Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • VoidXs

    Topikgazda

    válasz JSandor #117490 üzenetére

    Erre a távra találták ki az XLR-t. Azzal még esetleg tudsz játszani, hogy extrém magas vonalszintű jelet küldesz ki, amit az erősítőn visszahúzol, akár ellenállással. Ehhez valószínűleg stúdiós DAC kell.

    W̘h̘̹̥̼a̝t̪̝͓̠̪ ̞͔s̼̱̣o͚̻̟un͚d̖̣̗̭̞̹ ̬ḏ̩̤͉o̹ͅe̟͚͕̺s͕̱̙ s̝̮̯͍̝̺o̰̪̲͓̦u̥̻͎n̘̳̟̗d̼ ̞̫̣̲̼̜m͚̼̳ak̪̩̻e̘̹̜?

  • denesdr

    addikt

    válasz JSandor #123225 üzenetére

    Hogy melyik lenne a legjobb, azt senki nem fogja tudni Neked megmondani. Amúgy leginkább audio célra és azon belül is hangsugárzók hajtására tervezett erősítőt néznék hozzá.

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz JSandor #123486 üzenetére

    Hmm ez egy érdekes cucc, kis töri nem árt hozzá.

    Az IHF speckó a régi idők (késő 60-as, korai 70-es évek) P.M.P.O-ja volt az alacsonyabb árkategóriás szegmensben. Nem feltétlen rossz, de általában igen, amire IHF speckókat is írtak, azt jobb volt kerülni. Itt pont nem ez a helyzet, lásd később, de a teljesség kedvéért..

    Az ipari kereskedelmi gittegyletek, például az Institute for High Fidelity elvitte a gyártókat olyan irányba, hogy egyes (nem is kevés) audio eszköz eladói visszaéltek a minősítési definíciók okos manipulálásával, például hogy egy sztereó erősítő mire képes. Így láthattunk vacak sztereó rendszereket, amelyeket diszkontüzletekben árultak, nagy matricákkal, amelyeken óriási teljesítmény volt feltüntetve, nyilván köze nem volt az eszköznek ehhez, hiszen csak nagyon pici időre tudta ezeket az értékeket..

    Ez végül annyira félrement és megtévesztő volt, hogy a hetvenes évek közepén az USA Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC - Federal Trade Commission) közbelépett és megadta a saját minősítési standardjait (innen az RMS). Ezek eleinte keménynek bizonyultak... elégnek ahhoz, hogy egyes gyártók eszközei teljesen megbuktak a teszteken. A legdurvább a fél órás előkondicionálási teszt volt, ahol az erősítőnek szigorúan meghatározott terhelés alatt kellett működnie, mielőtt a tesztek ténylegesen elkezdődtek volna - úgy egyáltalán.

    Itt lép be az RMS - Root Mean Square.. egy matematikai kifejezés. Mivel szinuszos jellel teszteltek (még ma is, legalábbis teljesítményt), az RMS feszültségek összege a szinusz görbe alatti területet, a teljesítményt mutatja lényegében. Ez lett az egyik legjobb módja a kimeneti teljesítmény leírásának (ez sem lézerprecíz, de a legjobb kb).

    Az IHF „burst” teljesítménymérési specifikációi mindezt elkerülték, és lehetővé tették az összes gyártó számára, hogy teljesen eltérő számként fejezze ki a kimenő teljesítményt. Ez azt a látszatot keltette, hogy egy erősítő nagyobb kimenettel rendelkezik, mint az RMS szempontból matematikailag lehetséges lenne.

    Az IHF "specifikáció" általában egy 20 ms időtartamú csúcs jelből állt (1 másodperc 1000ms) és emiatt ezt a speckót általában gyengébb minőségű eszközök leírására használták, mert így többet lehetett ráírni az eszköz adatlapjára teljesítményként, ami eladhatóbbá tette anno. Az alap kezdeményezés nem lett volna rossz, csak visszaéltek vele..

    A Sony esetén az IHF érték még egy őszintébb vallomás is, ez a kütyü eléggé a high-end környékét (alját) képviselte anno, bőven az összes többi kapható akkori erősítők fölé pozicionálva (ES széria - Elevated Series, nagyjából kb. emelt színvonalú). Nagy táptrafó, ALPS potik, ELNA táp kondik, jól átgondolt belső kábelezés.

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Szóval itt annyit mond, hogy 8 Ohm-os terheléssel szemben, 5Hz-5kHz között az erősítő 0.02% THD értéket tartva a teljes frekitartományban (5-50000 Hz ugye), 40W kimenő teljesítményre képes. Tudja a 80-at is, sokkal szarabb torzítási értékek mellett. Mindezt nagyon rövid időre, mert IHF-ről beszélünk. De megfordíthatjuk úgy is, hogy 40W kimenő teljesítmény esetén, 8 Ohm-os terhelés és 0.02% THD mellett a sávszélessége 5Hz-50kHz közötti, amit a mai világban 1. csak LP-vel tudsz kihasználni, 2. minek (alul) 3. úgysemhallod (felül) 4. felesleges gyurma érték, mert túl sok a mozgó változó benne, kicsit ha képzeletben tekersz a torzítás értéken, változik az egész egyenlet és annak kimenete, ha változtatsz a terhelésen, változnak más paraméterek ugyanazon keretek között maradva. Ha változtatsz az időtartamon, szintén változnak paraméterek, szóval totál értelmezésfüggővé tette a definíció az eszközt, azaz "hát oké, DE..." - nesze semmi fogd meg jól.

    Szerintem a sávszélesség miatt hagyták benne, utalva arra, hogy ha nincs hajtva mint az állat, akkor ez egy naaagyon-nagyon pöpec kütyü kedves vevő, mert nyilván a bolondnak is leesik, hogy 5-50000 az szélesebb tartomány, mint 20-20000. Ugyanakkor korrekt, hogy ezt csak így idetették, de igazából baloldalt RMS terminológiában beszélnek végig már, az akkoriban újnak számító előírásnak megfelelve, tehát a vevő ezt látva tudta, hogy nem lutrizik, hanem ez ezt igenis tudja.

    Az RMS sokkal megfoghatóbb standard lett és itt a doksi azt mondja, hogy szintén 8 Ohm-os teljesítménnyel szemben, 20-20000 Hz közötti frekitartományban (a legalját, a legnagyobb energiákat kiszedtük), sokkal kisebb 0.008% THD tartása mellett e tartományban, 80 Watt kimenő teljesítményre képes az eszköz, folyamatosan (nem 20 milliszekundumra). Erre a mai házimozi erősítők is képesek, hozzátéve az apróbetűt, hogy "1 channel driven" :D , szóval ez a speckó szerintem nagyon szép amúgy, egy ilyen szintén nagyon szép erőlködőtől. :K Számomra magasan a Fisher fölé esik ..

    Hivatalosan 8-16 Ohm-os hangszórókat szeret, ez alatt több áram mehet ki belőle, ami stresszelhet ezt-azt belül, nagyobb melegedés, ha erősen van hajtva, de most olvasom fórumon, hogy van, aki évekig használta először 6-ohm-os nagy JBL-ekkel, utána meg 4 Ohm-os stúdió monitorokkal és egy pisszenése nem volt, állítása szerint konzervatívak a teljesítmény adatok. (Vagy egyszerűen nem tolta neki észnélkül a hangerőt, ergo elvolt így 4 Ohm-al is simán).

    Amúgy az ilyen vintage cumókat én is bírom, élmény volt utánanézni. :DDD

    Ha nem diszkózni tervezel vele, nyugodtan ráakaszthatod a 4 Ohm-os motyódat, ha ezt vennéd. Ha inkább hangosan fülelős vagy és kell a power, nagy a szoba, szereted kicsit komolyabban hajtani, inkább olyanra evezz át, ami tudja gyárilag speckózva is a 4 Ohm-ot, ezt az erősítőt én csak 8 Ohm névlegesre specifikált hangfalpárral merném igazán hajtani, hosszú időre (1+ óra, mondjuk egy mozifilm egy nagy nappaliban, amit be kell szólni vele és Star Wars vagy Interstellar, aminek zenéje tele van energiával :D ).

    [ Szerkesztve ]

    POKE 16017,44 ..... SYS 2077

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz JSandor #123486 üzenetére

    Figyelembe véve, hogy a hangfalak 4ohm-osak ezek az adatok pedig mind 8ohm-ra vannak feltüntetve, akkor ez hogyan hat a hangfalra ?

    Az erősítők (ez is) általában feszültséggenerátorokként működnek, azaz a kimeneti feszültség mindig adott, annyi, amennyi, és a terhelés ellenállásán (impedanciáján, frekvenciafüggő "ellenállás") múlik, hogy mennyi áram szalad ki a fogyasztóra.

    4 Ohm-os hangszórók esetén a 8-as társaihoz képest 2x akkora áram megy ki az erősítőből a hangfalakra, mert kisebb az impedanciája, ugyanazon feszültségérték mellett. Ez addig nem okoz gondot, míg halk-közepes teljesítménytartományban vagy velük, de fejben tudni érdemes, hogy már közepes hangerőnél is hiába zenél szépen együtt a két eszköz, az erősítőből már a maximum áram környéke megy ki, holott még nem is igazán hajtod úgy istenesen.

    Ha efölé mész, azaz 8 Ohm képes erősítőre akasztasz 4 Ohm-os hangfalat és úgy igazán odahúzod neki, a következők történhetnek:

    1. túláram védelmi áramkör leold (nagyon régieknél bizti)

    2. torzítás megnő, pufferkondi tervezettnél jobban ürül tápoldalon -> nagyobb 50Hz jön fel (persze nem hallod, mert odít, mint sakál)

    3. hőfejlődés megnő, trafó, diódák, pufferkondik, az egész táp túlterhelődik és ennek mértékétől függően egy ideig bírja, aztán már nem, és erre nincs recept, meddig igen és mikortól nem, totál fizikai konstrukció függő

    4. kimeneti eszközök, tranyók, mosfet-ek szintén túlhajtva rendesen -> torzítás, melegedés, de akár fizikai hiba is (elcsattan valami)

    .. hmm.. mit hagytam ki ...

    és fentebbiek tetszőleges kombinációja.

    Ennél a vasnál én nem tartanék katasztrófától, de azért a miheztartás végett szerintem jó óvatosan bánni a potival, nem kell tojáson lépdelni, de értsd, hogy mi történik, amikor érzésre félhangerőn vagy már - az erősítő akkor már eléggé max környékén lesz.

    (Mivel a teljesítmény a feszültség és áram szorzata, úgy is lehet mondani, hogy a névleges maximumnál kisebb feszültségen is teljesítmény maximuma közelébe ér, a 2x akkora kimenő áram miatt, ami az összes belső komponensét végigterheli nyilván).

    Szóval no para, de hosszútávon és pláne nagyobb helységben, nem gyötörném az erősítőt 4 Ohm-os névleges hangfalakkal, hanem maradnék 8-asoknál. A valós impedancia ráadásul még ez alá is beesik gyakran mindkét esetben, 4 -> 3, 8-> 6.5-7 Ohm, szóval ha vigyázol a potival, nem lesz gond.

    Amúgy sokan meglepődnének, mennyire nem igényel teljesítményt egy sima kellemes, jól hallható szobai produkció, háttérzene pláne. Efölé azért mehetsz, csak tényleg ne durván húzzad neki és nemigen lesz gond. A kötelezőt elmondtam.

    [ Szerkesztve ]

    POKE 16017,44 ..... SYS 2077

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz JSandor #123496 üzenetére

    Igen, de ez a Sony kifejezetten korrekt e téren.
    A többség nem ezt az utat járta.

    Van egy elírásom benne, 8 Ohm-os teljesítmény -> 8 Ohm-os terhelés. De már mindegy, a lényeg átment. :B

    [ Szerkesztve ]

    POKE 16017,44 ..... SYS 2077

Új hozzászólás Aktív témák