Az SAP szerint komoly változáson kell túlesniük a mobilszolgáltatóknak

Évek óta beszélgetünk különféle iparági szereplőkkel arról, hogy a telekommunikációs és informatikai szektor változásai hogyan fogják befolyásolni a mobilszolgáltatók életét. Sok forgatókönyvet hallgattunk végig, illetve nekünk is megvannak a saját elképzeléseink, jól látszik, hogy ez egy nagyon nehéz téma. Nehéz megérteni, de újságíróként talán még nehezebb összefoglalni. Valószínűleg ugyanígy van ezzel az SAP is, az a német óriásvállalat, amelyről sokaknak a mai napig is csak az üzleti szoftverek jutnak az eszükbe, pedig elég komolyan dolgoznak azon, hogy a szerintük belátható időn belül bekövetkező változást a telekommunikációs szolgáltatók úgy élhessék meg, hogy a végén profitáljanak belőle. Meg persze ők se járjanak rosszul. Lehet némi rálátásuk a témára, hiszen több mint 1000 telkó céggel dolgoznak közösen, és a világ tíz legnagyobb telekommunikációs szolgáltató mindegyike az ügyfelük.

Valószínűleg azért is hívtak meg a Dubronikban megrendezett Telco Day nevű rendezvényükre, hogy több véleményt hallhassak erről a jelenségről, illetve kicsit lássam a régió többi országában lezajló folyamatokat is (amelyek egyébként döbbenetes módon hasonlítanak az itthon zajló eseményekhez, és itt nem csak és kizárólag a szakmai részre kell gondolni). Előre tudtam, hogy ez nem lesz egy különösebben újságíróbarát rendezvény, a célközönséget a szolgáltatók specialistái jelentették, írással rajtam kívül csak két ember foglalkozott, de ami azt illeti, velük nem is találkoztam. Beszéltem viszont horvát, albán, szlovén telkósokkal, illetve több SAP vezetővel is.

Az első beszélgetőpartnerem Domen Rakovec volt, aki a cég régiónkért felelős üzletfejlesztési menedzsere, de korábban a Telekom Slovenije egyik vezetőjeként is dolgozott, úgyhogy mindkét oldalra van rálátása. Mivel az interjú előtt több olyan szolgáltatóknak szóló előadást is végighallgattam, amelyek számomra szinte teljesen új területekről szóltak, egy kicsit aggódtam, hogy mit fogok kérdezni, de bizonytalanságomat látva a rendkívül nyugodt ember benyomását keltő Domen egyből belekezdett abba, hogy ő hogyan látja a szolgáltatók jelenét és jövőjét. Véleménye szerint két részre lehet osztani őket; vannak azok, akik meg fogják tartani a jelenlegi üzleti modelljüket, és azok, akik mozdulni fognak az új lehetőségek felé. Ez utóbbi trendet egyébként Telco 2.0-nak is hívják (bizonyos helyeken a szolgáltatók telkó néven futnak, hiába van az angol nyelvben több más szó is rájuk), ami valahol beszédes, más szempontból viszont furcsa elnevezés, lévén Telco 1.0 csak akkor lett, amikor kitalálták a Telco 2.0-t. (hasonlóan a Web 2.0-hoz) Mindenesetre ez a gyűjtőfogalom tartalmazza azokat az irányokat, amelyek, többek között az SAP szerint is, az elkövetkezendő évek meghatározó részei lesznek a változásokat elfogadó és meglépő cégeknél.

Telco 2.0 ide vagy oda, Európában rengeteg szolgáltató működik, akik a jelek szerint már most eldöntötték, hogy maradnak az alapvető szolgáltatásaiknál, nem fognak nyitni az új területek és a B2B felé, hanem továbbra is perceket és SMS-eket árulnak, vagyis idővel inkább csak adatmennyiséget. Domen véleménye szerint ez nem probléma és nem is jelenti majd a cégek halálát, ugyanakkor a költségeiket idővel csökkenteniük kell, ezért valószínűleg leépítések árán lehet csak majd nyereségesen működtetni azokat a vállalatokat, akik ugyebár komoly pénzeket kell, hogy költsenek a hálózat fejlesztésére, de a bevételi oldalon csak a gigabájtok értékesítése áll mögöttük. Pedig az SAP-s cégvezető szerint vannak olyan területek, amelyekben a telkók már most is kimondottan erősek és a megoldásaikat akár tovább is értékesíthetnék; ilyen például a számlázás. Lengyelországban van is élő példa arra, hogy egy vízszolgáltató az egyik operátor számlázási rendszerét használja a saját ügyfeleinél, de ez egyelőre inkább tűnik egy kirakatpéldának, évek múlva fog kiderülni, hogy ez az út járható-e, mindenesetre első hallásra logikusnak tűnik. Teljesen felesleges egy közműszolgáltatónak a számlázási rendszerét fejlesztgetnie, ha a mobilszolgáltatók már rendelkeznek a legmodernebb megoldásokkal.

Ezt követően Domen egy kicsit ingoványosabbnak tűnő területre tévedt, miközben kifejtette, hogy a szolgáltatók többsége egyáltalán nem használja azokat az adatokat, amikkel a felhasználóikról rendelkeznek, holott vannak cégek (a Google jó példa), akik gyakorlatilag ebből élnek. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy a telefonhívásaink rögzítésre kerülnek és valakik majd fizetnek érte, az viszont logikusnak tűnik, hogy a saját felhasználóik szokásait legalább annyira kövessék és elemezzék a szolgáltatók, hogy egy rendszer segítségével például személyre szóló ajánlatokat tudjanak küldeni (az SAP pedig nyilván örülne, ha ezt az elemzést az ő Big Data megoldásuk, a HANA végezné el). Különösen fontos lenne ez a szolgáltatók által itthon amúgy is elhanyagolt pre-paid (kártyás) felhasználók esetében, ahol nagyon egyszerűen lehetne optimalizálni a feltöltéseket. Ha egy felhasználó minden hónap elején vásárol 1 GB mobilinternetet, de egyszer csak kihagyja a dolgot, pár nap után miért ne kaphatna egy egyedi ajánlatot arról, hogy a következő 1 GB-ot féláron vásárolhatja meg? A válasz persze viszonylag egyszerű, a kártyás felhasználók egy része okkal nem vált a (jelenleg még) sokkal kedvezőbb díjakkal operáló előfizetésre, szeret anonim maradni, nem kedveli, ha zaklatja a szolgáltatója, vagy bárki. Valószínűleg többen vannak ezzel így, mint elsőre gondolnánk, a médiában látott trendeket nem követi mindenki, a Facebookra sem regisztrál minden fiatal. Domen szerint az elmúlt években a régiónkban egyébként új megvilágításba kerültek a kártyás ügyfelek, kedvezőbb ajánlatokat, okosabb szolgáltatásokat kapnak, a szolgáltatók is rájöttek, hogy a kártyások egy része mindig is kártyás lesz, a pénzt viszont elkölti, ráadásul előre fizet és nem kell neki felszólításokat küldeni a tartozások miatt. Nem tudom egyébként, hogy egy szolgáltató mennyi pénzért küld levelet egy nem fizető ügyfélnek, de gyanítom, hogy ha csak 100 forintba is kerül egy levél, akkor is komoly kiadásról beszélhetünk éves szinten. Ilyen probléma a kártyás ügyfeleknél ugye nincs.

Persze itthon is lehet látni azt, hogy a szolgáltatók mozgolódnak olyan irányokba, amelyek korábban teljesen távol álltak tőlük. A Telenor például a MyTV-vel kvázi televíziós szolgáltatóvá lépett elő, a belerakott munkamennyiséget nézve pedig nem is valószínű, hogy egy múló hóbortról vagy pilot-projektről lenne szó, valószínűleg komolyan vizsgálják az ebben rejlő lehetőségeket, miközben a konkurencia is árgus szemekkel figyel. Domen egyébként nem a konkrét példán át, de erre is kitért, szerinte ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy felhasználónak hogyan adnak el egy szolgáltatást. Van az a réteg, aki már most is az interneten vásárol, tudatosan intézi a dolgait, de nem mindenki ilyen. Épp ezért komoly erő van abban, ha egy szolgáltató csomagban ad el egy szolgáltatást, és itt lehet televíziózásra, zenei szolgáltatásra vagy akár két mozijegyre is gondolni, a lényeg, hogy a szolgáltató adja el a saját ügyfelének. Sok lehetőség van ebben, a cégek egy része dolgozik is azon, hogy a lehetőségeket még jobban kihasználja.

Az interjú ott kanyarodott el a 4G irányába, amikor Domen az online felületeken végezhető szolgáltatásmódosításokról, kvázi az öngondoskodásról kezdett beszélni. A hazai szolgáltatóknál is van ilyen, de nem tudom, hogy ki mennyire használja, én például kevés embert ismerek, aki online fizeti be a telefonszámláját, de költségcsökkentés és optimalizálás szempontjából ez is egy irány, a szolgáltatónak jó az, ha az ügyfél online rendeli a 4G-t és nem egy ügyfélszolgálatos kollégán keresztül. Ezen a ponton úgy éreztem, hogy végre feltehetem a kérdést, ami régóta foglalkoztat, de a hazai telkóktól sosem akartam megkérdezni: mégis mi értelme van a 4G-nek? Mármint értem én, hogy gyorsabb, de mire jó, hogy az? Domen azt mondta, hogy erre nem tud válaszolni és nem hiszi, hogy bárki is tudna, mert jelenleg nincs olyan szolgáltatás, ami kihasználná a 4G adta lehetőségeket, de azáltal, hogy van 4G, előbb vagy utóbb megszülethetnet majd olyanok, amikre most nem is tudunk gondolni. Példának felhozta, hogy a 3G megjelenésekor még senki nem gondolta, hogy ma Facebookot fogunk használni egy okostelefonról, de a technikai fejlődésnek hála ez a lehetőség is létrejött; ugyanakkor a 3G-nél könnyebb volt a helyzet, mert a különbség szignifikáns és jobban érezhető volt a 2G-hez képest. Mondjuk a 4G is szignifikáns, de végfelhasználói szempontból kevésbé látványos, ha egy weboldal 1,5 helyett 0,6 másodperc alatt töltődik be, ez a változás a 2G-3G váltásnál érezhetőbb volt.

Domen mindenesetre azt mondta, hogy a közép-kelet-európai szolgáltatók az ő tapasztalata szerint inkább tartoznak azok közé, akik nyitnak majd a Telco 2.0 irányába. Ennek egy része a hazánkban a Vodafone és a Telekom által is erősen kommunikált M2M, aminek kapcsán Achim Hebestreittel beszélgettem többet. Az ő titulusa igen hangzatos, Global Solution Manager, amit sajnos nem lehet szépen magyarra fordítani, de összhangban van a megérzésemmel, mely szerint az úriembernek nagy rálátása van erre a területre. Ő ugyanakkor egy kicsit talán kevésbé látta árnyaltan a szolgáltatók helyzetét, mint Domen, véleménye szerint ha egy telkó versenyben akar maradni, akkor muszáj lépnie, bővülnie, fejlődnie, de ez az egész tulajdonképpen csak egy lehetőség, ami átrendezheti az erőviszonyokat, aminek következtében előfordulhat, hogy a ma csak sereghajtóként jelenlévő cégek lesznek a jövő nagy vadjai. A gépek közötti kommunikáció ebben egyébként több szempontból is fontos, egyrészt mert ennek köszönhetően lehet új előfizetéseket, SIM-kártyákat eladni, de aki pusztán erre megy rá, Achim szerint nem használja majd ki az ebben lévő potenciált. Az ő véleménye szerint egy szolgáltató akkor jár a legjobban, ha az M2M kapcsán szoftveres és hardveres megoldásokat is tud majd kínálni a meglévő ügyfeleinek, nem csak hálózati kapacitást.

Hogy ezekből a változásokból mit fognak érezni a végfelhasználók, azt egyelőre nagyon nehéz lenne megmondani, hiszen a változások egy része inkább a B2B szegmenst fogja érinteni. Egy dolog viszont biztos: az elhangzottak alapján valóban úgy fest, hogy a szolgáltatóknak a közeljövőben komoly változáson kell majd túlesniük, ha továbbra is azt szeretnék, hogy az ügyfelek ne csak egyszerű infrastrukturális szereplőként, hanem innovatív és a mindennapi életet megkönnyítő partnerként tekintsenek rájuk. A hazai operátorok mindegyike egy globális szereplő magyar leányvállalata, így némiképp könnyebb a helyzetük abból a szempontból, hogy kipróbált, máshol már működő megoldásokat vezethetnek be a hazai piacra. Kivételt képez a DIGI, de róluk egyelőre keveset lehet tudni, az azonban ott is kézenfekvő, hogy például a sportcsatornájuk tartalmát mobilon is nyújtsák.

Az M2M (újabban IoT) az elmúlt pár hónapban itthon is egyre nagyobb hangsúlyt kapott, a Vodafone már külön weboldalt szentel a témának, a Telenor a legutóbbi Okostelefon Akadémia kapcsán foglalkozott ezzel, a Telekom pedig egyre több és több olyan projektben vesz részt a T-Systems IT-megoldásai és a mobilhálózat fejlődése kapcsán, ami szintén ehhez a területhez tartozik. És igen, eddig is itt voltak ezek valamennyire közöttünk (elég csak mondjuk az e-útdíjra, vagy a BKK Futárra gondolni), de úgy tűnik, hogy a szolgáltatók érdekeltek abban, hogy a nagyvállalati rendszerben már működő megoldásokat reflektorfénybe állítsák és ezzel példát mutassanak a KKV szektor, illetve a lakossági piac számára is.

Ez tipikusan egy olyan kitörési pont lehet a szolgáltatóknak, amely több SIM értékesítését is magával hozza, de csak úgy lehet vonzó az ügyfelek számára, ha kulcsrakész szolgáltatásokat is kapnak mellé. A SAP ebben nyilván örömmel segít, de azt is látjuk, hogy a témával kapcsolatos ötletekre, ígéretes fejlesztésekre úgy repülnek rá az operátorok, mint a héják, ha úgy érzik, közre tudnak működni egy M2M alapokra épített, piacképes, új megoldás létrehozásában. Ez egyébként kedvez a startupoknak is, sok karitatív példa is született már (mentőkutyák nyomkövetővel való felszerelése, elveszett háziállatok keresése, pánikgomb és riasztási szolgáltatás idősek számára), tehát sok esetben akár azt is mondhatjuk, hogy ez a szolgáltatói útkeresés és kísérletezés kifejezetten hasznos eredményeket szült.

A Telco 2.0 születése mindenesetre már most egy olyan iparágon belüli forradalom, ami viszonylag rövid távon is megváltoztathatja a korábban ismert és kissé már megkövült szerepeket, mert egy mobilszolgáltató élete már rég nem arról szól, hogy mennyi a percdíj, hanem arról, hogy ha a percdíj már elenyésző bevételi forrás, akkor mi lesz az a sok-sok egyéb szolgáltatás, ami segít fenntartani az üzleti eredményeket. És ebből a jelek szerint egyre több olyan megoldás és technológiai vívmány születhet, amivel mindenki jól jár.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés