Bevezető
Rég járt nálunk Garmin navigáció teszten, úgyhogy amikor a Speedshop kérdezte, hogy adjon-e valami PNA-t, egyből rávágtam, hogy a legdurvább Garmint küldjék el, kíváncsi voltam ugyanis, hogy hová fejlődött az 1989-ben alapított gyártó az elmúlt időszakban. Nos, előre szólok, hogy csilli-villi extrák, vadító 3D és hasonló frenetikus fejlesztések nem várhatóak, ellenben arra, amire a PNA szolgál, a Garmin 3790T az egyik legalkalmasabb gép a piacon.
A Garmin azért érdekes márka, mert egy kézben van a hardver és a szoftver. A vason nem WinCE és nem is Android ül, a szoftver pedig abszolút egyedi, nem portolható más gépekre, viszont baromira hozzá van lőve az eredeti vashoz, elképesztő módon optimalizált, tökéletes összhangban van a hardverrel. A Garmin készülékek nem is olcsóak, bár vannak kevésbé húzós árú modellek, a csúcsgép a maga 90 ezer forintos bruttó vételárával nagyon messze van attól, hogy néptermékké váljon. Manapság 20-30 ezer forintért lehet már szoftverrel és térképpel PNA-t szerezni, gondolom az olvasóban is felmerül a kérdés, hogy mi kerül ezen háromszor annyiba.
Viszont én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 3790T-t elvihettem magammal egy négy napos túrázásra, ahol Ausztria és Szlovénia útjain is kolbászolhattam vele, próbálgattam városban, eldugott utakon, még földúton is, s bizony szép lassan megértettem, hogy miért Garmin a Garmin, s miképp tud életben maradni az egyre szűkülő navigációs piacon is, ahol okostelefonok veszik át az uralmat, miközben emberek százezrei torrenteznek le szoftver nélküli gépekre nem jogtiszta alkalmazásokat. Persze a Garminnak is vannak gondja, nem véletlenül próbálkoztak az Asus-szal karöltve valami mobiltelefont összedobni (ami bizony nem volt frenetikus siker), de például az outdoor navigációs eszközök piacán továbbra is ők a legerősebbek, van biciklis GPS, spéci karóra, hajókra való szonár, halászati okosság is a kínálatban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
