Előszó, a doboz tartalma

Törzsolvasóinkat valószínűleg nem éri váratlanul e cikk megjelenése, az év végi hajrában ugyanis ha csak húsz perc erejéig is, de december végén sikerült kiraknunk a szöveg nélküli változatot, amit így utólag év végi meglepetésként is felfoghatunk. A téma tehát nem új, cikkünk tárgya a BlackBerry Storm2 9550, mely az e-mailezésre kihegyezett készülékeket gyártó RIM második érintőkijelzős modellje. Ez önmagában még nem is lenne olyan érdekes, de az elődmodell ismeretében mindenképp azzá válik, az első Storm ugyanis megjelenésekor hatalmas vihart kavart (valószínűleg ebből jött a névválasztás), hiszen olyan érintőkijelzője volt, melyet egy gombhoz hasonlóan valóban meg lehetett nyomni. Emiatt kezelése is teljesen újszerű (vagy legalábbis szokatlan) volt, és bár az innovatív megoldás több díjat is besöpört, a felhasználókat erősen megosztotta. Mi kedveltük, de a hibáival is tisztában voltunk, várakozással tekintettünk hát a jövőbe, hiszen a RIM már hónapokkal ezelőtt elfecsegte, hogy a Storm2 a korábbinál sokkal jobb megoldással fogja felkelteni a vevők figyelmét.

A 9550-et tesztélése azért is érdekes volt, mert a 9500 a Speedshop jóvoltából és a mi hanyagságunkból adódóan közel egy évig nálunk volt: a tesztelés után elfelejtettük visszaküldeni, ők nem kérték vissza, pár hónap után tehát előkerült az egyik polcról, mi pedig elkezdtük használni. Összehasonlítási alapja tehát az egész szerkesztőségnek van, Bognál és Gubronál ugyanúgy vendégeskedett, ahogy nálam, igaz, intenzív használatról nem beszélhetünk, mivel a kártyám akkor került bele, ha volt olyan nap, amikor nem volt nálam tesztkészülék — ilyen egy hónapban legfeljebb ötször van. Lényeg a lényeg, az új jövevényről kvázi BlackBerry felhasználóként is tudunk véleményt formálni, ami egy ilyen kaliberű cuccnál nem hátrány.

[+]

A tesztpéldányt ezúttal is a Speedshoptól kaptuk, nagyon köszönjük (plusz halkan megjegyeznénk, hogy ezt már nem fogjuk elfelejteni visszaadni). A doboz pont olyan, amilyen az összes többi BlackBerry-é, fekete kartondarab típusjelzés nélkül, benne annyi füzet és kiegészítő, hogy az szinte a fizika törvényeit is meghazudtolja. Pedig különösebben sok dolgot nem is kapunk: microUSB-s hálózati töltő, két darab (!) adatkábel (hogy minek, azt nem tudom, a töltőnek van kábele, szóval nem ahhoz való a második kábel), sztereó headset. Említésre méltó, hogy a készülékben egy 16 GB-os microSD memóriakártya kapott helyet, viszont ettől függetlenül mondhatnám, hogy egy tok még igazán elfért volna a dobozban, de az a helyzet, hogy nem fért volna el — ettől függetlenül persze jó lett volna, ha jár egy a készülékhez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!