A Sony Ericsson Xperia PLAY megjelenése előtt sokat gondolkodtunk azon, hogy miért pont most és miért pont ők lépik meg azt, amit annak idején az N-Gage-dzsel meglépett a Nokia, de beletört a bicskájuk. Most pedig, hogy már hazánkban is megvásárolható, ismét elkezdtük egy picit járatni a fejünket, továbbá beszélgettünk a gyártó hazai képviseletének munkatársaival is. Ez a bejegyzés nem fog semmilyen hatalmas titokra fényt deríteni, de a márka rajongói és az elméletek kedvelői számára valószínűleg örömteli lesz.
Azt mindenki tudja, hogy az emberek szeretnek játszani, lehetőségeiknek csak a különféle elektronikai berendezések fejlettsége szab határt. A ma már ősrégi Nokia készülékeken megjelent játékok (Snake, hogy mást ne mondjak) sikere bebizonyította, hogy a mobiltelefon is egy olyan eszköz, melyen örömmel játszanak a felhasználók, feltével, hogy megfelelő minőségű alkalmazásokat kap. A készülékek fejlődésével megjelentek az utólag letölthető java alapú játékok, majd 2003 utolsó negyedévében a finnek bemutatták az első olyan okostelefont, melyet összegyúrtak egy játékgéppel. A végeredmény az N-Gage nevű masina lett, melynek sírja már a megjelenése előtt meg volt ásva: telefonként nem volt kényelmes használni, a játékok messze nem voltak olyan jó minőségűek, mint a konkurensnek számító kézikonzolokon, ráadásul drágák is voltak és nehezen lehetett hozzájuk jutni.
Az esetből okulva egy ideig senki sem gondolkodott el azon, hogy hasonló vállalkozásba fogjon, 2010 környékén pedig már az is látszott, hogy változékony anyagi helyzete ellenére a Sony Ericsson az egyetlen olyan gyártó, akinek esélye van egy okostelefon-játékgép elkészítésére. Hogy miért? Egyrészt azért, mert a Sony-nak hatalmas tapasztalata van otthoni és hordozható játékgépek gyártásában, ami nem azért előny, mert a technológia csak náluk adott, elvben ugyanis a Samsung, az LG és a HTC is gond nélkül el tudna készíteni egy efféle masinát. A fő szempont inkább az, hogy a japánoknál a tapasztalat is megvan ahhoz, hogy egy jó készüléket gyártsanak. Persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Sony mögött van egy jól működő hálózati és játékértékesítési rendszer, plusz kiváló kapcsolat az összes játékgyártókkal, akiket simán be lehet húzni egy-egy exkluzivitást élvező húzónév elkészítésére.
Persze a gépet nem a Sony, hanem a Sony Ericsson készítette el, az értékesítést pedig nem a PlayStation Networkön keresztül oldották meg, hanem kihasználták az Androidban rejlő lehetőségeket. Az Xperia PLAY egyszerre szólítja meg az okostelefonon játszadozó casual gamer csoportot (ők vannak most a legtöbben) és a vérbeli geekeket, de utóbbiaknak nem ígéri egy kézikonzol élményét. Az Xperia PLAY ugyanis egy androidos okostelefon, mely nem a legjobb a piacon, van szebb kijelzővel és gyorsabb processzorral felszerelt, de olyan nincs, amin egy ilyen kényelmesen kezelhető gamepad kapott volna helyet, és olyan sincs, amire exkluzív játékok jelennének meg. Melyek grafikában ugyan nem közelítik meg a hamarosan érkező PlayStation Vita kézikonzolon futó cuccokat, de látványosak és sokszor hosszú időre képesek lekötni az embert. Ami pedig még fontosabb: olcsók és könnyedén le lehet őket tölteni.
Ez pedig a válasz arra, hogy miért csak most jelent meg az Xperia PLAY; a körülmények most tették lehetővé.
Bocha
