Bevezető, tartozékok
Az idei év (többek között) a tabletekről fog szólni, és erről könnyen meggyőződhetett az, aki figyelemmel követte a CES-en történt bejelentéseket. Most már tényleg boldog-boldogtalan bele akar szólni a csatába, ami egyfelől nekünk, felhasználóknak jó. Lesz nagy választék, meg verseny és kánaán. Vagy mégsem? Az iPad és a Galaxy Tab után elkezdtek szivárogni a különféle kínai eszközök, melyek az említett két készülék árának töredékéért kínálnak belépőt a tabletek világába. Nálunk is járt már két ilyen kütyü, azonban a BluePanther és a Hyundai megoldásától finoman szólva nem voltunk elragadtatva (főleg a Hyundai-tól).
Mivel nem hivatalosan „tablet mesterré” léptem elő (ez azzal jár, hogy az ilyen kínai cuccok nálam landolnak, és együtt nevetünk rajtuk, illetve én csak addig, amíg el nem kezdem használni), a korábbi két cikk után újabb eszköz került a kezembe. Ez pedig nem más, mint a szintén kínai Alcor e-Pad. Az Alcor neve szintén nem ismeretlen, a cég mobiltelefont nem, de többek között MP3 és MP4 lejátszókat, digitális TV vevőket, GPS navigációt és még játékgépet is gyárt (érdemes átnézni a Prohardver oldalára is, ott olvashatunk számos Alcor termékről tesztet).
Az e-Pad egy méretben és kinézetében is egészen normális dobozban került hozzám. Hátul részletes magyar nyelvű felsorolás a készülék tudásáról, az elején maga a cucc képét látjuk. Ha felnyitjuk, a készüléken kívül találunk benne egy hálózati töltőt, egy USB kábelt, teljesen magyar használatit és egy bőrtokot. Ez a tok nem csupán tárolásra és védelemre használható, hanem egy jópofa kitámasztónak köszönhetően az asztalon is kényelmesen tudjuk kezelni a belehelyezett tabletet. Nekem jobban tetszett volna, ha a tok fekete színű, de maga a gesztus értékelendő, főleg ennyiért.
Külső
A dobozon lévő kép alapján az e-Pad nem fog formatervezési díjat kapni, ez az érzés pedig megmarad akkor is, amikor már a kezünkben fogjuk. Nem mondanám feltétlen csúnyának, de szépnek sem, olyan semmilyen. Ellenben a messziről is ordítóan gagyi Hyundai-hoz képest komolyabb, felnőttesebb kinézete van. Ráadásul azonnal szembetűnt, hogy mennyivel kisebb és könnyebb a korábbi két tablethez képest. Csupán 12 mm vastag és a 330 grammos tömege sem rossz (a Galaxy Tab 380 grammot nyom). Annak azért örültem volna, ha kicsit kevésbé csúszós, főleg a hátlap, mert bizonyos helyzetben önálló útra kelhet a kezünkben. A jégpályára hasonlító Hyundai-hoz képest azért nem vészes. Ellenben jól össze van rakva, amit az is erősít, hogy ennek se leszedhető a hátlapja, tehát emiatt az akku is beépített. Sajnos az örömbe üröm is vegyül, mert bekapcsolás után derül ki, hogy a műanyag burkolatra kifejtett enyhe nyomás azonnal elszíneződést okoz a kijelzőben. Ezen jócskán meglepődtem, mert ilyesmit nem is nagyon láttam még más eszközben sem. Mert az még csak-csak elmegy, hogy a kijelző melletti keretet nyomkodva ilyen hatást érünk el, de az már nem épp vicces, hogy a hátlapot piszkálva is ez az eredmény.
Az előlapnál maradva a legnagyobb részt ugye a kijelző foglalja el, ami 7 hüvelykes, felbontása pedig 800x480 pixel. Ez kissé kevés ekkora méretre, de való igaz, hogy ilyen áron nem számíthatunk jobbra. Ahogy az sem túlzottan meglepő, hogy a képernyő rezisztív technológiára épül. Itt viszont már jobban sikerült a dolog, ugyanis egészen finom érintésre is reagál. Persze csodák nincsenek, a görgetés már problémás, mert vagy akadozva jön össze vagy szimpla érintésnek érzékeli és belép mondjuk oda, ahova nem is akartunk. Az ideális mindenképp egy kapacitív megoldás lenne, hozzá egy kis multi-touch, ez ennyiből nem jön össze. A kijelző nem szimmetrikusan van az előlapon, melynek oka, hogy jobb oldalán egy trackball kezelőszervet találunk. Ez egyébként majdnem totál felesleges, én kb. semmire sem használtam, annyi haszna viszont van, hogy töltéskor vagy bekapcsolt állapotban kék fénnyel világít, de csak akkor, amikor tényleg kell (tehát készenlétben nem) és a fénye nem jön át a burkolaton. A jobb felső sarokba került egy mikrofon, ez nem telefonálási célból van (mert azt nem lehet vele), hanem hangrögzítéshez, illetve chathez jöhet jól.
A hátlap totálisan izgalom- és fantáziamentes, sík felületét csak az előlap alsó felén látott csíkos dekoráció és az abban elhelyezett hangszórónyílás töri meg. Van még egy kis matrica, ami a készülék nevét, a gyártó honlapját és a sorozatszámot tartalmazza.
Az oldalaiból az alsó és a baloldali terület teljesen lényegtelen, itt szó szerint semmi sincs. A felső részen, annak is a jobb felén találunk három gombot. Ezek egyike a bekapcsoló, míg a másik kettő az előlapról hiányzó Vissza és Opció billentyűnek felel meg. Mellettük van még egy apró reset kapcsoló, amire a teszt alatt nem volt szükség. A jobb oldala talán a legfontosabb és legzsúfoltabb, minden csatlakozó ide került. Van itt egy normál USB, aztán egy miniUSB, egy egyedi töltőcsatlakozó, egy 3,5 mm-es jack, továbbá egy HDMI és még a microSD bővítőnyílás is ide került. Ebből leginkább a HDMI meglepetés, elvégre ilyen csatlakozó közvetlenül még a Galaxy Tabon sincs. Még egy dolog mellett nem mehetek el szó nélkül, ez pedig a bal felső sarokban megbújó ceruza. Normális hosszúságú, fém szára van, tehát igényes, használható darab.
Hardver, szoftver
Az e-Pad az előző kettő tablethez hasonlóan eléggé kuriózumnak mondható hardver tekintetében. Ám itt szó sincs arról, hogy 4-5 évvel ezelőtti technikát pakoltak a burkolat alá. Épp ellenkezőleg, hiszen az Alcor szíve egy Rockchip RK2818 névre hallgató processzor, melyet 600 MHz-en hajtanak meg. Ez a központi egység ARM9 magra épül és ARMv5 utasításkészletet támogat. Nem egy kétmagos szörnyeteg, de legalább 2010-es architektúráról van szó. 3D gyorsítót ne keressünk, ellenben kapunk 256 MB RAM-ot és 4 GB-os ROM-ot, melyből nagyjából 2,25 GB használható adattárolásra. Programok telepítésére viszont van egy külön bő 400 megás részünk, tehát kicsit szét van szabdalva, viszont el lehet férni, meg úgyis ott a microSD bővítés.
Ha a hardveren túlvagyunk, jöhet a szoftver, ami mi más is lenne, mint az Android. Ezen belül a 2.1-es verziót kapjuk meg, aztán ha a gyártó úgy akarja, lesz majd 2.2 is. A kezelés így nem okoz túl sok gondot, leszámítva a már említett kijelző érzékenységet. Főképernyőből ötöt kapunk, ezekre azt pakolunk ki, amit csak szeretnénk, viszont kár, hogy semmilyen egyedi tartalmat, widgetet nem tettek bele a gyáriakon felül. A menü kissé puritánnak látszik, alapesetben egy képernyőn elfér az összes ikon, persze a későbbi telepítgetésekkel ez bővül. A főképernyő és a főmenü kizárólag fekvő módban működik, ám az almenüknél, illetve programtól függően már nyugodtan forgathatjuk álló helyzetbe is. Itt nem csak a szimpla álló nézetre kell gondolni, ugyanis mind a négy irányt képes lekezelni, tehát akár még fejjel lefelé (trackballal felfelé) is működik.
Mivel „civilben” is Androidot használok, furdalt a kíváncsiság, hogy mi lenne, ha felraknék egy alternatív felületet. A magam és sokak által igen kedvelt LauncherPro egy perc alatt felkúszott a kis gépre. Miután bekapcsoltam, egészen ledöbbentem. Mint ha egy másik tablet lett volna előttem. Sokkal gyorsabb lett, a főmenüben simán, akadások nélkül lehetett görgetni, a főképernyő is gyorsabb volt. Azt hiszem nem árul el titkot, de ez a felület kötelező erre a gépre, nagyon sokat javít a használati élményen (és beállítástól függően ez működik álló módban is). Közben elfelejtettem megemlíteni, hogy ezen is „Android MID” rendszer van, amit a kissé módosított státuszsorból könnyen észreveszünk. Mivel fizikai hangerőszabályzó nincs, így itt tudjuk ezt állítani (mit nem adtam volna ezért a Hyundai-nál), illetve az Opciók és a Vissza gombok is kaptak egy virtuális változatot.
Multimédia, adatkommunikáció
Ekkora kijelzőn már elég kényelmesen lehet internetezni és az e-Pad az alapszintet teljesíti. A gyári böngésző elég jó, multi-touch ugye nincs, flash még inkább nincs, de az oldalak elég gyorsan és rendben betöltődnek, a görgetés már döcögősebb, alternatív lehetőség meg van bőven (ajánlom a Dolphin HD-t). Az internethez kétféle módon férhetünk hozzá, melyből az egyszerűbbik mód, ha bekapcsoljuk a b/g szabványú WiFi-t. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a jelérzékenység nem túl erős, amit elvileg egy időközben kiadott új szoftverben orvosoltak. A másik megoldás, hogy az USB csatlakozóra egy 3G modemet csatlakoztatunk. Ezután már csak a beállításokat kell megfelelően konfigurálni és elvben nincs akadálya az adatforgalomnak. Más netes program nincs gyárilag, így például nincs YouTube vagy Facebook kliens sem. Előbbi az újabb szoftverrel, utóbbi pedig a Marketről pótolható.
Gyárilag kapunk néhány extra szoftvert is. A zene és videó résszel kicsit lejjebb külön is foglalkozom. Az ApkInstaller nevű szoftver nevéhez illően arra való, hogy a belső memóriából, a memóriakártyáról vagy USB-ről telepítsünk programokat a készülékre, valamint a már feltelepített programokat tudjuk menedzselni vele. Szintén hasznos az Explorer, ami egy fájlkezelő, szintén mindhárom memóriát látjuk vele. A Global Time alkalmazást nem értettem. Elvileg világóra lenne, valójában egy 3D-s földgömb, ami forog és kb. ennyi, semmit nem ír ki vagy valami. Sokkal izgalmasabb a Shelves, aminek segítségével az e-Pad átalakul e-book olvasóvá. Nem fukarkodtak a formátumokkal, jöhet neki a PDF, HTM, HTML, TXT, LRC, EPUB egyaránt. A könyvespolcot mintázó grafikán biztos mosolyog néhány iPad tulaj, de ez van. Kapunk még egy Sound Recorder nevű hangrögzítőt, itt semmi különleges nincs.
Az Alcor egyik legerősebb részének a multimédia tűnik, legalábbis a dobozon és a gyártó oldalán látható műszaki paraméterek alapján. A zenelejátszó egész normálisan néz ki, a számokat minden memóriából (tehát kártyáról vagy USB-ről is) beolvassa, amiket aztán előadó és albumok szerint is tudunk böngészni. A háttérben futás nem is kérdés, de képes megjeleníteni az albumképet, lejátszás közben némi ekvalizer animáció is van (nem épp valós) és kapunk még két hangerőállító gombot is. Fülest nincs a csomagban, viszont a 3,5-es jack miatt ez annyira nem is lényeges. Hangminőségre átlagosnak mondanám, némi pluszt a hangszínszabályzóval lehet kicsikarni, melynél egyedi beállításra is van lehetőség, kár, hogy kikapcsolás után ezt elfelejti. A hátsó hangszóró nem zenehallgatásra van, ehhez sem a minősége, sem pedig a hangereje nem megfelelő. Az viszont nem átlagos, hogy a szokványos MP3, AAC, WAV és WMA formátumokon felül az e-Pad elbír az OGG, FLAC és APE formátumú zenékkel is.
Szintén a sokféle formátum teszi erőssé a videólejátszási részt is. Csak felsorolásképp: jöhet az MKV, MP4, AVI (DivX is), MOV, VOB, DAT, FLV, 3GP, RM és RMVB, ráadásul mindezek 720p, azaz 1280x720 pixeles felbontásig. Remek kis felhozatal és ha a felét tudja, már elégedett lehetünk. A meglepetés akkor jön, amikor kiderül, hogy tényleg majdnem teljesíti azt, amit ígér! Elsőnek rögtön egy FLV-vel kóstolgattam, ez meg se kottyant neki. Utána jött az MP4, itt már voltak gubancok. Egy 720p-s teljes filmnél a lejátszás elindult, de nem volt kép, csak hang. Rátettem a Nokia N8 tesztben lévő MP4 videót, azt viszont simán vitte, akárcsak a szintén 720p-s 3GP kiterjesztésű (de MP4 kódolású) Milestone 2 videót is. Aztán jött egy 640x360-as DivX AVI, ezzel se volt gond, ellenben a VOB fájl már a listában sem jelent meg. Utolsó próbának egy 720p-s MKV következett, melynél szinte az állam is leesett. A legkisebb akadás nélkül, remek képminőségben tárult elém a film, és ezért jókora piros pont jár neki. Ne feledjük azonban a HDMI csatlakozót, amivel mindezt a tévénken is élvezhetjük.
Adatátvitelre a már említett WiFi-n kívül ott a miniUSB és a normál USB. Előbbivel magát az eszközt köthetjük a számítógépünkhöz. Ilyenkor a belső tárhely és az esetleges microSD kártya háttértárként használható, miközben az akku is töltődik ám. A normál USB egyik felhasználási módja, hogy 3G modemet teszünk rá, viszont még ennél is jobb, ha pendrive-ot. Én rögtön a saját 8 gigásomat adtam neki, hibátlanul működött. Innen aztán telepíthetünk programokat, hallgathatunk zenét, nézhetünk filmet, és egyáltalán oda-vissza másolhatunk bármit. Ergonómiai baki, hogy az USB rossz helyre került, fekvő módban pont a jobb alsó sarokból lóg ki, megnehezítve a fogást. Két dolog maradt ki az Alcor tabletjéből, ez pedig a Bluetooth és a GPS. Az előbbi talán könnyebben emészthető, a navigáció viszont biztos többeknek fájó pont lehet. Egyébként a Google Maps letölthető rá, működik, csak a saját pozíciónkat nem tudjuk meg.
Összegzés
Az akku beépített, ez egyértelmű és a műszaki adatokból azt is megtudhatjuk, hogy egy 4000 mAh-s lítium-polimer egységet rejtettek a burkolat alá. Ez a teljesítmény közel azonos a Samsung Galaxy Tab akkujával, viszont itt jóval gyengébb és egyszerűbb hardvert kell energiával ellátnia. Ebből elméletileg jó üzemidőnek kell következnie és a gyakorlat ezt igazolja is. Egy teljes feltöltés után úgy végigbírt egy teljes napot, hogy kb. fél órát néztem filmet vele, illetve ugyanennyit játszottam (nem, az Angry Birds ezen se fut sajnos), kb. 2,5-3 órát zenét hallgattam USB-ről, volt némi internetezés, a WiFi több órán át bekapcsolva volt, a kijelző fénye pedig 50%-ra volt belőve. Szerintem ez igen szép teljesítmény, netezésre, zenehallgatásra és filmnézésre egyaránt több órán keresztül alkalmas.
Amikor kézhez kaptam a csomagot, mindannyian jót nevettünk, hogy íme egy újabb kínai vacak, ami próbál olcsón jót adni. Azonban az Alcor, kínai ide vagy oda, de tényleg ezt tudja. Nem túlzottan szép, nincs benne csúcstechnikájú hardver, mégis végre ad reményt azoknak, akik szeretnének egy használható tabletet maguknak, viszont nem tudnak ezért komoly összegeket áldozni. Igen, nincs GPS, nincs Bluetooth, a kijelző sem kapacitív, meg multi-touch, viszont van HDMI, van USB, van 2 giga belső tár, rengeteg zene és videó formátumot lejátszik, lehet rá normálisan programokat telepíteni, a sebessége is elfogadható és bónusznak ott az erős, sokáig kitartó akku. És akkor most azt kérdezném, hogy mindezért el lehet kérni kevesebb, mint 50 ezer forintot? A válasz: igen, ezért el lehet kérni, úgyhogy mostantól csak abban bízzunk, hogy egyre több, az Alcor e-Padhoz ár/érték arányban hasonló tablet jelenik meg. Addig is én megadom neki minimum a Tetszett pecsétet, mert ez megérdemli.
 |
| Alcor e-Pad |
Rusi
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
