Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz Dany007 #3090 üzenetére

    Előljáróban megjegyzem, hogy református vagyok, és nem kívánok foglalkozni olyan dolgokkal, amelyek katolikus hagyományokból adódnak. Mivel nem vagyok kompetens a témában, sőt esetenként talán elfogult is vagyok, nem magyarázom, értelmezem ezeket.

    Örülök annak (meg nem is), hogy az Isten hit kezd kimenni a divatból. Amíg divat volt, addig elég volt magunkrahúzni egy ájtatos keresztényi magatartást, vagy legalábbis olyat, amiről azt gondoltuk, hogy az, és rendben volt minden... mint a ruháknál... De felvehetek bármit, nem leszek más belülről... A kereszténység nagyon rossz divatnak manapság, de, ha valaki megéli, akkor az nagy nyereség... mégha nem is pénzben mérem ezt...

    És így vagyok a keresztény tanításokkal is. Önmagában a tanítások nem érintik a lényeget, a lelket. Csupán megtanulható válaszok bizonyos helyzetekre, pusztán magatartásformák stb.... De ettől nem leszek más ember. Már pedig muszáj mássá lenni. Jézus azt mondja a tanult Nikodémusnak, hogy szükséges újjászületned.

    Miért léteznek templomi közösségek, gyülekezetek?
    Mert Istennek ez így tetszett. Az embert úgy teremtette meg, hogy emberré csak más emberekkel való viszonyban válhat... Ezt pedig közösségnek hívjuk. Én egy református gyülekezet tagjaként fontosnak tartom a gyülekezetemet. Sok embert ismerek, sokkal tudok elbeszélgetni, sokaknak tudok segíteni és sokak tudnak nekem is segíteni... de a legfontosabb, hogy lehet szeretni (jó értelembe véve).....
    Az ember magányban nem tud szeretni, és nem tud szeretett lenni...

    Igazából közösség nélkül nem nagyon lehet hinni tartósan. A Bibliában csak kevesek éltek ilyen viszonyok között, de meg is viselte őket rendesen... Ilyennek vagyunk teremtve, másképp nem tudom mondani. Isten Izrael NÉPÉT választotta ki, nem egy embert, hanem egy közösséget az ószövetségben. Jézus 12 tanítványt választott....nem egy embert. Missziói parancsa is népekről szól....

    Ha a lányom elfordulna tőlem felnőttként. Szeretném annyira, hogy engedjem a maga lábára állni. Ha szóba sem akar állni velem, akkor nem tudok segíteni neki, mert nem akarok beleavatkozni erőszakkal az életében. Nem közöny, hanem féltő szeretet...
    Nem az Isten a hibás abban, hogy nem akarjuk látni Őt, Ő megtesz mindent....
    Így, mivel nélküle élünk, ne lepődjünk meg azon, ha nincs, aki megvédjen....

    Érthetetlennek tűnhet ezek után, hogy hívő, Istenhez ragaszkodó emberekkel is történnek tragédiák....
    Erről talán később, mert nagyon nem egyszerű a dolog :)

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák