hogy belül tojástartó-típusú újrahasznosított kartonpapírt találunk, ami kevésbé elegáns, de környezettudatos csomagolásmód, bár a 150.000 forintos készülékek vásárlóit ez jellemzően kevésbé szokta érdekelni, sajnos. Az biztos, hogy a készülék mellett egy pót ceruzát, adatkábelt, hálózati töltőfejet és sztereó fülhallgatót találunk.
Külső
Gyönyörű. Ez az első gondolat, ami a Diamond2 kapcsán eszembe jutott. Minimalista formavilág és dizájn, egyenes vonalvezetés, kiváló anyaghasználat és majdnem kiváló összeszerelési minőség jellemzi a HTC új készülékét. A méret (107,85 x 53,1 x 13,7 milliméter) véleményem szerint teljesen ideális egy efféle készüléknek, kényelmes használatot tesz lehetővé. A tömeggel is simán kiegyezhetünk, mert bár a kütyü alulról súrolja a 120 grammot, ez úgymond "dukál" ehhez az összeszerelési minőséghez. A kijelző körül fémes betét fut körbe, az előlapi gombok is fémek, vagy legalábbis annak látszanak, a hátlap pedig döbbenetesen minőségi lakk bevonatot kapott. Illesztési hézagok sincsenek, egy kellemetlen apróság viszont van: az előlapi gombok fölé telefonálás közben rendszeresen beragadt a szakállam, ami a telefon elvételekor nagyon kellemetlen volt, ugyanis kihúzott néhány szálat, ami fájt. Ilyet még nem láttam, komolyan. (HTC Razor... - Bog)
Az előlap bal felső sarkára egy diszkrét HTC logó került, tőle jobbra található a fém rácsból készült telefonhangszóró, melyet két oldalról egy-egy állapotjelző LED vesz körül. A jobb felső csücsökbe szorult a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamera, mely VGA felbontással büszkélkedhet. Alatta található a 3,2 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles TFT érintőkijelző, mely az előlappal egy síkban helyezkedik el, tehát a sarkai is simán nyomkodhatók ujjal. A képminőség kiváló, napfényben is jól olvasható, az érzékenység viszont még mindig nem érte el az iPhone szintjét, ahhoz ugyanis elég szinte hozzáérni, a Diamond2 viszont igényli, hogy ténylegesen meg legyen nyomva. A kijelző alatt egy érdekes újítás található: zoom sáv. A lényege, hogy ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, akkor a mozdulat irányától függően tudunk nagyítani/kicsinyíteni egyet, persze csak azokban a menüpontokban, ahol ez a Windows támogatja. A kijelző aljára szorultak a gombok, az előző bekezdésben már volt róluk szó, többet nem vesztegetnék rájuk, mert érthető okokból nem a kedvenceim.
A hátlap műanyagból van, teljes egészében levehető. Felül egy fémes háromszög betétben található az 5 megapixeles, autófókuszos kamera, a keretre Diamondos hagyatékként tekinthetünk. A műanyag rész lakkozott, ebből adódóan csillog, de az ujjlenyomatokat szerencsére csak visszafogottan gyűjtögeti. Feketének mondhatnám, de ha megcsillan, akkor kissé "füstös" hatást kelt, nagyon szép.
Felül a bekapcsológombot, balra a hangerőszabályzó párost találjuk, mindkettő egy fémes hatású csík. A hangerőszabályzók egy leheletnyivel mélyebben ülnek a kelleténél, nehéz kitapogatni a helyzetüket, kellett tehát egy nap, mire megtanultam, hogy hol vannak. A jobb felső részre került a kihangosító hangszórója, a készülék szellemiségéhez hűen ez is egy csík. Alulra került a miniUSB-vel kompatibilis HTC ExtUSB csatlakozó, melybe az adatkábelt, a töltőt és a fülhallgatót is dugnunk kell. 3,5 milliméteres jack-kimenet sehol. Barcelonában meg is kérdeztük a HTC egyik munkatársát, hogy ugyan miért nem állnak át a microUSB + szabványos jack kombinációra. Emberünk elmondta, hogy sajnos ők is tudják, hogy az ExtUSB gáz, de elég sokat fektettek a kialakításába és a hozzá való tartozékokba, tehát ennél a generációnál még nem, de a következőnél már remélhetőleg lecserélik. Alig várjuk
A bal alsó sarokból húzható elő a félig fém, félig műanyag ceruza, mely ezúttal sajnos nem mágnesesen rögzül, de a masina ennek ellenére is érzékeli, hogy mikor van bedugva, ha ugyanis kihúzzuk, a gép magától felébred. Maga a ceruza abból a szempontból rossz, hogy a műanyag része nagyon hajlékony, írás közben néha átfutott az agyamon, hogy véletlenül el fogom törni, de szerencsére nem tettem.
Hardver, TouchFLO, változások
A készüléken Windows Mobile 6.1 Professional operációs rendszer fut, de ahogy megjelenik a 6.5, a HTC elérhetővé fogja tenni a frissítést a tulajdonosok számára - már csak ezért sem árt majd odafigyelni, hogy milyen forrásból vásárolunk Diamond2-t, az Ázsiából érkező példányokat ugyanis nem biztos, hogy fogjuk tudni legálisan frissíteni!
A processzor egy 528 MHz-es Qualcomm MSM7200A, a memória 288 MB RAM-ból és 512 MB ROM-ból áll, a felhasználók programok futtatására közel 100, adattárolásra pedig nagyjából 260 MB-ot használhatnak fel. A beépített flash memória ezúttal sajnos elmaradt, cserébe van egy SDHC-kompatibilis microSD foglalatunk, amihez a hátlap levétele után férünk hozzá. Az ExtUSB csatlakozó egyébként USB 2.0 kompatibilis, tehát akkor sem leszünk bajban, ha adatkábellel töltjük át fájljainkat, a sebesség rendben lesz. A készülék nagyjából olyan gyors, mint az eredeti Diamond az 1.93-as ROM verzióval - ezt a tulajok érteni fogják, a többieknek pedig itt egy videó:
Sajnos a Diamondon egyik általunk használt tesztprogram sem volt hajlandó elindulni: az öregecske Pocket PC Mark ezt a processzortípust nem kedveli, a VsBenchmark pedig nem tud mit kezdeni a WVGA kijelzőkkel. A táblázatok tehát elmaradnak, viszont legalább egyből rátérhetünk a szoftverre és az újdonságokra, azok ugyanis akadnak szép számmal. A TouchFLO 3D maradt, azonban okosabb lett, egészen pontosan kiegészült egy naptár füllel, mely havi és napi nézettel rendelkezik. Előbbiben sajnos nem jelzi, hogy mikor és milyen eseményünk lesz, csak az apró pöttyöt tesz azon napokhoz, ahol van valami esemény - magyarán inkább tekinthetünk rá egy gyorsindító felületként, mint teljes értékű visszajelző rendszerként. Igazság szerint a kijelző alján elfért volna a soron következő két esemény a hozzá tartozó időpontokkal, szóval nem teljesen értem a dolgot.
A többi fül maradt, a házikóson még mindig láthatjuk a soron következő naptári eseményeket, ez tulajdonképpen kárpótol az előbb említett hiányosságért. Van gyorstárcsázó felületünk, üzenetes és e-mailes fülünk, böngésző és YouTube gyorsindítónk, tőzsdei és időjárás előrejelzőnk, képnézőnk, zenelejátszónk, és egy beállítási fülünk - a sorrend szabadon variálható. Start menünk viszont nincs, mert bár a bal felső sarokban megtalálhatjuk az elmaradhatatlan Windows zászlót, rányomva nem az ezeréves fehér hátterű ikonlista jön elő, hanem egy gyorsindító felület, ahonnan eljuthatunk egy HTC-féle "minden program" listába, amit vertikálisan tudunk görgetni. A változás oka, hogy a Windows Mobile 6.5-ben a Start menü így fog kinézni, a HTC pedig gondolt vásárlóira, akik így nem fognak új felhasználói élményt kapni, ha pár hónap múlva frissítenek az új operációs rendszerre - kedves gesztus. Fehér hátterű részt egyedül a Settings fül alján lévő All Settingsfelirat megnyomása után láthatunk. Nekem őszintén szólva egy dolog hiányzott: a nemrég használt programok listája.
Ez jön elő a Start gombra.. | ..ez meg az All Programs-ra
Megújult a tálca is, ha rányomunk az operátor/térerő/hangerő/akku ikonok valamelyikére, egy külön ablak jön elő, ahol az események figyelmeztetései (notifications) találhatók meg. A csücsökben ülő fül viszont még mindig az éppen futó programok listáját hozza elő, ami egy imádni való szolgáltatás, csak úgy, mint az X gombot javító alkalmazás gyári megléte - az említett gombocska ugyanis tényleg bezárja a futó programokat, nem csak a háttérbe küldi őket, de persze csak akkor, ha ezt előtte beállítjuk. Érdekes egyébként, hogy ha a TouchFLO felületen indítunk el valamit - teszem azt a profilválasztót -, akkor nem fogunk X gombot látni, visszalépni mindig az egyik szoftveres gombbal tudunk.
A programkínálat egyébként nem sokat változott, extrákkal jól el vagyunk látva. Van PDF-olvasónk, Google Maps-ünk, RSS olvasónk, Remote Desktop Mobile-unk, meg persze beépített giroszkópot kihasználó Teeter nevű golyós játék, a Bubble Braker új kihívója. Örömteli, hogy megújult a számológép, ha a készüléket használat közben elfordítjuk, akkor tudományos nézetet kapunk. Hogy ez miért csak a balra fordításnál működik, azt a jó ég tudja.
Adatkommunikációs képességek, telefonálás
A készülék GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), boldogul a 3G-s hálózatokon is (900/2100 MHz). Adatátvitelre hálózati lefedettségtől függően GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t, HSDPA-t (7,2 Mbps) és HSUPA-t (2 Mbps) használhatunk, plusz van WiFi-nk és Bluetooth-unk is. Az ExtUSB csatlakozóról már volt szó, USB 2.0-s szabványt támogat, plusz számítógépre kötve természetesen tölti is a készüléket, mely nem mellékesen képes HSDPA-modemként működni.
A telefonkönyv felületén is csiszoltak kicsit, már három fül van, a középsőnél kedvenc ismerőseink találhatók, a harmadik pedig a hívásnaplóba visz. Bejegyzésekből végtelen sokat rögzíthetünk - pontosabban annyit, amennyi a memóriában elfér -, extra mezőkből is rengeteg van. A hangminőséggel telefonálás közben semmi problémám nem volt. Telefonálás közben a virtuális billentyűket egy virtuális "fedlap" védi, amit először le kell tolnunk ahhoz, hogy meg tudjuk nyomni például a kihangosítás gombját. Ez értelemszerűen kizárja a véletlen gombnyomások lehetőségét. Telefonprofilok vannak, azok között a beállítások fül alatt lévő menüpontban tudunk.
Az üzenetkezelésért az Outlook felel, ez az egyetlen felület a gépen, amire nem került fel semmi HTC-s felület. Ennek oka tudomásunk szerint az, hogy a Microsoft valamiért nem engedi meg a gyártóknak, hogy skinezzék a dolgot, szinte érthetetlen, de lassan elkezdhetünk beletörődni. Némi örömünk azért mégis akad az SMS írással kapcsolatban, nevezetesen, hogy megújult a virtuális billentyűzet. Ezúttal már a kiosztás is egy QWERTY gombsoréra emlékeztet, a gombnyomásokat a készülék apró rezgésekkel nyugtázza, plusz ezúttal végre azt is látjuk, hogy mit nyomunk meg, a billentyűzet ugyanis az iPhone-éhoz hasonlóan az épp megnyomott gomb fölött mutatja, hogy min állunk. Az ékezetes karakterek bevitele a billentyűk nyomva tartásával történik, az aktuális gomb fölött felugrik egy lista az ékezetes és speciális karakterekkel - itt viszont sajnos már nem látjuk, hogy mit nyomunk meg, a gombok ugyanis csak elszíneződnek, de felfelé nem ugrik ki egy ablak. Ha a készüléket elfordítjuk, egy QWERTY billentyűzetet kapunk, pontosabban elfordítás után a billentyűzet eltűnik, az elővarázsolásához pedig meg kell nyomnunk a billentyűzet ikonját az alsó sor közepén - valószínűleg bugról van szó.
Internetezni az Opera Mobile böngészővel tudunk, erre a platformra még mindig ez az etalon. Van benne görgetőrutin, gyönyörűen tördeli az oldalakat, plusz a lehetőségekhez képest gyorsnak is mondható.
A multimédiás rész
A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, sajnos vakut nem kapunk hozzá. Úgy tűnik, hogy a HTC ebben a tekintetben is kezd felnőni a nagyobb gyártókhoz, a kamerát kezelő szoftver legalábbis erről árulkodik. A fotózás menete a következő: elindítjuk a kamerát, a kijelzőn kiválasztjuk, hogy hova szeretnénk fókuszálni - ezt egy apró "célkereszt" jelzi -, majd megnyomjuk a virtuális exponálógombot, minek hatására a készülék először fókuszál, majd exponál. Mindezt egy fehér villanás keretében teszi, ami meglehetősen látványos.
A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944 vagy 2592 x 1552 pixel, attól függően, hogy "szélesvásznú" vagy szabványos 4:3-as képet akarunk csinálni. Beállítási lehetőségekből rengeteg van, ezúttal már az érzékenységet is piszkálhatjuk (ISO 100 - ISO 800), van megnövelt dinamikatartomány is, a fénymérési lehetőségek közül viszont továbbra is hiányzik a spot. A szokásos dolgok is megvannak (fehéregyensúly, JPEG-tömörítés stb.), csinálhatunk panorámafotót is, de sajnos csak kézi illesztékkel. A mosolyra való exponáláshoz hasonló csacsiságok hiányoznak a repertoárból, legalábbis technikailag, nekem személy szerint nem. Videókat kizárólag 640 x 480 pixeles felbontásban rögzíthetünk, a formátum H.263, H.264 és MPEG4 lehet.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képminőség láthatóan fejlődött, de még mindig nem az igazi. A vonalélesség kiváló, a zajszint/zajszűrés aránya is megfelelő, az elkészült fotók meglehetősen részletgazdagok, ugyanakkor kicsit fakók és nagyon alacsony a dinamikatartományuk, ami leggyakrabban a fehérré égett égboltban nyilvánul meg. Igazából ez utóbbi még beleférne, de a harsány színekre mindenképp szükség lenne ahhoz, hogy a Diamond2 harcba tudjon szállni a többi 5 megapixeles mobiltelefonnal.
Zenét hallgatni szabványos fülhallgatókimenet híján kizárólag a gyári fülessel tudunk, mely ugyanúgy néz ki, mint az előző generációhoz kapott, csak ruganyosabb a kábele, ami mindenképp pozitívum. Tehát jól szól a füles, de a jack-kimenet hiánya akkor is gáz, saját fülest csak egy utólag vásárolt átalakító segítségével fogunk tudni használni. Ha vezeték nélküli gondolkodunk, akkor viszont nem leszünk gondban, a Bluetooth támogatja a sztereó hangátvitelt.
A zenelejátszó is új, a könyvtár nézetben az iPhone-hoz hasonlóan az alul lévő gombokkal tudunk váltogatni az előadó/album/műfaj/zeneszerző közötti szűrések, az ömlesztett számlista és a lejátszási listák között. A jelenleg játszott szám borítójával együtt a TouchFLO felületen jelenik meg, nálam a gép pár számnál valamiért nem rajzolta ki a borítót. Hangszínszabályzó van, de csak bedugott fülesnél - de legalább jó, egyéni sémákat is kreálhatunk.
Van FM-rádiónk is, szép és jól kezelhető a felülete, kiírja az állomások nevét, a vételi minősége is rendben van. Kihangosítva a gép közepes minőségben szól, magas hangerőn erősen torzít.
GPS, üzemidő és összegzés
A Diamond2-ben található GPS-vevő is, pontos típusa ismeretlen, vélhetően egy 20 csatornás NMEA0183-as cuccról lehet szó. Beleraktam egy eredeti iGO 8 szoftvert, a program sajnos nem indult el. Megoldás azonban van, a probléma orvoslásához módosítani kell az iGO8 memóriakártyán található egyik szövegfájlt, csak úgy, mint a Touch HD-n. A megoldás menete itt olvasható.
Az akkumulátor 1100 mAh-s, cserélhető. Az üzemidő ehhez a tudáshoz képest elég meggyőző, az új Gyémánt visszafogott használat mellett akár három napig is kibírhatja etetés nélkül, de átlagos használat mellett inkább a két nap jellemző rá.
Összegzés: úgy tűnik, hogy a HTC nem hazudott, amikor a velük készített interjúban azt nyilatkozta nekünk, hogy sok apróságon változtattak az új Diamondban. Nagyon jó munkát végeztek, a készülékház ezúttal valóban minőségi, a szoftver gyors és stabil, rengeteg apró okosság (nagyító a kijelző alatt, szoftveres trükkök) került bele, tényleg egy jól átgondolt, bárki által használható készülékről van szó, talán az első olyanról, amelyik csak a beállításoknál árulkodik arról, hogy Windows Mobile-t futtat. A kamera képminősége sajnos még mindig nem az igazi, a fülhallgató-kimenet hiánya zavaró, a nagyméretű belső tárhely elhagyása is szomorú dolog, plusz a bruttó 150.000 forintos kezdőár sem az, amiért annyira rajonganék. Ettől függetlenül a Diamond2 megkapja az Ajánlott pecsétet, mert egy nagyon jó kis masina.
 |
| HTC Touch Diamond2 |
Bocha
A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide.
A cikk T-Mobile szélessávú eszközök segítségével készült.
Specifikáció
| HTC Touch Diamond2 | ||
 |
Technológia | GSM/GPRS/EDGE 850/900/1800/1900 MHz UMTS/HSDPA 900/2100 MHz |
| Operációs rendszer | Windows Mobile 6.1 Professional | |
| Méret | 107,85 x 53,1 x 13,7 milliméter | |
| Tömeg | 117,5 gramm | |
| Processzor | 528 MHz-es Qualcomm MSM7200A | |
| ROM / RAM | 512 / 288 MB (265 / 97 MB szabadon felhasználható) | |
| Kijelző | 3,2 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles felbontású TFT érintőkijelző | |
| Bővíthetőség | microSD (SDHC-kompatibilis) | |
| WiFi | 802.11b/g szabványú | |
| Infra / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| GPS vevő | van | |
| Audio | mikrofon, monó hangszóró | |
| Fényképező | 5 megapixeles, autofókuszos +VGA felbontású videótelefonáláshoz |
|
| Akkumulátor | 1100 mAh-s cserélhető Li-Ion | |
| Egyéb | FM-rádió, giroszkóp, HTC TouchFLO kezelőfelület | |
