A Sony és az Ericsson mobilos részlegének történetéről már megemlékeztünk korábban. Bár az említett írásokban levontuk a konklúziót, hogy két roppant erős márkáról volt szó, ezt leginkább csak az általuk alkalmazott technikai újításokra mondhatjuk el. Az egykor gyakorlatilag mindenkit maga mögé utasító Ericssonnak ugyanis a kétezres évek elején komoly gondjai akadtak a készülékek gyártásával, aminek az elsődleges oka az volt, hogy a svédek az egyszerűség kedvéért egyetlen beszállítótól, a Philips-től rendelték meg a készülékeikben használt chipeket. Egy Új-Mexikóban üzemelő gyár elégítette ki a megrendeléseiket, ám sajnálatos módon a komplexum a hozzá tartozó raktárhelységekkel együtt egy tűzeset következtében az ezredforduló után három hónappal leégett. Bár a Philips biztosította két legnagyobb partnerét, a Nokiát és az Ericssont, hogy a megrendelések teljesítése legfeljebb egy hetet fog csúszni, ebből az időtartamból hónapok lettek. Az Ericsson pedig roppant kellemetlen helyzetbe került, ugyanis a nagy konkurens Nokia már alternatív forrásokból hozatta a készülékek összeszereléséhez szükséges alkatrészeket, míg a svédek újdonságai az alkatrészhiány miatt csúsztak, ráadásul a már piacon lévő modellekből sem tudtak eleget gyártani.

A kép csak illusztráció!

Ez Ericsson ekkoriban a világ harmadik legnagyobb mobiltelefongyártója volt, ám a fent taglaltak hatására komoly veszteséget kellett elkönyvelniük. Ennek természetesen nem csak a Philips gyárában történt tűzeset volt az oka, a Nokia azért is volt eredményesebb, mert a svédekkel ellentétben képesek voltak olcsó, tömegek számára is elérhető készülékeket gyártani. A pénzügyi eredmények ismeretében elkezdődött a spekuláció, sokan arra számítottak, hogy az Ericsson mobilos divízióját valaki egy az egyben fel fogja vásárolni, de a vállalat akkori elnöke mindenkit biztosított arról, hogy ez nem fog bekövetkezni. "A mobiltelefonok az Ericsson üzletének magját jelentik. A hálózati részlegünk nem lenne ilyen sikeres, ha nem gyártanánk készülékeket is."

A Sony a svédekkel ellentétben csak egy kispadon ülő játékos volt, 2000-ben a piaci részesedésük az 1 százalékos határt sem érte el. Viszont hardverek gyártásában nagyon jók voltak, úgyhogy logikusnak tűnt az egyesülés, melyet 2001 áprilisában jelentettek be a cégek vezetői. 2001 októberében (azaz lassan tíz éve) jött létre ténylegesen a márka, melyben 50-50 százalék tulajdonjoga van a japán Sony Corporationnek és a svéd Telefonaktiebolaget LM Ericssonnak. A cél tiszta volt, a névadáson pedig szerencsére nem kellett sokat gondolkodniuk, az Ericsson Sony ugyanis rendkívül bugyután hangzana, a szóköz áthelyezésével pedig mondjuk Eric Sonsony, a fiktív japán-svéd üzletember nevét kaphatnánk meg. Maradt hát a Sony Ericsson, mely 3500 dolgozóval rajtolt el és állt neki a készülékek gyártásának. Első évükben (tehát 2002-ben) az Ericsson korábbi eredményeihez képest hatalmas visszaesés történt a piaci részesedésben, ráadásul a pénzügyi mérleg is negatív eredményt mutatott az év végén. Az Ericsson vezetői a pofont rosszul viselték és kijelentették, hogy ha továbbra is ilyen gyengén fog muzsikálni a közös vállalat, akkor kiszállnak belőle. Nem tették meg, 2003-ben mind a Sony, mind az Ericsson injektált némi tőkét közös gyermekükben, aki ezt meg is hálalta és profitot termelt, ráadásul jóval többet, mint amennyit elvesztett az előző évben.

2005-ben nagyjából ugyanilyen eredményt értek el, viszont minden más szempontból hatalmasat ugrottak. Ekkor mutatták ugyanis be a 2 megapixeles kamerával felvértezett K750i-t és a világ első Walkman telefonját, a W800i-t, melyek elképesztő sikereket értek el. Szintén ebben az évben érkezett a UIQ 3 operációs rendszerre épülő okostelefonjuk, a P990i, mely a rajongók körében azóta is legendának számít, bár kicsit megkésve került piacra. A 2006-os évben viszont a korrekt készülékeknek hála nem százmillió, hanem milliárd dolláros nagyságrendű profitot sikerült összehozniuk. 2007-ben maradt ez a tendencia, viszont sok más dolog változott. Januárban ugyanis bejelentették, hogy készülékeiket ezentúl Indiában gyártják majd, új partnereik (a Flextronics és a Foxconn) 2009-től évente tízmilliónál is több készüléket fognak lehozni a gyártósorokról. Egy másik sajtótájékoztatón pedig elhangzott, hogy a 105 millió GSM-előfizetővel rendelkező ország a Sony Ericsson szemében kiemelt terület, melynek igényeit igyekeznek majd kielégíteni. Szintén ebben az évben a Symbian Ltd. tulajdonában lévő UIQ-t, mely ettől függetlenül egy különálló vállalat maradt, melynek 50 százalékát aztán eladták a Motorolának. Nem csináltak túl jó üzletet, szegény UIQ 2008-ban becsődölt, addig pedig viszonlag kevés amerikai készülék épült rá (A920, A925, A1000, M1000, RIZR Z8 és Z10). A japán-svéd duó oldaláról talán a P1i volt az egyik leghíresebb ilyen készülék.

2007-ben jött a mélyrepülés, ekkor jelent ugyanis meg az Apple iPhone, mely igen rosszul hatott a Sony Ericssonra és magára a Symbian operációs rendszerre is. Sok negyedévben veszteségesek voltak, készpénzállományuk 2,2 milliárdról 599 millió amerikai dollárra esett, melyből 375 millió tőkeinjekció volt az anyacégek részéről. 2008 első negyedévében a piaci részesedésük kisebb lett, mint a dél-koreai LG-nek, profitjuk 43 százalékkal csökkent, az eladásokban 8 százalékos esést realizáltak, míg piaci részesedésük 9,4-ről 7,9 százalékra zuhant, holott maga a piac 10 százalékkal lett nagyobb ebben az évben. Júniusban a cégnek 8200 alkalmazottja volt, akik egy részét leépítették, egy évre rá már csak 5000 ember dolgozott a cégnél. Sokan féltek, hogy a vállalat a Motorolával együtt csődbe megy, így a C905 megjelenésének nagyon örültek, a kamerás modell ugyanis elképesztő eladásokat produkált az Egyesült Királyságban.

Az egyes Sony Ericsson készülékeket egy külön blogbejegyzésben fogjuk bemutatni, most csak a gazdasági szempontból fontosakról fogunk szót ejteni. Az Xperia családot elindító, Windows Mobile alapú X1 akármilyen szép volt, nem szólt túl nagyot 2008 végén, nem csoda hát, hogy 2009-ben minden negyedévben veszteséget termelt a cég (az elsőben még közel 300 millió Eurót, melyet az utolsó negyedévben a felére nyomtak le), ám 2010-ben az új Xperia X10 családnak köszönhetően nyereségesek voltak, igaz, az itteni összegek a közelébe sem értek a korábbi veszteségeknek. A cég jelenleg mintegy 8500 alkalmazottat foglalkoztat világszerte, központi irodájuk Londonban található, de kutatás-fejlesztéssel Svédországban, Japánban, Kínában, Kanadában, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Indiában is foglalkoznak. A cég elnök-vezérigazgatói pozícióját jelenleg a a svéd Bert Nordberg tölti be, aki mellett a legfontosabb ember a Japában született Rikko Sakaguchi. A további fontos emberek között egy másik svédet (Kristian Tear) és egy amerikai üzletembert (William A Glaser Jr) találunk. Nagyon várjuk, hogy idén hogyan fognak teljesíteni, az Xperia család új tagjait elnézve reménykedhetünk a sikerben. A következő bejegyzés megjelenéséig pedig íme egy táblázat, mely a különféle típusjelzéseket magyarázza meg: