Mire jó az okosóra?
Felesleges cifrázni: nem értem. Fogalmam sincs róla, hogy mire ez a nagy felhajtás az okosórák körül, amikor (számomra) viszonylag tisztán látszik, hogy egyáltalán nem fogják megkönnyíteni az ember életét. A történet 2012 áprilisában indult, mikor a Kickstarterre felkerült egy Pebble névre hallgató koncepció, mely egy 144 x 168 pixeles felbontású e-ink kijelzővel próbálta megváltani az okostelefonok használóinak világát. Az ötletgazdák kereken százezer dollárt szerettek volna összeszedni a projekt beindításához, de a közel hetvenezer támogatónak köszönhetően valamivel tízmillió fölött álltak meg. A Pebble érkezésére pedig azóta is sokan várnak, mert bár bizonyos emberekhez már eljutott az óra, sok megrendelő a mai napig nem kapta meg a terméket, melynek gyakorlati hasznáról szerkesztőségünkön belül erősen megoszlanak a vélemények.
A látszólagos sikert persze több más cég is igyekezett meglovagolni, egy olasz társaság például a tesztek alapján nem különösebben jól sikerült, de egy felső-középkategóriás okostelefon áráért megvásárolható I'm Watch nevű kiegészítővel sokkolta a piacot. A lényeg mindkét eszköznél nagyjából ugyanaz; adott az okostelefonunkkal Bluetooth kapcsolatban lévő karóránk, melynek aprócska kijelzőjén nem csak azt láthatjuk, hogy ki hív minket, hanem különféle alkalmazásokon keresztül egyéb dolgokat is, például az emlékeztetőinket vagy az üzeneteinket. Mindez persze azzal jár, hogy az óránk is merül, azaz egy újabb kütyüvel gazdagodtunk, ami a nap végére cserben tud hagyni minket, ráadásul ilyenkor még a karóráktól alapvetően elvárható funkcióra sem számíthatunk, azaz nem fogjuk tudni, hogy mennyi az idő. Pontosabban de, ha megnézzük az okostelefonunkat, ha az még nem merült le.
Az erősen kritikus hangnem ellenére természetesen azt is megértem, ha valaki pörög az okosórákra. Több helyen is olvashattuk, hogy a karóra a múlté és funkcionalitását már az előző század végén elvesztette, de biztosan van, aki egyetért velem abban, hogy egy karóra több, mint egy szimpla használati tárgy. A karóra a férfiember ékszere, adott esetben státuszszimbólum, egy olyan termék, amihez jó hozzáérni és amit adott esetben az ember továbbadhat még az unokájának is; ezt persze csak egy megfelelő minőségű svájci, netán japán vagy amerikai óráról lehet elmondani, de egy okostelefonról vagy egy okosóráról nyilván nem. Ettől függetlenül a funkciólistát végignézve bulinak tűnhet, hogy a csuklónkon is egy számítógépet hordunk, 10 évesen nekem is volt számológépes Casio órám, menő is voltam vele a suliban, meg matekórán be tudtam írni a 15 x 12-t, pedig fejben is ment. De ha jobban belegondolunk... 2013-ban tényleg másfél hüvelykes képátlójú, legjobb esetben is QVGA felbontású kijelzőn akarjuk elolvasni az üzeneteinket, amikor a zsebünkben ennek a méretnek és felbontásnak a sokszorosa van? Mások helyett biztosan nem akarok válaszolni, de én egyáltalán nem vágyom egy okosórára, viszont nem sértődnék meg, ha valaki hozzám vágna egy klasszikus Tag Heuert.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
