Bevezető, csomagolás

Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy a nagy gyártók miért nem látják meg az üzleti lehetőséget a kétkártyás telefonokban. A mobilpenetráció már nálunk is száz százalék fölött van, ami azt jelenti, hogy több SIM kártya van forgalomban - azaz használva -, mint ahány lakos, de elég csak az ismerőseink között körülnézni, ha több telefonnal szaladgáló embert keresünk. Persze érthető, hogy a gyártók minél több készüléket szeretnének eladni, tehát ők annak örülnének a legjobban, ha minden kártyához külön telefonunk lenne. Ez azonban irreális, főleg úgy, hogy a Samsung már jó ideje kínál nekünk kétkártyás készüléket, arról nem is beszélve, hogy a Kínából érkező masináknál ez a szolgáltatás nagyjából annyira alapvető, mint nálunk a színes kijelző.

Ettől függetlenül a vezető mobilgyártók valamiért nagy ívben tesznek a piac ilyen jellegű igényeire. A Pocket PC gyártókkal is hasonló a helyzet, a nagyok közül egyedül az E-TEN-nek ugrott be úgy egy évvel ezelőtt, hogy igen komoly rést tömhetnének be egy ilyen megoldással. Pechükre időközben felvásárolta őket az Acer, de tesztünk tárgya, a DX900 nevű dual-SIM modell ettől függetlenül még E-TEN név alatt is megjelent, érzésem szerint kicsit befejezetlenül - de erről majd később.

Ilyet sem látunk többet...

A masinát a SpeedShoptól kaptuk, egy közepes méretű, tipikus E-TEN dobozban érkezett, melyből magát a masinát kissé nehézkes lehet kiszedni. A tartozékok listája a szokásosnál kicsit hosszabb, kapunk egy hálózati töltőt, egy adatkábelt, egy bőrtokot, egy headsetet és egy kijelzővédő fóliát.

Külső

A szépség megítélését sosem érezzük saját posztunknak, mivel az a tesztelés legszubjektívebb része, tehát az itt leírtak kizárólag az én véleményemet tükrözik: a DX900 egy jelentéktelen külsejű masina. Mondom mindezt úgy, hogy az X600-as szériát a mai napig kimondottan pofásnak tartom, de szegény DX900... ránézek és semmi nem jut eszembe, kis duci szappantartó. Ha viszont kicsit jobban belegondolunk, akkor a 17,5 milliméteres vastagság és a 147 grammos tömeg tulajdonképpen nem is mondható vészesnek, mivel a kétkártyás felépítés ugye nem csak egy plusz kártyafoglalatot jelent az akkumulátor alatt, hanem jelentős mennyiségű plusz elektronikát is.

[+]

Az előlap tetején a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamerát és a telefonhangszórót találjuk, utóbbiban kapott helyet az a két LED, melyek többek között a kártyák működéséről adnak tájékoztatást. Középen terül el a meglehetősen kellemes képet adó érintőkijelző, melynek átlója 2,8 hüvelyk, felbontása pedig 480 x 640 pixel. Az élénk színeken kívül pozitívum vele kapcsolatban, hogy egy síkban van az előlap több részével, tehát a szélen lévő részekhez még ujjal is gond nélkül hozzáférhetünk. Alul az ötirányú navigációs pad és a két híváskezelő gomb kapott helyet, mindegyiknek fehér a háttérvilágítása és mindegyik jól használható, legalábbis ami a nyomkodásra való reagálást illeti. Nekem mindenesetre kicsit furcsa, hogy miért csak egy hívásindító gomb kapott helyet, egy kétkártyás modellnél véleményem szerint a lehető legjobb megoldás két zöldszínű gomb elhelyezése lenne.

[+]

A hátlap már pofásabbra sikerült, bár dizájn díjat ez sem fog kapni. Az előlap alsó részéhez hasonlóan gumiszerű műanyagból készült, aminek előnye, hogy biztos fogást biztosít a masinának, hátránya viszont, hogy nem igazán at prémium megjelenést. Az alsó rész levehető, mivel alatta lakik az akkumulátor, amit egy kilógó műanyagcímkével tudunk kirántani a helyéről, embert próbáló feladat. Felül a 3 megapixeles autofókuszos kamera, a hozzátartozó LED-es villanó, a tükör, valamint a kihangosító hangszórója kapott helyet.

[+]

Az oldalsó részeken egy keményebb, csillogó felületű műanyagcsík fut körbe, fent ebbe lett beleírva az elmaradhatatlan GPS felirat. Az eszköz jobb oldalán a bekapcsoló gombot, a reset gomb nyílását, a fedlappal védett microSD bővítőhelyet és a kamera exponálógombját találjuk, valamint fontos megjegyezni, hogy erről az oldalról tudjuk kihúzni a kellemes fogású teleszkópos stylust. Alulra mindössze egy miniUSB csatlakozó került, jobb oldalon pedig a 2,5 milliméteres jack-kimenettel, a hangerőszabályzó gombpárossal és egy gyorsindító billentyűvel találkozhatunk.

Hardver, operációs rendszer, sebesség

Megszokhattuk, hogy az E-TEN gépei jellemzően a Samsung épp aktuális chipsetjére épülnek, nincs ez másképp a DX900-nál sem, hiszen központi feldolgozóegysége egy 533 MHz-es S3C6400 processzor. A memóriával nem bánt túl bőkezűen a gyártó, a programok futtatására használható 128 MB RAM-ból mindössze 40 MB-tal gazdálkodhat a felhasználó, adattárolásra viszont kicsivel több, mint 100 MB jut az egyébként 256 MB-os ROM-ból. Az operációs rendszer természetesen a Windows Mobile Professional vonal 6.1-es tagja, de fontos megjegyezni, hogy egyes pletykák szerint az Acer kínál majd frissítési lehetőséget 6.5-re, amint az megjelenik.

[+]

Az E-TEN gépekkel alapvetően mindig volt két gond. Az egyik, hogy a bennük található Samsung chipek jellemzően nem bírták el a VGA felbontású kijelzőket, ami meglehetősen lassúcska működést eredményezett. A másik, hogy a gyártó alig pakolt központi memóriát a cuccaiba annak ellenére, hogy a gyári programokat is oda szórta, aminek az eredménye állandó memóriahiány lett. Nos, sajnálattal közlöm, hogy mindkét jelenség fennáll tesztünk tárgyánál is, előbbi ha lehet, akkor fokozottan. A DX900 ugyanis papíron erős hardvere ellenére dög lassú, rendszeresen előfordul, hogy egy-egy művelet kiadása után öt-tíz másodperceket gondolkodik, ami erősen megkérdőjelezi, hogy egyáltalán használható-e. Kíváncsi voltam, hogy vajon egy nem végleges szoftverről, vagy hardveres gyengeségről van-e szó, ezért lefuttattam a szokásos tesztprogramjainkat, íme az eredmények:

Vegyük észre a Pocket PC Mark grafikus tesztjének eredményét, mely jó eséllyel indulhatna a "minden idők leggyengébb pontszáma" díjért, plusz egyben magyarázatot nyújt arra, hogy miért ilyen elképesztően lassú a DX900. Persze a remény hal meg utoljára, még hihetünk abban, hogy egy új driverrel jobb lesz a helyzet. A PPC Mark többi része sem adott kimagasló eredményet, a VsBenchmark pedig csak azért tudott 2000 pont fölötti végeredményt kidobni, mert a hangrendszer tesztje nagyon jó eredményt hozott - azt leszámítva viszont nem fogunk hanyatt esni a géptől.

Today képernyő és szoftverek

Bekapcsolás után nem a Today képernyőre, hanem az SPB Mobile Shell keretrendszerébe jutunk, az ugyanis gyárilag fel van telepítve a masinára. Egy kiválóan használható környezetről van szó, melyet véleményem szerint egyedül a HTC TouchFLO überel, szóval az E-TEN jól választott, amikor ezt telepítette fel a DX900-ra. A program ikonokkal és ujjmozdulatokkal egyaránt vezérelhető, a Today-re például a jobb alsó ikonnal és egy vertikális ujjmozdulattal egyaránt el tudunk jutni.

A Mobile Shell Now menü néven futó része permanensen jelen van a háttérben, akkor is ez jön elő, ha a billentyűzárat feloldjuk - persze nem kell kétségbe esni, igény esetén a programot akár le is lehe törölni. A cuccnak három fő nézete van, az elsőn az olyan alapvető információkat tudjuk megnézni, mint a pontos idő, az elmulasztott események, a naptár vagy az időjárás. Innen ujjunkkal is lapozhatunk a programok gyorsindítójára, ahol felül pont egy tucat ikont találhatunk, melyekre bökve elindul kedvenc alkalmazásunk. Persze nem muszáj mindent ide kirakni, alul van hat nagyobb ikon is, melyek gyűjtőmappái az alkalmazásoknak. Fontos megjegyezni, hogy az SPB alkalmazása nagyon szépen animált, minden egyes menüelem kiválasztása mellé látványos gördüléseket kapunk, a koncepció egy kocka köré van építve, az almenük úgy jönnek elő, mintha a kiválasztott menüpontból előgurulni egy kocka, melynek a másik oldala kerül szemünk felé.

Az utolsó egy gyorstárcsázó fül saját telefonkönyv nézettel, ami nem sokkal jobb, mint a gyári megoldás - ami egyébként szintén elérhető akkor, ha nem a Now menüből indítjuk el a névjegyzéket. Mint már említettem, nem muszáj ezt az animált részt használnunk, az SPB szoftvere arra is lehetőséget ad, hogy a Today képernyőn helyezzünk el gyorsindító ikonsort, ahol a programokat szépen kategorizálhatjuk is. Csupán két dolog van tehát, ami véleményem szerint hiányzik a Mobile Shellből: egy rendes feladatkezelő (ami segít rávenni az X gombot, hogy valóban bezárja a futó programokat) és egy görgetőrutin, ami a Pocket Plus 4.0-ban egyébként megtalálható.

A Mobile Shellen kívül természetesen a szokásos E-TEN programok is helyet kaptak a gépen, szépen mappákba rendezve találjuk őket a Start menüben. A teljesség igénye nélkül: GPS pozicionáló, Location SMS (elküldi a tartózkodási helyünk koordinátáit SMS-ben), egy dög lassú képnézegető, névjegykártya digitalizáló, memóriafelszabadító (elég viccesen működik, ha X MB alá csökken a szabad RAM, újraindítja a masinát...), backup program és hangvezérlő. Böngészőprogramot sem kapunk, pontosabban csak a gyári Internet Explorer áll rendelkezésre, mely minden kétséget kizáróan a platform egyik leggyengébb szoftvere.

Telefonálás és adatkommunikáció

A DX900 legfontosabb tulajdonsága tehát az, hogy két SIM kártyát lehet beletenni - a teljesség kedvéért megemlítem, hogy ilyen Windows Mobile-os kütyü még nem volt. Az elsődleges foglalat 3,5G-s, tehát támogatja a HSDPA-t is (7,2 Mbps), GSM-modulja pedig négynormás. A kettes számú foglalat csak 2G-s, ami háromnormás GSM-modult (900/1800/1900 MHz) és GPRS/EDGE alapú adatátvitelt jelent. Értelemszerűen az elsődlegesbe kell azt a kártyát rakni, amin netezni is akarunk, a másodikat pedig érdemes kizárólag hangátvitelre használnunk. A hangminőség alapvetően nem rossz, de bejövő hívásoknál sokszor megjelenik az E-TEN évek óta tartó betegsége, a csúszó hang: a hívás fogadása után csak pár másodperccel kapcsol be a mikrofon és hangszóró, ami roppant zavaró. Az adatkommunikációhoz visszatérve megjegyezném, hogy a masina WiFi modult, 2.0-s Bluetooth-t és GPS-vevőt is kapott, az iGO 8 tökéletesen futott rajta.

Ez idáig szép és jó, de vajon hogy kezeli az operációs rendszer a két kártyát? Alapvetően egész jól, de lassan. Első körben két olyan kártyát raktam a gépbe, melyek közül csak az egyikben volt aktiválva a hangcsatorna, a másik kizárólag internetezésre volt használható. Előbbi kártyán körülbelül 150 név volt, ezt az E-TEN úgy 10 percig importálta, ami indokolatlanul hosszú idő. A két kártya beállításaihoz egyébként szépen hozzáférünk, a titok nyitja, hogy a Settings menüpontban két ikon kapott helyet, értelemszerűen az egyik az egyes kártyához, a másik a ketteshez tartozik. Mivel ezek alól tudunk profilt váltani, ezt azt is jelenti, hogy az egyik kártyát például le tudjuk némítani, míg a másikat hangosan hagyhatjuk. Térerőjelzőből szintén kettőt láthatunk a tálcán, de amennyiben az egyik kártyát kikapcsoljuk - ugyanis azt is megtehetjük -, akkor ez a szám feleződni fog.

A Mobile Shellből egyébként szerencsére mindkét kártyát némaságra inthetjük, tehát a profilváltástól sem kell tartanunk, nem túlkomplikált, csak szépen személyre szabható. Az már kevésbé pozitív, hogy tárcsázásnál csak úgy válthatunk a kártyák között, ha a menüből kiválasztjuk, hogy épp melyik legyen használatban. Persze, ez így van jól (mármint hogy választhatunk egy elsődlegest), de azért örülnék egy "tárcsázás a másodlagos SIM-mel" menüpontnak is, pár kattintást megspórolna nekünk. SMS-küldésnél tisztább a helyzet, küldés után az Outlook megkérdezi, hogy melyik kártyát akarjuk használni. Ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy az említett program látja el a névjegyzék és az üzenetkezelő funkcióját is, ami azt jelenti, hogy az újdonságban a szabad belső memória erejéig tárolhatunk neveket, üzenetekből pedig rövid szövegeseket, multimédiásokat és elektronikus leveleket is küldözgethetünk - utóbbiaknál a hitelesített IMAP szerverek és a csatolt fájlok sem jelentenek problémát.

A DX900-ban van giroszkóp is, ami úgy forgatja a kijelzőt, ahogy a gépet tartjuk - kikapcsolható. Szövegbevitelre a Windowsos megoldásokon kívül a képen is látható QWERTY klaviatúrát is használhatjuk, mely fektetett nézetben még egész jól használható, állítva viszont... sok megszokást igényel, mivel kis túlzással össze-vissza rakja ki a betűket. Arról nem is beszélve, hogy a szimbólumok is nagyon buta módon lettek elhelyezve, egy @ jelért például lapoznunk is kell, holott ez egy relatíve sokat használt valami.

Multimédia

A kamera 3 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál pedig 640 x 480 pixel, de utóbbiaknál az autofókusz nem működik, ráadásul a gép nagyon közelre fókuszál, aminek az az eredménye, hogy minden el lesz mosva, felejtős. Fotózáskor viszont egész sok beállítási lehetőség között válogathatunk, legalábbis első ránézésre, ha ugyanis végigszaladunk rajtuk akkor azt láthatjuk, hogy hiányzik a fénymérés és az érzékenység is, továbbá a nagyon éles zárhangot sem lehet kikapcsolni. A fehéregyensúly/jpeg-tömörítés/effekt/önkioldó négyes persze nem hiányzik a repertoárból.

A képminőség PDA-s berkeken belül kifejezetten jónak mondható. A zajszint ugyanis kissé magas, de cserébe kiváló vonalélességet és egész nagy dinamikatartományt kapunk, a kiváló makró módról nem is beszélve. A LED-es villanó viszont nagyon gyenge, fél méterre sem világít el, szinte használhatatlan.

Zenei téren nem kapunk sokat a DX900-tól, a hangfájlokat ugyanis csak és kizárólag Windows Media Playerrel tudjuk lejátszani. Ez ugyan képes ID3 tagek alapján szűrni a számok között, de nem mutatja az albumborítót és hangszínszabályzót sem tartalmaz. A gyári fülhallgató és a kihangosító hangszórója egyaránt közepes minőségű. FM-rádió nincs.

Akkumulátor, összegzés

Az akkumulátor 1530 mAh-s, ami papíron nagyon jól mutat, de a DX900 ettől függetlenül úgy is lemerült egy nap alatt, hogy nem is beszéltem vele, csak benne volt a két SIM. Komolyabb mennyiségű internetezés és beszélgetés mellett gyakorlatilag egy napig sem bírja ki, ami azt hiszem, hogy szépen előrevetíti az összegzésben olvasható véleményemet.

[+]

Az E-TEN DX900-zal kapcsolatban gyakorlatilag egyetlen egy pozitív dolgot tudok elmondani, ez pedig a dupla SIM foglalat, jó ötlet, majdnem tökéletes megvalósítás. Cserébe a piac egyik leglassabb gépe, ami magától is lemerül, plusz telefonálásnál sokszor késik a hang, a normális böngészőprogram hiányáról már nem is beszélve. A felsorolás első és második pontja már önmagában is halálos ítéletként funkcionálna, így párban viszont... talán felesleges is ragozni. Mindezt 150.000 forintért. Ha ennyit fizetnének érte, akkor sem használnám.

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide.

Specifikáció

E-TEN glofiish DX900 / Acer Tempo DX900
	Technológia	Kétkártyás működés. 1. SIM: Négynormás GSM + UMTS + HSDPA (max. 7,2 Mbps) 2. SIM: Háromnormás GSM (900/1800/1900 MHz)
	Operációs rendszer	Windows Mobile 6.1 Professional
	Méret	60,5 x 106 x 17,5 milliméter
	Tömeg	147 gramm
	Processzor	533 MHz-es Samsung S3C6400
	ROM / RAM	256 / 128 MB
	Kijelző	2,8 hüvelyk átlójú, 480 x 640 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző
	Bővíthetőség	microSD (SDHC-kompatibilis)
	WiFi	802.11b/g szabványú
	Infra / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP is)
	GPS vevő	van
	Audio	2,5 milliméteres jack-kimenet, mikrofon, monó hangszóró
	Fényképező	3 megapixeles, autofókuszos, LED-es segédfény
	Akkumulátor	1530 mAh-s cserélhető Li-Ion
	Egyéb	Giroszkóp, előlapi kamera videótelefonáláshoz, SPB Mobile Shell keretprogram