Külső, billentyűzet
Az ASUS újdonsága az egyik legszebb táblagép ma a piacon – gondoljuk ezt, amíg hozzá nem érünk. Talán a képeken is látszik, hogy a tajvani gyártó formatervezői részlege nem lopta a napot és a reklámfilmben elhangzottak is igazak, a cucc fémesen elegáns, jól néz ki. Önmagában táblagépként és billentyűzettel dokkolva számítógépnek álcázva egyaránt klasszul néz ki; a visszafogottan lakkozott keretnek köszönhetően a kijelző kikapcsolt állapotban szinte beleolvad az előlapba. A kütyü mérete önmagában 262,5 x 170,9 x 8,3 milliméter , tömege 525 gramm. Dokkolóval együtt majdnem kétszer ennyit nyom (1063 gramm), a méret pedig 262,5 x 170,9 x 18,7 milliméterre módosul.
Mivel nem biztos, hogy mindenki dokkolóval együtt fogja használni, muszáj megnéznünk a cuccot táblagépként, önmagában. Az előlap tetején középen a 2 megapixeles másodlagos kamera foglal helyet, mellette a fényérzékelő szenzor csücsül. A kijelző 10,1 hüvelykes képátlóval és 1366 x 768 képpontos felbontással rendelkezik, a pixelsűrűség 155 ppi, ami egyáltalán nem mondható kiemelkedőnek. Egy nagy felbontású képernyővel szerelt csúcstablet mellett bizonyos helyzetekben jókora eltérés adódik, a közel dupla ppi-értékkel rendelkező Nexus 10 vagy a harmadik/negyedik generációs iPad mellé helyezve nem csak a sasszeműek szúrják ki a képminőségbeli különbséget. A főképernyőn ez mondjuk szerencsére pont nem nagy gond, a köztudatban Metro UI néven futó felhasználói felület szögletes formái miatt nem jön ki az eltérés, netezés, képnézegetés vagy filmezés közben viszont érezteti a hatását.
Az ASUS az androidos Transformer eszközök esetében is előszeretettel alkalmazott IPS technológiát preferálta a kijelző megalkotásakor, mely elsősorban a közel 178 fokos betekintési szöggel és a jókora fényerejével hívja fel magára a figyelmet. Utóbbi esetében extrát jelent a Super IPS+ technológia, mely erős fényben használva egy jókora fényerőtöbblettel javít a láthatósági viszonyokon. Az érintéseket kapacitív módon érzékeli, egyszerre legfeljebb öt pontot tud figyelembe venni. Figyelmesség az ASUS részéről, hogy az előlapot egy alacsony, alig látható keret futja körbe, így a táblagépet arccal az asztalra helyezve sem lesz baja a Gorilla Glass-szal védett kijelzőnek, bár ennek egyébként sem szabadna karcolódnia, ez inkább a szennyeződések távoltartását szolgálja. A vezérlés alapvetően gesztus-orientált, a kijelző alatt mindössze egyetlen kapacitív start gomb látható.
A hátlap nagy része szálcsiszolt alumíniumból áll, a kamerának és vakunak otthont adó felső fertályt viszont matt plasztik borítja. Középen egy szolid ASUS felirat olvasható, a külső hangszórók a bal és a jobb oldal közepén foglalnak helyet. A pozicionálás nem a legszerencsésebb, a gépet két kézzel tartva az ember óhatatlanul letakarja a nyílásokat. A hangminőségre nem lehet panasz, a SonicMaster-technológiával felturbózott hangkeltő egységek igen jól szólnak a mobileszközök piacán; HiFi-élményre természetesen azért nem szabad számítani, de kijelenthetjük, hogy a VivoTab RT az átlagnál jobban teljesít. A táblagép alján a billentyűzet dokkolója és a speciális aljzat található, a hangerőszabályzó és a 3,5 milliméteres kimenet egyaránt jobboldalra került. A felső rész bal szélére telepítették a ki- és bekapcsoló gombot, mely a képernyő lezárására és feloldására is használható. Baloldalt található a microSD- és microSIM-foglalat (utóbbit egy tűszerű eszközzel lehet kipiszkálni, benne van a dobozban), valamint a micro HDMI-aljzat és a klaviatúra lecsatolására szolgáló csúszka is itt kapott helyet.
A dokkoló szintén igényesen néz ki, az alul plasztik, felül fém billentyűzet tömege 538 gramm, a tabletre szerelve egész jó az illeszkedés, de némi holtjáték azért van. A Transformer széria tagjaihoz hasonlóan a VivoTab RT-khez kapható kiegészítő is rendelkezik beépített akkumulátorral, mely a táblagépet is képes tölteni; a 22 Wh-s egység hét órányi extra üzemidőt jelent. Az eszköz jobb oldalán egy USB-aljzat, a bal fertályon a speciális csatlakozó üldögél – ha már ennyire számítógépre hajaz a cucc, USB-ből elférhetett volna két darab is. A billentyűzet többé-kevésbé klasszikus kiosztással rendelkezik, de néhány extra vezérlőgomb is helyet kapott (ilyen például a fényerő- és a hangerőszabályzó, a repülő mód és a start gomb), plusz a kis méret miatt egy-egy gomb kicsit zsúfolt, a jobb oldali Shift például nem olyan, mint amilyennek én megálmodnám, mert nem az Enter alatt van, hanem a kurzorgombok és az Fn billentyű miatt kettővel beljebb. A billentyűk nyomáspontja megfelelő, a kissé érdes felületű klaviatúra kellemes gépelési élménnyel kecsegtet. Alul egy kis touchpad kapott helyet, mely egyszerre akár két ponton érzékeli az érintéseket, alul pedig két gombban végződik.
Fentieket olvasva az embernek az az érzése támadhat, hogy a külsővel kapcsolatban minden rendben van, de egyáltalán nincs. Az összeszerelési minőség túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kritikán aluli – kritika alatt ebben az esetben az ASUS-tól megszokott minőséget kell értenünk. A billentyűzet frankó, ott nincs gond, de a táblagép nyeklik-nyaklik, a káva jobb oldala nyikorog, a sarkok kézzel elnyomhatók, aminek hatására az egész kijelző elszíneződik, plusz középen fodrozódik is. A hátlap alatt úgy érezni, mintha légüres tér lenne. Egy 40 000 forintos gépnél sem biztos, hogy szó nélkül elmennénk ezen hibák mellett, de a VivoTab annyiba kerül, mint egy perfekt első autó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
