Legutóbbi navitesztünk óta bizony lefolyt némi víz a Dunán. A jövőben igyekszünk majd a szüneteket kicsit rövidebbre venni, hiszen az üzletág prögése nem lassult, sőt azóta lement a karácsony is, a kereskedők legnagyobb örömére, majd egy részük bánatára. Nevezetesen azokéra, akik úgy gondolták, a zuhanó árak mellett úgy lehet a profitszintet megtartani, ha nem fizetik ki a navigációs alkalmazást, és úgy magyar módra ráhegesztették az eszközökre. Egy dolgot azonban kihagytak a számításból: ez még egy banánköztársaságban is törvénybe ütköző cselekedet. Legyünk optimisták, a mienk nem az.

Eme kitérő után lássuk, mi mai tesztünk főhőse. Az Altina A800 a taiwani cég termékpalettáján némileg magasabbra pozicionált, mint előző tesztünk egyik darabja az Altina A660. Az Altina cég immár hatodik éve készít navigációs eszközöket, tehát nem mondható tradicionális kütyügyártónak, azonban a GPS ágon hat év tapasztalat már komolynak számít, illetve aki hat évig talpon tud maradni, az valamit nyilván jól csinál. Én is így álltam hozzá a tesztelendő alanyhoz, még akkor is, ha a kistesó mély nyomokat hagyott emlékezetemben és hát hmm nem mondhatom, hogy azért, mert olyan tökéletes volt.

Fátylat rá, a világ nem áll meg, megnéztem a gyártó honlapján (igen, ez pozitív jel, van nekik), hogy mégis mit kell tudni róla. Nos, semmivel sem lettem okosabb, mert az oldal mélyen hallgat arról, hogy ilyen termékük lenne. Ez ugye mindjárt három dolgot jelenthet: vagy kifutott termék (bár a support oldalon sem találtam), vagy annyira új, hogy nem volt idejük még feltenni (na ekkor bizony ejnye-bejnye), vagy nem ők gyártják (ez sem lenne meglepő). Bármelyik verzió igaz, nem túl bíztató jel a leendő tulajoknak, hiszen ez nem egy faék, amit egyszer megveszünk és betámasztjuk az ajtó alá, aztán ennyi, hanem a hosszabb távú support is hozzáadott értékként tud nyugalmat biztosítani. Nem biztosít (Update: sikerült megtalálni a terméket, meg a support oldalon is megtaláltam az A800-at (thx to Czipaocsi), de a site nem mondható felhasználóbarátnak).

A dobozt kibontva csupa jó élményünk lehet. A készülék figyel legfelül, majd alatta, külön csomagolva a passzív tartó, szivargyújtó-töltő, hálózati töltő, stylus, adatkábel és egy DVD is található. Lehet, hogy Taiwanon is olvasnak minket, ugyanis az előző széria hétmérföldes passzív tartójának csúnya kritikája után az A800-ét ilyennel nem illethetem, bár itt egy kicsit átestek a ló túloldalára: mindössze 5 centis a tartó hossza. Ezzel kiküszöbölték a kilengési hajlamot, meg néhány autótípus tulajdonosának vásárlási szándékát. Az a helyzet, hogy ez a tartó nem minden szélvédőre fér oda. Nekem szerencsém volt, de a család másik autójával már komoly bajban voltam, mire nagy nehezen a szélvédőre barkácsoltam. Viszont áll, mint a cövek. A következő kihívás a szivargyújtó-töltő zsinórjának elhelyezése volt, ugyanis a mintegy másfél méteres spagóca nem a jól megszokott telefonzsinór-szerű, hanem egy sima kábel. Ha hosszabb távon nálam vendégeskedett volna, biztosan beépítem a műszerfalba.

Kézbe véve az A800-at, igen kellemes látvány fogad. A készülék előlapja zongoralakk-fekete csillogó keretbe foglalja a 4,3 collos kijelzőt. Egy töltésvisszajelző LED-en kívül csak az Altina logó található itt. A hátlap mattfekete, KGST típusú műanyag, még szerencse, hogy ezt ritkán nézegetjük. Egyébként a hátlap egy része levehető, ez alatt található az 1600 mAh-s Lítium-Ion akkumulátor, a cserélhetőségért piros pont jár. Van még itt egy jó nagy hangszórónyílás, meg a TMC antenna-csatlakozó gumidugó alatt. TMC antennát sajnos nem kapunk, pedig ha igazak a hírek, hamarosan kis hazánkban is elérhetővé válik ez a hasznos funkció.

A készülék oldalai ezüst színű műanyagból vannak. Bal oldalon a hangerőgombok, alatta pedig a memóriakártya-nyílás található. Az Altina MMC és SD kártyákat eszik, abból is a maximum 2 GB-osokat, illetve egyes, nem SDHC kártyák ennél nagyobb darabjait is. Alul a főkapcsoló található, felül semmi. Jobb oldalon felülről lefelé sorban a bekapcsológomb, a reset lukacska, a 3,5 mm-es headset-bemenet és végül a mini-USB, ez utóbbi sajnos csak 1.1-es, maximum 12 Mbit/s sebességre képes. Ez tulajdonképpen nem is okoz problémát, tekintve hogy rendkívül kicsi a cucc belső memóriája, 64 MB Flash ROM került bele, amire nem sok mindent fogunk tenni. Az összeszerelési minőség , a felhasznált anyagok teljesen rendben vannak, az elegánsan csillogó fekete előlapnak az intenzív ujjlenyomatgyűjtést is megbocsátottam.

Az Altina A800-at a nagy öreg 2440-es Samsung processzor hajtja, 400 Mhz-en, az operációs rendszer pedig a Microsoft CE NET 4.2 Core, amely szintén nem mai darab, 2003 februárja óta eltelt már néhány év. Mindez persze nem kell, hogy bármilyen problémát okozzon, számos egyéb eszköz használja ezeket az alapokat gond nélkül, többek között a Mio jónéhány navija, meg az előző tesztből megismert Tibo is. Ennek ellenére az A800 sebessége nagyon nem győzött meg. A kijelző megérintése után sokszor 1-1,5 másodperc telik el, mire jelét adja, hogy észrevette, mit szeretnénk, sőt sokszor nem is sikerült elsőre "megnyomnom" az általam kívánt gombot. Olyan is többször volt, hogy azt hittem, nem találtam el a megfelelő gombot, mivel semmi sem történt, mégegyszer megnyomtam. A cucc pedig mindkét lenyomást végrehajtotta. Nem tudom, mi volt a gyenge láncszem, az elején azt hittem, hogy én, de a használat során kénytelen voltam tudomásul venni, hogy nem ez az egyetlen problémám vele.

Pedig olyan szép. A kijelző 480x272 pixel felbontású 65 ezer színt megjeleníteni képes, átlagos fényerejű egység, a látható mérete 95,7x54,23 mm, ebből az következik, hogy egy pixel 0,1994 mm-t tesz ki. Rajzolata ennek következtében szép, napfényben olvashatósága csak átlagos. A készüléken iGO klón fut, mivel ezt már számos alkalommal kiveséztük, erre nem térnék ki, legyen elég annyi, hogy a dolgát rendben végezte - volna, ha nem szenvedne a készülék alapvető tervezési hibákban. Amikor az ember nagyjából 70 ezer Forintért egy teljes Európa térképet tartalmazó, szélesvásznú navit kap, akkor azt gondolhatja, ezért a pénzért tisztességes gépet kap. Valószínűleg ezt is szerették volna a gyártó műhelyében, a projekt azonban csúnyán zátonyra futott. Az egyes részek tervezőcsapatai ugyanis elfelejtettek egymással beszélni. Így eshetett meg, hogy például elfelejtettek silót tervezni a házra, így a hozzá adott stylust maximum befőttesgumival lehet a házhoz rögzíteni. Persze nem lesz rá túl sokszor szükségünk, de akkor is. Henteseknek viszont ideális, ők úgyis hozzászoktak a ceruza fülük mögé pakolásához. Az iGO rászabásánál is rontottak. A programon belül a hangerőszabályzó sáv szépen működik ugyan, csak a parancs nem jut el a vasig, a hangerő mit sem változik. Ezt tetézi, hogy a hardveres hangerőgombokat fordítva kötötték be, a halkításra (mínusz gomb) hangosodik, míg a hangosításra halkul. Nem, nem rakták bele véletlenül fordítva, logikusan felfelé van a plusz, lefelé a mínusz. És ezzel még nincs vége. A gép a műholdakat megtalálva folyamatosan 9 óra mínuszban gondolja az időt. Ez a PST (Pacific Standard Time), Oregon, Nevada és Kalifornia található ebben a zónában. Kaliforniában például én is szívesen lennék található, de ez viszonylag ritkán fordul elő, ráadásul ott semmire sem mennék az Európa térképemmel.

Mindennek az a következménye, hogy a navi folyamatosan rossz idő szerint jár. Ez még nem lenne baj, de az iGO is ezen idő szerint dönti el, nappali, vagy éjszakai üzemmódot válasszon, így szembesültem azzal a ténnyel, hogy a csodálatos éjszakai színek nappal láthatatlanok az Altina kijelzőjén. Sebaj, előkaptam a stylust (a PDA-ból, mert az Altinán ugye nincs hova tenni), és lereseteltem. Siker! Nappal lett. Öt percig. Ezek után hiába állítottam át a PNA óráját kézzel, hiába kapcsoltam ki az automata időszinkront, hiába kapcsoltam ki az éjszakai színek használatát, masszívan éjszakai módban maradt. Minden funkciója működött, csak éppen nem tudtam nappalt varázsolni. Olyan ez, mint a csinibaba a diszkóban. Jól néz ki, meg minden, de amikor megszólal, inkább menekülnél. Kiábrándító.

Az Altina bekapcsoláskor három menüpontot kínál: a Setting menüben (nem tévedés, csak egy beállítási lehetőség van) kalibrálni lehet(ne) a kijelzőt, de ugye a stylus... Van még Navigáció, illetve Multimedia. Itt fényképeket nézegethetünk, zenét hallgathatunk, illetve ffilmnézéssel üthetjük el az időt, amíg várakozunk az asszonyra az autóban. Sajnos a belső memória kis mérete miatt ezen tartalmakat a memóriakártyára kell tennünk, de az iGO a mellékelt 2 gigás kártyából másfelet elfoglal, így felkészülhetünk egy második kártya beszerzésére, ha ilyenre adjuk a fejünket. Videót egyébként a teljes kijelzőre kitehetjük, így egy viszonylag nagyméretű zsebtévénk lehet. Ezekkel a tudományaival meg voltam elégedve, szerencsére a lassulások nem jelentkeztek a filmnézés alatt. Az akkumulátor elvileg 10 óra folyamatos működésre képes, szerintem ennél kevesebbre, de teljes lemerülésig sosem használtam.

Az akkumulátor töltöttségéről visszajelzést csak az iGO-n belül kapunk, egyébként nem tudjuk, mennyi energiával gazdálkodunk. A készülék a "merjünk nagyok lenni" jegyében készült, és láthatólag sok mindent meg is tettek ennek a célnak a beteljesüléséért. Sajnos az iGO klón készülékre faragása nem sikerült, a készülék hardveres problémákkal küzd, és a sebesség optimalizálása sem lett hangos siker. A külcsín viszont el fogja adni a kütyüt, na meg az ára, ami a papíron felvonultatott tudáshoz képest megfelelő.

Csak ne lenne ennyire izzadtságszagú. Nagyon szurkoltam neki, hogy az A660 csúfos szereplése után végre egy jó kis navit tudjunk bemutatni. Sajnálom, hogy a nagyon jól induló kapcsolatunk így sikeredett. Nincs plecsni.