Új hozzászólás Aktív témák

• #14 petipetya nagyúr juliabrilke #3

  Új Válasz 2016-06-01 08:08:06 #14

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz juliabrilke #3 üzenetére

  Az első kirúgás utólag egy élmény, persze ott és akkor nem az. Nagyjából 16 éve dolgozom, és akkor a félelem, szégyen, megalázottság, zavarodottság lett úrrá rajtam, amikor kipenderítettek életem első munkahelyéről.

  Aztán ott a másik véglet, amikor telefonban mondtam fel úgy, hogy a főnök belátta: jobb, ha nem megyek másnap dolgozni. A szívem akkor is a torkomban dobogott, mivel blöfföltem, hiszen eszembe sem jutna rosszat tenni. De ott és akkor ezt meg kellett játszani.

  A végletekig hűséges és lojális tudok lenni, így nem egyszer fordult már elő, hogy kétszer dolgoztam ugyanannál a cégnél: elmentem, majd egy köztes munkahely után visszamentem. Egy idő után mindenki beáll arra az egészséges váltásra, hogy akkor megy el, ha már van új munkahelye.

  Mindezek mellett nem szeretek ugrálni, inkább hosszútávon gondolkodom - ha lehetővé teszik.

  "nincs rá lezsóidő"

Új hozzászólás Aktív témák