Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz ollie #5508 üzenetére

    Leírom két oldalról a meglátásomat, amúgy zárásként...
    1. Szó szerinti értelmezés
    Ha megnézzük a Biblia első lapjait, az első emberpárnak elég közvetlen Isten élménye volt. Nem volt szégyenérzetük, Isten előtt minden hókuszpókusz nélkül megállhattak. Az Éden kertben laktak. Valódi paradicsomi állapotban. Szinte mindenre volt szabadságuk. Olyan, hogy bűn, nem létezett.

    Majd nézzük meg pár fejezettel arrébb. Véres áldozatot kell bemutatni a bűnért rendszeresen. Az Isten választott embere, a közvetítő Isten és ember között, akinek ez a hivatása, a főpap csak úgy mehet a szentek szentélyébe, hogy megtisztulási folyamaton vesz részt. Hol van ez az első emberpárnál? Miért nem kezdődhetett ez újra Káinnál és Ábelnél, ha már elbuktak a szüleik? Ja, a testvérgyilkosság, akkor az ő leszármazottainál, talán már rendeződött a zavar, hiszen olyan jól indult minden...Nézzük pld Lámeket... dalt farag a faragatlan, indulatos természetéről... ez igen, akkor menjünk még távolabb.. Énósnál kezdik segítségül hívni az Úr nevét... eltelik több száz év Isten segítségül hívása nélkül... tényleg minden rendben van... talán itt indul a javulás?
    Nem, jön Noé, az az erőszak, a bűn kiteljesedése a Földön..

    Nos mindenki érezheti a kontrasztot, valami Ádámnál nagyon elromlott... szinte végérvényesen Írmagja is alig maradt annak a szentségnek, közvetlenségnek, ami a kezdeteket jellemezte. Nem ítélkezem, nem magyarázkodom, egyszerűen szemlélődöm, és összeszedem a látottakat, olvasottakat.
    Hol van itt az emberi természet bűntelensége, ártatlansága? Hol van az Istennel való közvetlen kapcsolat... sokkal inkább Isten nélküliség....

    2. Allegorikus magyarázat.
    Isten az embert arra teremtette, hogy őt képviselje (képére és hasonlatosságára) a földön, azt művelje és őrizze. Ez csak úgy valósulhat meg, ha szoros kapcsolatban van az ember az Istennel. Sőt, a képviselet csak úgy működik, ha Isten értékrendjét teljesen átveszi (jó és rossznak tudása).
    Amikor az ember kijelenti szóval és/vagy tettel, hogy a saját feje után akar menni (szakít a jó és rossz tudásának fájáról), akkor szakít azzal a státusszal, hogy ő Isten képviselője... Ez bekövetkezhetett az első emberpárnál is, de én látom ezt bekövetkezni a környezetemben is, sőt volt idő, hogy ez igaz volt az én saját életemben is... Ettől senki nem menekül. Mindenki szakít erről a fáról... mert aki nem szakít, annak nem kellene a Megváltó munkája... de még keresztelő Jánosnak is kellett Jézus kereszthalála.

    Mindenki vétkezett... szól az ige... a teremtéskor pedig az hangzik el az ember teremtésekor, hogy ez "igen jó"... A két állapot között elég nagy az eltérés. Az egyik az elveszettség állapota, a másik kegyelem állapota. Ez a két állapot létezik, és a két állapot közt a hidat Jézus jelenti... még az újszülöttnek is.

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák