Bevezető

Amikor a CES-en először fogtam a kezembe egy HTC RE nevű eszközt, akkor konkrétan kiröhögtem. Ez meg mi a bánat, hogy néz ki, mire jó? És mit is mondtatok, mennyibe kerül? 50 lepedő? Egy ostoba periszkópért? Egy inhaláló pipáért? Ugye ez csak vicc? És persze fogtam magam, ott hagytam a HTC standját a fenébe, mást egyébként sem hoztak a kiállításra, így aztán pár hónappal később is mérsékelt lelkesedéssel fogadtam, amikor a One M9 bemutatóján részt vett nemzetközi sajtós csapat minden tagja kapott egyet ajándékba.

[+]

Ez még a barcelonai utunk elején történt, a RE ott álldogált ebben a kapszulaszerű csomagban néhány napot a szobám egyik asztalkáján, aztán amikor úgy alakult, hogy lehetett egy kicsit várost is nézni, akkor egy kósza ötlettől vezérelve nekiláttam, hogy használatba is vegyem, hátha jó lesz majd arra, hogy fotózgassak ezt-azt, bár meglehetősen elégedett voltam az akkor nálam szolgálatban levő LG G3 ilyen jellegű képességeivel.

[+]

Estére teljesen megváltozott a viszonyunk. A RE nyilván ugyanúgy gondolt rám, mint előtte, én viszont óriási lelkesedéssel mutogattam az ezzel készült képeket és videókat a csapat többi tagjának. A RE bevált, és nem azért, mert hasraestem volna a képminőségtől, hanem azért, mert igazából ez egy tök szuper ötlet, amit sikerült úgy megvalósítani, hogy a kütyü minden porcikája roppant átgondolt, eredeti és jól használható. Persze ettől nem lesz olcsóbb, 50 ezer forintért elég jó digitális fényképezőgépet lehet venni, nem hiszem, hogy a RE egy különösebben elterjedt és népszerű kütyü lenne, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt pár hónapban nem találkoztam olyan élő emberrel, aki tudta volna, hogy minek fotózgatok egy narancsszínű csődarabbal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!