Az elmúlt pár hétben a Megéri Mac-re váltani című blogunkban gyakorlatilag össze-vissza ugráltunk a MacBook, valamint az azon futó OS X operációs rendszer okozta új élmények, idegesítő apróságok és szokatlan dolgok között. A bejegyzések témái gyakorlatilag kizárólag az első benyomások voltak, ami véleményünk szerint rendkívül fontos egy olyan blognál, mely egy átlagos és egy haladó PC-s felhasználó szemével mutatja be a switch élményét, főleg, mert az Apple szerint ugye az ő operációs rendszerük olyan egyszerű, hogy egy Windowsról áttérő felhasználónak gyerekjáték lesz a használata. Az már kiderült, hogy nem az, plusz az is kezd körvonalazódni, hogy mindent meg lehet szokni, a más pedig nem is feltétlenül jobb és nem is feltétlenül rosszabb, mint a megszokott dolgok, csak... más.
Mostantól viszont tematikát is csempészünk a blogba, a gépeinken futó OS X Snow Leopard (10.6.3) operációs rendszer elemeit mutatjuk be, főleg azokat, melyek a Windows után újként hatottak. Kezdetnek a rendszer egyik legjellegzetebb eleméről, a Dokkról fogunk írni, először tényszerűen, utána pedig véleményezve azt.
Ez itt a Dokkom. Pöttyel vannak megjelölve a futó programok, a kuka mellett egy kicsinyített Safari ablak látható.
A Dokkot valószínűleg mindenki ismeri, aki látott már bekapcsolt Mac-et. Ez az a programokat taralmazó "csík" a képernyő alján, mely gyakorlatilag mindig látható, kivéve, ha az egyik beállítással elrejtjük, de erről kicsit később. Windowsos megfelelőjének gyakorlatilag a Tálcát hívhatnánk, de alapvetően itt egészen másról van szó: ellátja a Tálca gyorsindító funkcióját (tehát kirakhatunk rá programokat, amikre elég rákattintanunk ahhoz, hogy elinduljanak), de egyben feladatkezelő és a mappáink között való navigáció alapja is, bár utóbbi inkább lehetőség, mint kész opció. A feladatkezelés azért lehetséges, mert az éppen futó programok ikonjai alatt egy-egy fehér pöttyöt láthatunk, ha pedig jobb klikkel (ez Mac-nél alapvetően a cmd + klikkelés, az Apple egerein ugyanis csak egy gomb van, de a multitouch tapipadnál be lehet kapcsolni, hogy a jobb alsó terület megnyomása jelentse a jobb klikket) rákattintunk valamelyikre, akkor azonnal bezárhatjuk azt. Mac-en egyébként maga a programfuttatás is egészen más, mint Windowson, egy program futásához nem szükséges, hogy annak egy ablaka is legyen kint, de erről majd egy külön bejegyzésben...
A Dokk beállításai
Szóval a Dokk segítségével alapvetően elindíthatjuk az alkalmazásokat, láthatjuk, hogy melyek futnak és be is zárhatjuk azokat. Az alkalmazások a Dokk bal oldalán kapnak helyet, a rögzített programok szép sorban jönnek egymás után, a jelenleg futó, de nem rögzített alkalmazások pedig utánuk következnek; ha ezeket bezárjuk, ikonjuk értelemszerűen el is tűnik a Dokkról. Jobbra már a mappákat találjuk, a két kategória között egy kockákból álló csík található, melynek segítségével meg tudjuk változtatni az egyébként alulra, balra és jobbra is elhelyezhető Dokk méretét. Mappákból azokat rakjuk ki, melyeket akarjuk, az alkalmazások és a letöltések biztosan kint vannak, én kiraktam a zenéket, filmeket, képeket és dokumentumokat is, Bog ugyanezt nem tette meg, ő ennek megfelelően mindig a Finderből ér el mindent, ami több kattintás. A mappák három nézetben tudnak előbukkanni (fan, grid, list), rögzíthetjük, hogy melyik mappánál melyiket szeretnénk, de hagyhatjuk azt is, hogy az adott mappában lévő tartalom mennyisége alapján a legmegfelelőbb nézet jöjjön elő. Engem az őrületbe kerget, hogy egyből a Finderben nem lehet megnyitni a mappákat, az mindenképp egy további kattintás (Open in Finder...). Hogy miért akarom a fájlkezelőt használni? Azért, mert a fan/grid/list nézetekben a fájlokat kizárólag megnyitni lehet, műveletek végzését nem teszik lehetővé, nincs például olyan, hogy jobb klikk és aztán copy, ezeket a dolgokat csak a Finderből érhetjük el. Pedig nekem szükségem lenne arra, hogy a frissen letöltött fájlokat a letöltések mappából egyből odébbrakjam valahova máshova, de nem feltétlenül azokba a mappákba, amiket a dokkon elhelyeztem. A drag and drop ugyanis működik az említett három (tehát nem finderes) nézetnél is, de ilyenkor nyilván csak az alul lévő vagy valamilyen más módon látható mappákba helyezhetünk át dolgokat, mert azokra tudunk ráállni az egérmutatóval.
A nagyító effektet valószínűleg mindenki ismeri.
A Dokk még egy kellemes funkcióval bír: ide kerülnek a legkicsinyiített ablakok is. Egészen pontosan a mappák és a kuka közé ékelődnek be, lehet bármi, kicsinyített Safari ablaktól elkezdve egészen egy filmlejátszóban futó filmig, a lényeg, hogy a sárga ("-" jelzésű) gombbal küldjük le. Animációkból két fajta van, a Windows júzerek ezek láttán rá fognak jönni, hogy az Aero nem a vizualizáció csúcsa, a Linux felhasználók viszont a Compiz által nyújtott tízszer ennyi animáció után csak legyinteni fognak.
Ennyit a Dokkról, a következő bejegyzésben terveim szerint az ablakkezeléssel fogok foglalkozni.
Bocha
