Bevezető

Egy újabb HTC mobil érkezett hozzánk az XXL GSM-től, amelyet elsősorban az amerikai piacra szánt a tajvani gyártó. A telefon egy az egyben megegyezik a hasábjainkon már tesztelt Desire HD-vel, a fő eltérés, hogy az Inspire 4G belső tárhelye 4 GB-ra nőtt. A nagymértékű hasonlóság miatt a cikket is rövidre fogjuk, lévén egy hetes nyomogatás után sem sikerült semmi újdonságot felfedeznünk, amit a Desire HD-ben nem láttunk volna.

[+]

A "4G" a negyedik generációs mobilhálózatokat jelöli. A 2G és a 3G rendszerek utódját az ITU nevű szervezet specifikálta, egy átfogó IP-infrastruktúra, nagy adatátviteli sebesség, nagy kapacitás és a nyílt internetes szabványok használata jellemezik, plusz a 4G-nél a mobil szélessávú rendszer továbbfejlesztett multimédiás szolgáltatásokkal bővül. Fix környezetben 1 Gbps, mobilkörnyezetben pedig akár 100 Mbps-os adatátviteli sebességet is biztosíthat, legalábbis a szabvány szerint.

[+]

Az első 4G technológiát építő távközlési vállalat a brit Truphone volt, mely már 2006-ban elkezdte kiépíteni rendszerét, hogy még a konkurencia megjelenése előtt piacra lépjen az új technológiával. A helyzet viszont az, hogy ez nem valódi 4G, mert bár a WiMAX és az LTE (Long Term Evolution) már öt éve piacon van, nem teljesítik az ITU által kiírt, eredeti specifikációtt, ugyanis nem tudják elérni a 100 Mbps-os maximális sebességet. Ennek megfelelően tavaly év végén a szabványt készítő csoport kijelentette, hogy a jelenlegi WiMAX és LTE a 3G továbbfejlesztései, a 4G szabványnak nem felelnek meg, azokat módosítani kell majd; ezek lesznek az LTE Advanced és WiMAX Advanced szabványok. A most piacon lévő készülékek viszont jellemzően sem az LTE-t, sem a WiMAX-ot nem tudják, egyszerűen HSPA+ adatátvitelre (21 Mbps lefelé) képesek, az már a gyártók marketingfogása, hogy mindezt 4G-nek hívják. Tesztünk tárgya is egy ilyen modell.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!