Az IFA hivatalosan szeptember 1-én nyitotta meg a kapuit, de az ezt megelőző két nap volt a sajtónak fenntartva. Korábban ilyenkor egymás érték a különböző rendezvények, most azonban elég csendes volt a történet, főleg azért, mert rendezvényeket nagyobb cégek tartanak, márpedig most a nagyobb cégek jó nagy része nincs is itt. A Samsung mondjuk pont itt van, de ők tévét mutattak be, projektort és a fenntarthatóságról beszéltek iszonyú sokat. "Éljen Göd" táblát senki sem emelt a magasba tudtommal, de nem is voltunk ott, lévén mobilos relevanciája nem volt a koreai cég berlini megjelenésének.
[+]
Előreugrottunk az időben, mert a nap azzal kezdődött, hogy összepakoltuk megint a bőröndünket a tegnap kihisztizett szobacsere miatt, de persze nem az volt, hogy áttoltuk a másik folyosóra a pakkot, hanem le kellett menni a hetedikről, leadni a megőrzőben legkésőbb délben, mert 3-ig nem volt új szoba. Ami a negyedik emeleten vált esedékessé, ez pedig azért egy remek hír, mert a roppant nívós hotelben reggelre elromlott a lift és inkább a negyedikre mászom fel, mint a hetedikre. Szóval ledobtuk a poggyászt (megint), aztán elmentünk várost nézni. Illetve pont akkor indultunk (volna), amikor Charlottensburgra lecsapott a jégeső, ami nem feltétlenül a leginkább ideális kültérre tervezett program esetén, de amikor már csak jég nélküli csapadék hullott, akkor elverekedtünk magunkat a metróhoz.
[+]
És leszálltunk a belvárosban, napsütésben, Holocaust Denkmal, Branderburgi Kapu, Checkpoint Charlie útvonalon közlekedtünk tök nyugisan, kvázi csak sétálgatva. Meg amúgy beszélgettünk is egymással. Élőben. Telefonok nélkül. Fura volt.
[+]
AliceWake 6-ra ment a Showstoppers rendezvényre anyagot gyűjteni, engem pedig vendégül látott a Honor egy vacsorára. Mindezek előtt átvettük a very new szobát, ami végre már olyan, amilyen egy szobának lennie kell, kicsit kisebb, de tiszta, rendezett és nem kellemetlen benne a létezés. Alapból is ezt a szintet céloztuk meg. A Showstoppers egy amolyan mellékbuli a hivatalos megnyitó előtt, meghívnak egy csomó céget, szólnak a sajtónak, aztán ez a két entitás a helyszínen találkozik, miközben van táplálék és itóka. Ezek az összeröffenések azért jók, mert nem a kiállítás forgatagában kell random németek között társalkodni, hanem sokkal kötetlenebb és nyugisabb, alapvetően szakmai vonalon mozgó beszélgetések alakulnak ki, AliceWake is számos céggel pacsizott és beszélt meg tesztelést és egyéb potenciális együttműködéseket.
[+]
Nekem viszont a vacsora extra élmény volt. Nem azért, mert a vietnami étteremben nem tudtam egymástól megkülönböztetni a pincércsajokat, meg nem is azért, mert amúgy tök finomat ettünk és a végén mochi volt a desszert, amit nem tudok visszautasítani. Hanem azért, mert a Honornál új embert vettek fel sajtókapcsolati feladatokra, őt pedig régóta ismerem máshonnan, mert évekig dolgozott egy másik cégnél, aztán onnan kilépett és már azt hittük, hogy sosem fogunk újra együtt dolgozni, de most a Honor színeiben ismét a szakmában van. Ahogyan öregszem, úgy válnak az emberi kapcsolatok fontosabbá (Coelho Bog megmondja az igazságot!), nekem állati fontos, hogy olyanok vegyenek körül, akiket ismerek.
[+]
Néhány "cárdoni" (ez a chardonnay vietnámi kiejtése) után már nem volt gond az alvással sem, ami amúgy azért volt tök fontos, mert relatív korai kelés várt másnap, az IFA hivatalos megnyitóját ugyanis a Honor tartotta. Hogy mit mutattak be, arról már írtunk. Hogy hogyan? Arról pedig írni fogunk itt a blogban...
