Új hozzászólás Aktív témák

• #15395 pocokxx Közösségépítő AssAssynn #15394

  Új Válasz 2012-09-14 15:41:46 #15395

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pocokxx

  Közösségépítő

  válasz AssAssynn #15394 üzenetére

  A folytonosság és egység teljesen jogos, viszont tudnunk kell azt is, hogy Krisztus töltötte meg az ószövetségi fogalmak nagy részét igazi tartalommal. Arról nem is beszélve, hogy számos olyan fogalom van, amely folyamatos fejlődésen megy keresztül: Gondoljunk pl. a házasságra. (Az ősatyák "házas" élete idegennek tűnik egy Krisztus által átformált léleknek)

  A mennyország teremtettsége azóta motoszkál a fejemben és nem tudok dűlőre jutni vele. Mert tény, hogy semmi nincs ami ne az Isten által létezne, de az is tény, hogy a teremtett világ elmúlik... Ha a mennyország teremtett valóság, akkor legkésőbb a világ végén meg kell, hogy szűnjön. (Ezért mondja B. II. János Pál, hogy a világunkban egy dolog teremtetlen: az emberi lélek.) Tulajdonképpen egyedül az Isten maradhat az apokalipszis után: Ez a mennyország...

  Az utolsó szakasszal teljesen egyetértek; lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Isten haragja létezik, de ne gondoljuk azt, hogy mi bármit tehetünk ellene azon kívül, hogy hiszünk Jézus Krisztusban. Nem a mi cselekedeteink engesztelik ki az Atyát, hanem a megváltó Krisztus kereszthalála. De nem szabad azt gondolnunk, hogy az Atya már éppen elpusztította volna a világot, amikor Krisztus közbelépett, és azt mondta, hogy megmentem őket. Az Atya és Krisztus (valamint) a Szentlélek mindig együtt cselekszik, még akkor is, ha az emberi értelmünkkel bizonyos cselekedeteket az egyes személyeknek tulajdonítunk. Erre akartam csak rávilágítani, amikor azt írtam, hogy "Isten nem olyan valaki, akit ki kell engesztelnünk, mert haragszik." Ezért is korrigáltam magam úgy, hogy természetesen van büntetés. És azt még mindig fenntartom, hogy a legnagyobb büntetés az, hogy a bűn miatt eltávolodunk az Istentől. Ezt nevezhetjük akár Isten haragjának is, de a legnagyobb különbség az emberi harag, és az "isteni" között, hogy ő mindig előbb keresi a lehetőséget a megbocsátásra. Az Isten haragja is az ő szeretetének egyik arca. A célja mindig az ember üdvözítése, az ember boldogsága, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Amikor az írástudókkal "veszekszik", akkor is az ő javukra teszi:
  "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!" Mt 3,8

  A túlvilágon (pontosabban a végítélet után) annyiban változik a helyzet, hogy a próbatétel ideje véget ér, megtérésre, bűnbocsánatra nincs már lehetőség. A menny örök boldogság (mely szintén aktív, így nem lehet "unalmas") illetve az örök tűz. De a pokolban égető, kínzó tűz, az érzékek szenvedése, mint semmi az Isten hiányához mérten. A pokol tulajdonképpen az a hely, amikor az önző ember megmarad magányos magának... A legnagyobb büntetés a legnagyobb jó helyrehozhatatlan elvesztése...
  Egy dogmatika könyvből (Takács J. 901.o):
  "Halála után az ember mentes minden tévedéstől, felületességtől, és világosan felismeri az igaz jót, ti, hogy az egyetlen boldogsága egyedül Isten. Fennmarad tehát a leghevesebb kívánság ez iránt a boldogság iránt, azaz Isten birtoklása iránt, egyúttal pedig tudja, hogy Isten soha nem akarja kielégíteni ezt a vágyat, éspedig a meg nem bánt bűnök miatt. Ezenfelül nincs semmi részleges vagy látszólagos jó..."

  Szerintem ugyanarról beszélünk...

  "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Új hozzászólás Aktív témák