Bevezető

Exkluzív képek? Szenzációs videó a YouTube-on? Muhaha. Itt a teszt. A bejelentés napján kaptuk meg a telefont a gyártótól, azóta nyúzom. Eltökéltem, hogy hozzászokom, ha belehalok is. Sikerült. SMS-t összesen egyszer írtam ugyan, de ki sem vettem a kártyámat a készülékből. Együtt lehet vele élni, sőt, néha élmény, bár ez elsősorban a megjelenésnek köszönhető.

De kicsit kanyarodjunk vissza az időben. A Bang & Olufsen nevet - ismét megtapasztaltam - nem ismerik olyan sokan, mint vártam. Pedig a dán cég igen szép múltra tekinthet vissza a szórakoztató elektronika történelmében, a századforduló után kezdték meg tevékenységüket, majd elég hamar eljutottak oda, hogy a csúcsminőség és a letisztult design vegyítésével kiemelkedjenek a tucattermékeket előállító gyártók sorából. Amikor kezemben a készülékkel összefutottam Gyulával, ő speciel teljesen odáig volt és vissza, mert hatalmas B&O rajongó, bár csak egy 17 éves tévét engedhetett meg magának eddig, de a vágyálma egy Maserati, amihez a dánok szállítják az autóhifit. Egy dologban közösen megállapodtunk: addig jó, amíg a Bang & Olufsen nevet itthon nem fedezi fel magának és nem tudja értékelni a sok izomnyakú maffiózó, mert így valóban exkluzív tud maradni.

Annak idején megkérdezték a gyártótól, hogy miért nincsen nekik is egy reklámarcuk, mint általában a neves cégeknek szokott. Jött is a válasz egyből, hogy egyrészt minek, másrészt pedig hogy mégis: ki lehetne az? A kissé mókás kedvű kérdező Paris Hiltont javasolta, mire a B&O képviselője nagyjából a következőt válaszolta: nekünk nincs szükségünk celebritásra, hogy sikeresek legyünk. De ha megkérdezik Paris Hiltont, hogy van-e Bang & Olufsen cucca otthon, akkor azt fogja mondani, hogy van.

A cég a Samsunggal karöltve készítette el első mobilját is, amely Serene néven került piacra. Magyarországra hivatalosan el sem jutott, de annak idején mégis sikerült egy tesztpéldányt szereznünk, és bár a motoros flip, illetve a fura billentyűk akkor is exkluzívnak számítottak, igazából a B&O első készüléke nem volt egy túl felhasználóbarát alkotás, technikailag pedig elmaradt a konkurenciától. De nem adták fel, a Serenata is a koreai óriás közreműködésével született meg, de fontos tudni, hogy a design, a hangrendszer és a GUI a B&O sajátja, a Samsung a mobilos technológiát adta a produkcióhoz.

Miután magyar menü volt a készülékben, ezért sanszos, hogy idehaza is elérhető lesz a telefon, de nem a Samsung fogja forgalmazni, hanem a Bang & Olufsen. Ára? 1000 euró felett.

Külső

A proto telefonok szokásos fehér csomagjában jött meg a telefon, de minden szükséges alkatrészt megkaptunk. A készüléken kívül természetesen volt töltő, speciális headset, dokkoló és USB kábel is, illetve a CD sem maradt el. Kicsomagolás után a telefont még kikapcsolva megforgattam, hiszen teljesen más, mint akármilyen egyéb készülék, kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, mi micsoda, mit miért, egyáltalán: minek ez az egész.

Rögtön tisztázzuk: fejjel lefelé van az egész. A kijelzőnek kell alul lenni, felette helyezkedik el a navigációs szerv, amely egy hatalmas tárcsa. Ezt persze mindenki bebukja, aki először próbál hozzányúlni a Serenatahoz. Maga a készülék szemből olyan, mint egy lefordított U betű, ez fekete színű, alul pedig élesen véget ér a formaterv, ráadásul egy ferde levágással, ami miatt sokaknak a villanyborotva jutott eszébe.

Többen rájöttek arra is, hogy a hátlapból kihajtható egy fémlap, erre támasztva stabilan megáll az asztalon a készülék, elég látványosan néz ilyenkor ki, főleg azért, mert elsőre nem is lehet megmondani, hogy tulajdonképpen ez micsoda, csak azt, hogy valami hitech cucc. Azt azonban kevesen fedezték fel, hogy a telefon szétcsúsztatható, értelemszerűen ezúttal felfelé, de nem gombsor bukkan elő, hanem egy hatalmas hangfal, aminek meg is van az oka.

Serenata kicsit súlyos, de éppen ettől jó fogni. Egy percig sem merült fel bennem, hogy a fordított kialakítás miatt takarná a kezem használat közben a kijelzőt, ergonómiailag tökéletes a formaterv. Az U alakú karima és a hátlap fekete műanyag, de tapintásra kellemes, a kijelzőt és a tárcsát körülfogó betét pedig szálcsiszolt alumínuimból készült.

Kezelés, kijelző

A navigációs tárcsa és a készülék kezelése megér egy komolyabb elemzést. A fémből készült kör alakú kezelőszerv természetesen forgatható, de négy oldala, illetve a közepe be is nyomható. Más gomb nincs, úgyhogy kezdett érdekelni a dolog, hogy mégis hogyan fog működni. A tárcsa jobb és bal oldala felelős a hagyományos telefonokon megszokott zöld és piros billentyűknek, lefelé a vissza gomb funkciója érhető el, felül pedig a törlés parancs adható ki. Okézni a középső gombbal lehet, a menüben való közlekedéshez pedig tekergetni kell a tárcsát.

Minőségileg a kezelőszerv a csúcsok csúcsa. Csodálatos, hogy a kör közepe felé haladva kapott egy kis homorítást, az ujjbegy sikongat az örömtől, ha megtapinthatja a fémes anyagot, nem csúszik, mégis könnyen forog, kis szoftveres klattyanásokkal tudatja, hogy vette az adást. A menü gyors, minden azonnal történik, egy csecsemőnek sem okozna nehézséget navigálni.

Ám ez bármennyire is zseniális, önmagában kevés. Ezért a 240x240 pixeles TFT képernyő négy sarka, illetve a közepe érintésérzékeny. Így lehet elérni a menükben levő opciókat, és egyértelmű volt, hogy mikor van szükség a kijelző tapicskolására. A számgombok persze azért a mindennapok során hiányoznak. Tárcsázni még nem akkora művészet, mert a képernyő közepének megérintése előhozza a szintén kör alakú grafikát, amivel nem túl nehéz számokat bevinni, de szöveget írni bizony türelemjáték, bár itt is a lehetőségekhez mérten jól oldották meg a feladatot a tervezők, jobban, mint a hasonló mennyiségű és milyenségű kezelőszervvel rendelkező Nokia 7380 esetében.

A menü grafikai megvalósítása a minimalizmus jegyében készült, számomra ez már túl kevés, hiszen a kék és piros színek alkalmazása a fekete háttér előtt kiemelkedően jó olvashatóságot biztosít ugyan, de a kijelző képességeinek töredékét használja ki a grafika. Persze képek megjelenítésénél nincs is gondja, de értékeltem volna valami látványosabbat azzal együtt is, hogy tudom, hogy a B&O a puritánságra szokta helyezni a hangsúlyt.

Alapfunkciók

A névjegyzék 1000 férőhelyes, a szokásos többletadatok tartozhatnak a kontaktokhoz, semmi extra. A listázás már érdekesebb, mert ha nekiállunk keresni, akkor felül látszanak ABC sorrendben a betűk, előbb ezek között tekergünk el a megfelelőre, majd ott nyomunk egy OK-t és a további csavargatás már a listában vertikálisan visz lefelé. Nem nehéz megszokni, és nem is hiszem, hogy sokkal lassabb lenne egy normál telefonhoz képest, ráadásul az első betű az ABC-ben egy négyzet, ami alatt a legutóbb használt kontaktok sorakoznak.

Az üzenetírás már húzósabb feladat. Számgombok hiányában ezt úgy oldották meg a tervezők, hogy ABC sorrendben a klasszikus mobilos felosztásban egymás mellett helyezkedik el egy csoportnyi betű. Erre az ember rágörgeti magát, majd annyiszor nyomja meg a tárcsa közepét ahányadik betűt szeretné képernyőre vetni. Nyilván ez elég lassú megoldás, de a lehetőségekhez mérten nem nagyon lehetett volna jobban megoldani. Van MMS (max 295KB) és email kliens is (max 300KB), de a B&O Serenata tipikusan az a telefon, ahol a júzer nem fog üzenetekkel szórakozni. Alant van egy kis videó a kezelésről.

A szervezőfunkciók között a naptárat találhatjuk meg, amely csak havi nézetben látható. A napok között a tárcsával tudunk haladni, a hónapok közötti váltást a képernyő alsó két csücskének izgatásával tudjuk kivitelezni. Csak találkozó és évforduló hozható létre. Az ébresztőóra pusztán egyetlen időpont megjegyzésére képes, de ez ismétlődhet is. Az alkalmazások között grafikus világóra, alapfunkciós számológép, valutakoverter, to-do list és jegyzetfüzet is van, illetve egy diktafon, amely 60 percnyi hanganyag rögzítésére alkalmas AMR formátumban.

Mielőtt beleugranánk az audio funkciók közé, gyorsan emlékezzünk meg a csengőhangokról is. Először is: nincsenek profilok. Viszont rezegni és csörögni képes egyszerre a telefon, ráadásul a vibra meglepően jól megrázza ezt a tohonya kavicsot. A csengetési hangerő döbbenetesen erős, viszont a dallamokat csak a gyári készletből válogathatjuk ki. Dallamok viszont nincsenek, effektek vannak. Üveg, aluminium, ében, tölgy, acél. Ez a választék, ami egy ideig még rendben van, mert diszkrét, mégis jól hallható, de unalmassá válik. Érdekes viszont, hogy hova került a telefon hangszórója, ha nincsen szétcsúsztatva az eszköz, ugyanis a navigációs tárcsa mögött található. Erre Sanyi hívta fel a figyelmemet, neki köszönhető a cikk címe is.

Audio

Kétségtelenül a muzikalitás a Serenata legnagyobb fegyvere a design mellett. A Bang & Olufsen minőséget a hozzáértőknek nem kell bemutatni, és az elődmodellhez képest most tényleg odatették magukat ezen a téren a dánok. Először is a készülék kapott egy 3,8 gigás memóriát, ide kerülhetnek a zenék. Minden másra (MMS, képek, email) 17 megányi szeparált tárhely áll rendelkezésre, az elég is. Bővíthetőség nincs, a tartalmakat USB 2.0 sebességgel lehet az eszközre felmásolni.

Kihangosítva csak úgy indul el a kék helyett piros menüt kapó lejátszó, ha feltoljuk a hátlapot, s így előbukkan a hangfal. A hangerő és a minőség egészen elképesztő, telefontól ilyet én még nem hallottam, tökéletesen tiszta, vannak mélyek (jó, hát azért nem törtek ki az üvegek a szerkesztőségben), ráadásul elég hangos is. Ennél többet egy ekkora kütyüből kihozni valószínűleg nem is lehet. Ha viszont kihangosítva hallgatjuk a muzsikát, akkor az nem fut a háttérben, de pont ezért kapunk egy remek fülest is.

A mellékelt Bang & Olufsen headset fülre csíptetős kialakítású. felvevőgombos jószág. Hordani kényelmes, a minőségére pedig nem lehet panasz: megfelel a magas elvárásoknak. Ilyenkor fut a zene a háttérben is, döbbenetesen hangos tud lenni torzítás nélkül, metrón simán lehet hallgatni. A szoftveres megvalósítás kapcsán láttunk már komplexebb megoldást is, de számomra az is elég, amit a Serenata nyújt.

A zenelejátszó főmenüje a szokásos ID3 tagek alapján csoportosítja a számokat, a köztük való keresgélés hasonlóan történik, mint a telefonkönyvben való bóklászás. Playlist kezelés van, a 320 kbps bitrátájú zenékkel sem akadt gondja. Ha fut a lejátszás, akkor a tárcsával lehet tekerni a hangerőt, ezt egy piros karika jelzi (elég látványos), az érintőképernyő alsó csücskeivel lehet számot léptetni, a jobb felső sarok tapintására pedig bejönnek az opciók. A szokásosokon felül a mélyhangkiemelés érdemel említést, amely külön szabályozható a fülesre és a kihangosításra vonatkoztatva, ennek SRS Trubass a neve. Ha az albumhoz képet is feltöltünk, akkor az látszik a pirossal kettéosztott háttér helyett.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A készüléken saját szabványú csatlakozó van, itt lehet tölteni, USB-n PC-hez kötni és a headsetet is használni. Miután nyilván felmerül a kérdés, hogy egyszerre tölteni és zenét hallgatni hogyan lehet, ezért a gyártó egy minidokkolót mellékel, amely egy hajlított fémlemez, erre ül a Serenata. Ebből egy kábel kígyózik ki, amelynek végén egy pofonegyszerű elosztó található 3 db kimetettel, egyikbe dugjuk az áramot, másikba az USB-t, a harmadikba pedig a fülest. Ezen tartozékok közvetlenül is hozzáköthetőek a készülékhez, a dokkolóra akkor van csak szükség, ha többet akarunk egyszerre csatlakoztatni, illetve ha menőzni szeretnénk, mert jól néz ki a ferdén álló Serenata az asztalon.

Az USB 2.0-s sebességű, a menüben választható, hogy milyen módon történjen az összeköttetés. Ha a háttértár módot választjuk, akkor a teljes, 3,8 gigás memória külső meghajtóként látszik az oprendszer számára, de a telefonkönyv és az üzenetek szinkronizálásához fel kell telepíteni a jó öreg Samsung PC Studiot a gépre. A beépített Bluetooth szintén 2.0-s, sztereó átvitelre is képes. A PC-mmel gond nélkül felfedezték egymást, de az autós kihangosítóval akadt egy kis gondja: ha én telefonáltam, akkor átadta a hívást, ha engem hívtak, akkor sajnos nem.

A mobilhálózatok felé történő adatkommunikáció a GPRS/EDGE/UMTS/HSDPA közül akármelyik lehet, így itt sem panaszkodhatunk, bár ez tipikusan az a telefon, aminek nem vetettem volna a szemére, hogy nincs 3,5G benne. Mindegy, belerakták, ehhez pedig böngésző is dukál, de illett volna még rajta dolgozni, mert eléggé széttördeli az oldalakat és nem is igazán nyújt lehetőséget ennek felülbírálására. Ilyenkor szoktuk javasolni az Opera Mini-t, de ez most elmaradt, ugyanis a Serenata nem ismeri a Java szabványt, tehát nem telepíthető rá utólag semmiféle alkalmazás.

Az akkumulátor nálam két napot ment, persze sokat beszélgettem rajta (talán említenem sem kell, hogy a hangminőség ilyenkor is kifogástalan), meg sokat macerálták az ismerőseim is, kíméletes üzemmódban biztos bírja három napig is. Ha merül a telep, akkor samsungos szokás szerint leveszi a fényerőt a készülék, zene már nincs, ez a "keress töltőt" üzenet.

Összeségében azt kell mondjam, hogy a Serene után ez a modell már jobban sikerült. Persze mindennapi használatra nem kéne, túl extrém (plusz az univerzális autós tartó sem tudja megfogni, mert ez a lekerekített bálna egyszerűen kizuhan belőle), a szövegbevitel pedig nekem fontos. Villantós, arcolós cucc, kimagasló hangminőséggel, anyaghasználattal, exkluzivitással és árral. Szembejönni nem fog az utcán.