Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tzupi

    csendes tag

    válasz #22145024 #29480 üzenetére

    ""És az olcsóbb tükörkamrás gép semmivel nem tud kevesebbet"
    Kb pont annyi a különbség, mint egy negyedmillás vs kétmillás gyalu (vagy akármi) közt. Meg tudod oldani az olcsóbbal is, különböző trükköket bevetve még a pontosság is tartható, de egészen más egy cserelapkás zászlóshajón átküldeni a fadarabot, mint egy lemezvázas szögteszkós wannabe tákolaton."

    Yup :K

    Felsoroláshoz:
    d, olyan vázat és objektívet használni, amivel kevés fény mellett is lehet fotózni.

    sokszor az első 3 nem kivitelezhető, pl színházi előadások fotózásánál, riportfotózásnál. Ilyenkor jönnek be a képbe a 600e ftos váz és a 400e ftos objektív.

    De már tényleg nagyon elmentünk a témától.

    Milyen körfűrész asztalt és akksis behajtót vegyek és milyen távolságra kell lennie a Blum 32x34z123as fióksínnek az elejétől? :D

  • thyeby

    őstag

    válasz #22145024 #29480 üzenetére

    "Meg tudod oldani az olcsóbbal is, különböző trükköket bevetve még a pontosság is tartható, de egészen más egy cserelapkás zászlóshajón átküldeni a fadarabot, mint egy lemezvázas szögteszkós wannabe tákolaton."

    Na, ez egy remekbe sikerült hasonlat. Annyival egészíteném ki ezt az eltalált gondolatmenetedet, hogy van egy olyan felhasználási intervallum, ahol nemigen éri meg beruházni egy cserelapkás zászlós hajóra. Bizonyos szinten felül természetesen feltétlenül. Ám hogy hol ez a szint, azt mindenkinek magának kell értelmeznie.

    Engedd meg, hogy dióhéjban ecseteljem a saját példámat erre:
    Megszületett hat évvel ezelőtt a fiam. Nem volt fényképezőgépünk, de még a (Nokia 5110-esem is képtelen volt ilyet művelni - a mostani, egy Evolveo strapateló már tudna, de minek?) telefonjaink is alkalmatlanok voltak fotózásra. A fiamról a születése napján az első képet a párom kollégája készítette egy occó mobiltelóval, és szégyentelen minőségben. Aztán megjelent a páromban az igény, hogy legyen nekünk is fényképezőgépünk.
    Szeretek fotózni, icipicit konyítanék is hozzá (gimis koromban a suli fotósa voltam, ott ragadt rám valami). Így aztán tudtam, hogy hol kezdődik a fotózás. Igen ám, de időközben kialakult bennem egy babona, miszerint mindenkit elvesztettem, miután fotósorozatot készítettem róla. Szóval már vásárlás előtt tudtam, hogy a gépet a feleségemnek veszem. És akkor került a házba egy Sony Alpha belépő DSLR. Gondoltam, teszek majd rá egy nagylátó obit is a páromnak, és azzal sok időre kipipálva a fotózás részemről. Az én oldalbordám fotózni semennyire nem tudott. Gondoltam, sebaj, majd megtanítom Neki az alapokat, amitől szagot kap, és utána már önállóan fejlődik tovább. A gyakorlat mást hozott. Még annyit sem tudott megjegyezni, hogy nem skalpoljuk meg a gyereket, épp azért tükörreflexes a gépünk, hogy nem akkor kattintunk, amikor az alany épp önti a pálinkát magának, pláne nem, ha azt pezsgőspohárba önti, hogy háttal állunk a fénynek, sose szembe vele.
    A remény hal meg utoljára, én nem adtam fel. Hanem tavaly az én Napsugaram kábé két hónapon át keresgélt olyan okostelefont, ami jó képeket tud készíteni. Az egyetlen kritériuma is ennyi volt egyben a teló választásakor. Végül rátalált egy Sony Xperiára félszáz ezer forintért. Olyanra, ami 30 képből 25-öt alapból menthetetlenül elront, gyakorlatilag képtelen az autofokuszra. De legalább nyóc megapixel.
    Na, én itt adtam fel a reményt is.
    Szóval pillanatnyilag köreinkben még egy sanyialfa is ágyúval lövés verébre.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák