Hirdetés

ZTE Axon 20 5G - kandikamera

Kipróbáltuk a ZTE kijelzőbe rejtett szelfikameráját – a mobil nem miatta emlékezetes.

Hirdetés

Fotós képességek

Jó ideje hallani képernyőbe rejtettet szelfikamerákról, mégis csak van oka, miért az Axon 20 5G lépte meg a dolgot elsőként és lényegében egyedüliként egy végtermékben. Az f/2-es rekeszértékű lencsére ugyanis épp csak annyi fény jut, amennyi a ritkásabb OLED pixelek között átjut, plusz a fénytörés és a zaj oldaláról is akadhatnak gondok. A 32 megapixeles felbontás pedig túlzó, lévén szó nincs 4:1-es pixel binning képpont-egyesítésről és fejlett feldolgozásról.


[+]

A minőség így aztán remek megvilágítás esetében is legfeljebb középszerű: a színek és a dinamika nappal rendben, a részletesség viszont hagy kívánnivaló maga után. Jól megvilágított szobabelsőben máris harmatosra csökken a minőség és gyengébb mesterséges fényben tovább romlik, hogy aztán este (amikor jó pár rivális még mindig használható önfotót ment képernyővillanóval), jobb legyen a készüléket megfordítani, és úgy lőni képet. Itt van egyébként egy nappali portré, ami egyből sokkal jobb minőségű. A szelfikamera gondjait a relatíve széles látószög és szűk, fixfókuszos élességtartomány is növeli: nem egyértelmű, milyen messze érdemes tartani a telót az arctól, hogy az eredmény legalább megpróbáljon élesnek tűnni.


[+]

Hátul mindjárt szintet lép a 64 megapixeles főkamera (1/1,72”, f/1,8, 25 mm, PD-autófókusz, 4:1 pixel binning), igaz: szerényebb tudású az ultraszéles (16 mm, f/2,2, 8 megapixel, fixfókusz), a makró és mélységegység pedig nem sokkal több dísznél (2 megapixel, f/2,4). Az első két közelkép a főkamerával, a második kettő pedig a makróegységgel készült. A kameraszoftver gyorsan indul, az automata HDR pedig helyettünk dönt a nagy dinamikájú mód vagy a LED villanó használatáról. Kérhetők rácsvonalak, a főkamera esetében DNG RAW mentés (egy nyerskép és egy feldolgozott) és néhány kézi beállítás, effektek, mozgó fénykép, dokumentum beolvasás, monokróm kép és panoráma.

A 64 megapixeles képek az első sorban a szokásos módon életlenek: nem erre találták ki a quad-Bayer szenzort, és a szűkebb dinamika miatt is jobb inkább az automata mód hagyományos, 16 megapixeles felvételeire hagyatkozni (2. sor). Ezek a felvételek ugyanis jófajta képélességről tanúskodnak, bár azért zajszűrés és túlélesítés is tetten érhető. A fehéregyensúly pedig témától függően néha picit eltévelyedik zöldes, sárgás, vöröses irányba. A 2x-es zoomopció igazából digitális (3. sor): jobb minőséget kapunk, ha inkább a 64 megapixeles fotók közepét kivágjuk. Az ultraszéles kamera pedig végképp nem topkategóriás, és nem csak a dinamika botlik nagyot: azzal, hogy a rendszer feleslegesen 8-ról 16 megapixelesre skálázza a felbontást, az egyébként sem acélos részletességből konkrétan gyatra vonalélesség kerekedik.

Este a zajszűrés okán közepes mennyiségű részlet jut csak a felvételekre, amelyek néha elég sötétek és vöröses irányba mozdul el a fehéregyensúly, lehetett volna a dolgon reszelni némileg. Így is ezek a felvételek használhatók igazán, az ultraszélesek nem nagyon: túl kevés a részlet rajtuk. De azért remekül megvilágított helyen csak születik valamennyire életképes felvétel, ennél mindenesetre árszinten jobb képességű riválisokat talál az ember.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • ZTE

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés