Új hozzászólás Aktív témák

• #278 .volkovy. tag Nowhereman #276

  Új Válasz 2007-02-13 14:04:03 #278

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .volkovy.

  tag

  válasz Nowhereman #276 üzenetére

  Szoktak olyan jellegű álmaim is lenni, de azokban nem szerepel olyan gyík.
  Egyébként semmilyen parát nem okoz ez, teljesen nyugodtan tudnék beszélgetni bármelyik dögről. Asszociációra se az ugrik be, hogy jaj most megesz, hanem eszembe jut hogy milyen nagy dög, meg hogy mit eszik, meg mikor élt. Egyszerűen az a rossz, amikor ott vagyok, mindig ugyanaz a helyzet van, és tudom hogy nem tudok se elszaladni előle, se orrbavágni valami nagyobb célszerszámmal.

• #279 Algieba őstag Nowhereman #276

  Új Válasz 2007-02-13 17:30:10 #279

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  LOGOUT blog

  válasz Nowhereman #276 üzenetére

  Eh, akkor te nem vagy álomúr, hanem egy zsarnok vagy, aki öncélúan rombol az álombirodalmában.
  Mond, nem érzed úgy, hogy a valóságban korlátozva vagy?
  
  Volt egy álmom, egy kisgyerek nagyon magányos volt, és fehér barikák voltak a játszótársai. Szerette a barikat, csak azok nem voltak túl értelmesek. Azt kívánta, hogy bárcsak az állatok is olyan okosak lennének, mint az emberek.
  Az eredmény, egy felsőbb hatalom teljesítette a kérést, és az állatok lemészárolták az embereket. A gyermek is alig menekült meg az egyik feldolgozóüzem lézerkései elől. Kimenekülve a vérszagú, forró üzemből, havas gyárudvarra futott ki. Egy vonatszerelvény vagonjai telis tele voltak szétvágott testekkel. A gyermek elkapta a fejét a látványról, így nekem sem volt alkalmam leesett állal szembesülni az iszonnyal.
  A gyermek megfordult, feléje közeledtek a ''kedves'' fehér birkái, kiknek véres volt a gyapja és a tekintetük ridegebb volt a hókristályoknál.
  
  
  
  Gyerekmesék... Na, tessék engem még sértegetni. Kezd elborulni az amúgy is elborult elmém.
  
  Vagy ahhoz mit szólsz, amikor lazán levágtam a fél lábfejemet, tizes szögeket ütöttem a lábszáramba, elvágtam a saját torkomat, megettem egy csóró emberke belső szerveit (és élveztem, mert éppen nem ember, hanem szörnyeteg voltam), és az élőholt bagázsról nem is szólva, kiknek látványa... Ilyen rohadt alakokat még zombifilmekben sem láttam. Túl valóságos a bomló testük egy mozifilmhez mérten... Brrr, de utálom őket.
  
  Az egyik legrosszabb érzés, ami végigjár az álmaimban az iszonyattal kevert tehetetlenség. A kisgyerek és a birkák álmomban átélhettem. Amit elfelejtettem beleírni, hogy a vagonok felett átnézve látta a távolban a város romjait, kesernyés füst terjengett felette... Az a szag, a hideg, a testrészek, a birkák rideg tekintete; olyan fájdalom szorította össze a szívemet, melyhez mérhetőt a valóságban még keveset éltem át. És a gyermek is meghalt. Megölték az egykori játszópajtásai.
  
  A szimpla fantasy is tud nagyon látványos lenni. Itt nem az erőszakról és a bizarrsági szintről van szó, hanem az álom minőségéről. Egy filmszerű álom minőségi cucc. Tudsz ilyet?

  A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák