Külső
A ZTE Arizona első ránézésre egy kissé eltér az átlagos okostelefonoktól, alul ugyanis két fizikai hívásvezérlőt találunk, melyek sajnálatos módon gyakran lemaradnak manapság. Az anyaghasználaton azért érezni, hogy nem egy felső kategóriás készülékkel van dolgunk, a készülék borítása teljes egészében műanyagból van. Az összeszerelési minőség viszont rendben van, a hátlap szorosan illeszkedik, recsegés sem tapasztalható. A mobil az aprócska kijelző ellenére nem tartozik a maroktelefonok közé; ez elsősorban a kijelző alatti és feletti jókora sávoknak köszönhető. A 104 x 55,4 x 13,5 milliméteres méretekkel és 100 grammos tömeggel rendelkező mobil azért óriásinak sem mondható, a könnyűsége miatt pedig a zsebet sem húzza.
Az előlapon legfelül találjuk a hangszórót, valamint ide került a fényérzékelő és a közelségszenzor is. A legnagyobb részt a 2,8 hüvelykes képátlójú kijelző foglalja el, amely 240 x 320 képpontos felbontással dicsekedhet, a megjelenített színárnyalatok száma pedig 65 ezerben van maximalizálva. A TFT-LCD technológiát használó panel a telefon egyik leggyengébb pontja: a betekintési szög kicsi, a kép pixeles, a fakó színekről nem is beszélve. Az érintéseket kapacitív módon érzékeli, egyszerre akár két helyen is, így nem kell lemondanunk a kétpontos gesztusokról. Alul hat gombot találunk: a megszokott androidos négyesfogatot két hívásvezérlő billentyűvel egészítették ki, melyekért jár a piros pont. A gombok két sorban helyezkednek el; míg a felső sor kapacitív technológiával operál, alul fizikai billentyűket találhatunk. Felül a keresés, beállítások és vissza gombok sorakoznak, alul pedig két hívásvezérlőgomb fogja közre a főképernyő billentyűjét.
A készülék hátlapja jópofára sikerült, köszönhetően a jobb oldalról beköszönő android figurának. Az említett díszítés csak a telefont bizonyos szögből megdöntve látszik, ennek köszönhetően nem túl hivalkodó; aprócska dolog, mégis sokat hozzátesz a telefon fiatalos imázsához. A fedlap gumiszerű tapintású műanyagból van, így a stabil fogás is biztosított. A fényképező felül középre került, tőle balra pedig a külső hangszóró kapott helyet. Utóbbival van gond: bár a hangerő korrekt, a minősége a régi idők Szokol rádióját idézi. A hátlapot lefejtve elénk tárul az akkumulátor és a két kártyafoglalat; a microSD-kártya cseréjéhez nem is kell újraindítanunk a mobilt.
A készülék oldalát egy krómszínű műanyagsáv futja körbe, amely a fekete egyhangúságát hivatott feldobni. A gombok és interfészek ez alá kerültek: bal oldalt találjuk a microUSB-aljzatot, jobbra pedig a hangerőszabályzó billentyűket. A 3,5 milliméteres kimenetet felül láthatjuk, mellette pedig a ki- és bekapcsoló gomb csücsül, amely a képernyő lezárására és feloldására is használható. Bár utóbbi első blikkre aprócskának tűnhet, a mérete nem megy a használhatóság rovására.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
