Hardver, gyerekségek

Számít, hogy mi van belül? Hát hogy a viharba ne számítana, a gyerekek nem okvetlenül végtelen türelmükről ismertek, viszont irtó gyorsan alkalmazkodnak ahhoz is, ha a gép döcög. De akkor az a döcögés legyen kiismerhető és konstans, márpedig az EE Robin nem ilyen, néhol meglepően fürge, máshol viszont irgalmatlanul szaggat, például a kijelző feloldásánál a gyermek módban súlyos másodperceket kell várni, mire magához tér a szerkezet és reagálni kezd a parancsokra. Ez még engem is idegesített. A Kurio által szállított gyerek-interfész szintén meg-megdöccen, de az előre feltöltött alkalmazás-horda például szinte kivétel nélkül frankó felhasználói élményt biztosított. Ezekről később, mert azért nem olyan mesés az összkép.

Na, de hogy konkrétumok is legyenek, kedves gyerekek, ez egy 1 GB RAM-mal szerelt, 1024 x 600 pixeles TFT kijelzővel érkező, Qualcomm Snapdragon 210-es chipsettel rendelkező, Android 5.1-re épülő szoftveres felületet kapó digitális és online játékszer. Oké, megértem, hogy senki sem dobta félre a Moncsicsit (ez még létezik?), pedig ez egyáltalán nem egy drámaian rossz konfig, a döcögéseket és a néha hektikusan jelentkező elgondolkodásokat leszámítva egykedvűen teszi a dolgát, nem tojik be, előbb-utóbb minden rábízott feladatot megbízhatóan elvégez. A belső tárhely 8 gigabájtos, ide elvileg az alkalmazások kerülnek, microSD-re a gyermek nem rak semmit magától, de például a kamerával készített felvételek és videók mehetnek ide is.

[+]

Az alap interfész egy szinte módosítatlan Android 5.1. Maga a rendszer teljesen szokványos, a meglepetést az alkalmazások menüpont szolgáltatja, amely tele van rámolva a gyerekeknek szóló appokkal, ezek tehát nem csak akkor látszanak, ha belépünk a Kurio által készített felületbe, hanem egyébként is elérhetők. Remek, mondhatnánk, a dolognak az a relatív kellemetlen szépséghibája, hogy emiatt a szabadon maradó belső tárhely mérete pár száz megabájt, ami arra nem volt elég, hogy felrakjuk az általunk használt tesztprogramokat. 8 GB a hivatalos kapacitás, ebből instant megzabál több mint 3 gigányit a rendszer, a többire pedig annyi játékot tettek fel a gyártónál, amennyit csak bírtak. Hát gratulálok, nyilván lehet törölgetni azokat, amelyekkel nem játszik a gyermek, mert SD-re nem lehet sem telepíteni, sem átmozgatni az appokat.

[+]

A Kurio felülete egyébként kellemes, jópofa, vidám, témázható, az alkalmazások különböző kategóriákban helyezkednek el (kedvencek, játékok, oktató appok stb.), oldalirányban lehet lapozni az ikonok között és van saját online bolt is sok-sok fizetős és számos ingyenes tartalommal. A szülő be tudja állítani, hogy mely szoftverek legyenek itt láthatók, a böngésző is engedélyezhető, de itt külön szerkeszthető az URL-ek listája is. Megadható, hogy milyen idősávban és mennyi ideig lehessen egyhuzamban használni a tabletet, illetve utólag is belekukkanthat a logokba, hogy mikor, mennyit és milyen alkalmazásokat futtatott a csemete. Az mondjuk elég idétlen, hogy ha lezár a képernyő, akkor felnyitás előtt az összes — nem gyerekekre vonatkozó — értesítés is látszik, le lehet húzni bármikor a felső függönyt, kikapcsolni a wifit, a mobilnetet, csak akkor kér jelszót a felület, ha a komplett beállítások menübe szeretne betrappolni a gyermek.

[+]

A játékkínálat kimondottan nívós, sok olyan alkalmazás rajta van gyárilag a gépen, ami egyébként fizetős lenne, ezzel lehet indokolni a gyerektablet felárát. Egy csomó cuki játék van (mondjuk olyan, mint a Temple Run, csak nem annyira ijesztő, de akad Fruit Ninja, Subway Surfers, vagy például egy újragondolt Snake, ahol a tablet döntögetésével lehet irányítani a kígyót — ilyenkor mondjuk pont a TFT kijelző miatt nem mindig látszik, hogy mi a fene történik…), az edukációs appok között van, ahol a szörnyeket matekpéldák megoldásával lehet elűzni, van, ahol történelmi helyszíneken kell szaladgálni, akad interaktív mesekönyv is, szóval valóban korrekt a felhozatal. Viszont minden angolul van, noha az Alcatel szerint lesz magyar tartalom is, csak nem néz ki olyan evidensnek egyik-másik app fordítása, meglátjuk. Az alkalmazásbolt saját valutát használ (ez egyébként tök cuki és oktató jellegű, mert egyébként X dollárért ilyen coint lehet venni akár havi előfizetés formájában is, aztán a gyermeknek magának kell beosztania, hogy milyen új alkalmazásokra költi el), de amúgy elég költséges hobbi innen töltögetni ezt-azt, 60 helyi zseton 5 dollárba kerül, egy-egy ütősebb játék pedig 40 peták is lehet (de láttam 499 érméért is appot). Viszont kisétálhatunk a szülői módba, felmászhatunk a Play Store-ba, ott nem kicsit nagyobb a választék, tölthetünk le egy raklapnyi appot ingyen, aztán ezeket is adagolhatjuk havonta a srácoknak úgy, hogy engedélyezzük, hogy gyermek módban is látszódjanak. Mondjuk ehhez tárhely is kéne…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!