Mivel nem szeretnék komoly indulatokat gerjeszteni ezzel a bemutatóval, in medias res kijelentem: a Bowers & Wilkins P3 egy nagyon jó fejhallgató. Ugyanakkor létezése elgondolkodtató is, hiszen a gyártója nem egy amerikai rapzenész cége és nem is egy lelkes hangtechnikusokból álló startup, hanem a brit Bowers & Wilkins, akik az elmúlt 45 évet azzal töltötték, hogy tiszta hangzású hangsugárzókat építsenek azok számára, akik a HiFi szó kapcsán nem a nagyáruházakban megvásárolható termékekre gondolnak.
A P3 ugyanakkor jól hallhatóan nem az általunk pár évvel korábban bemutatott P5 kistestvére. Papíron persze az, ezt mutatja a modellszámozás is, ráadásul a dizájnjegyek is nagyon hasonlóak a két fejhallgató között, de ez a történet akkor is másról szól. Amikor kézbe vesszük a nagyjából 46 ezer forintos terméket, a bőrrel bevont felületek hiánya ellenére itt is azt fogjuk gondolni, hogy ez bizony az örökkévalóságnak készült, legalábbis annyira, amennyire egy napi használatra szánt eszköz eleget tud tenni az efféle kritériumoknak. Műanyagból legfeljebb olyannal találkozhatunk, ami kissé gumiszerű hatást kelt, a mérnökök egyébként mindenhol fémet használtak, amit gyönyörűen megmunkáltak a gyártósoron. A kialakítás összecsukható, kapunk is egy kemény borítású tokot a fejhallgatóhoz, ami viszont kopogós műanyagból készült és túlságosan feszesen záródik, nem ajánlott ott felejtenünk az ujjunkat, amikor összecsukjuk. A fülpárnák textilborítással rendelkeznek, amelyek alatt memóriahab van, de ezek a részek természetesen cserélhetők, ahogy a kábel is, amiből praktikusan kettőt kapunk, melyek között a különbség a mikrofonban keresendő.
Idáig még minden rendben is van a P3-mal, a bőr hiányát az olcsóbb modellnél el lehet nézni, az anyaghasználat és a dizájn pedig tényleg roppant esztétikus és csodálatos. Ez utóbbi jelzőt egy laikus a hangminőség kapcsán elmondhatja, a 40 milliméteres hangszórók ugyanis nincsenek erő hiányában, ugyanakkor a hangzás nem olyan részletes, mint amire a gyártó alapján gondolnánk. Persze hallani mindent, a populáris műfajok mindegyike jól áll az egyébként dinamikus hangzásvilágú P3-nak, de egy akusztikus koncertfelvételnél nem fog minden apró részlet átjönni, ami persze nem baj, csak adottság. A P3 nem azoknak készült, akik tömörítetlen formátumú jazz zenét szeretnének hallgatni, hanem azoknak, akik mondjuk egy Beats fülhallgató vásárlásán gondolkodnak. Kényelem szempontjából erős közepes, a fülre, nem pedig a fül köré ülő tányérok sajnos nincsenek bombabiztosan a helyükön, főleg a kisebb fejű ismerőseim panaszkodtak arra, hogy lecsúszik róluk a P3, ebből a szempontból a Beats Solo HD határozottan jobbnak tűnik. A külső hangokat aktív zajszűrés hiányában is rendesen elnyomja, hangos környezetben is simán használható, saját hangja pedig hallhatóan, de nem zavaróan jut ki a külvilágba.
A bevezetőhöz visszakanyarodva persze ismét elmondható, hogy nagyon jól szól ez a fejhallgató, karaktere azért lágyabb az utcai fejhallgatóknál megszokottnál, és persze elég erőteljes is, de hangsúlyozottan nem egy HiFi fejhallgató, hiába azt írták a dobozára. Az iCentre-nél fekete és fehér színekben is elérhető, a 45 990 forintos áron pedig egy elgondolkodtató vétel azoknak, akik szeretnének egy esztétikusan feltűnő fejhallgatót, ami jól passzol az mp3 formátumú zenegyűjtemény mellé. Az egy másik kérdés, hogy a P5-öt már 70 ezer alatt haza lehet vinni.
Bocha
