Kamerák, multimédia
A Redmi 3 5 megapixeles előlapi (egy példa) és 13 megapixeles hátlapi kamerát kapott f/2-es lencsével, PDAF-autofókusszal és ledes villanóval. A szoftver a megszokott: az élőképen rendben működik az érintőfókusz, ami után, a fókuszkört megérintve lehet exponálni, az ujjat körülette csavarva pedig az expozíciót állítani. A kijelző szélén a vakut, a HDR-t, a kameraváltót, a galériát, az exponálót és a videofelvevőt lehet elérni. Hosszanti oldalon végighúzva az ujjat szintén az előlapi kamera ugrik elő, számos arcszépítő funkcióval, a rövid oldalon simítva pedig a módváltó (panoráma, kézi, önkioldó, vízmérték, szürkületi, környezeti témák) és az effektek csalhatók elő. A kézi módot túlzás annak nevezni, itt ugyanis csak a fehéregyensúly (4 séma) és az érzékenység állítható (ISO100 - 3200), plusz a fenti lehetőségek, a záridővel vagy kézi fókusszal nem lehet játszadozni. A Camera2 API-t nem építette be a Xiaomi.
Az apró kameralencse és a ledes villanó a bal felső sarokba került [+]
Nappal átlagos dinamikával, pontos fehéregyensúllyal és középen elfogadható vonalélességgel rögzít a hátlapi modul, a fókusz is fürge. A szélek fele haladva azonban a szokásosnál hamarabb kezdenek elmosódni a részletek, alighanem a lencsének köszönhetően. Ez nem ideális, de azért 13 megapixelen még mindig elég jó képeket lehet lőni A4-es nyomtatáshoz, a szenzor egyébként 4:3-as. Egyszer-egyszer nappal is elfordult fókusztévesztés, amit kézzel kellett korrigálni, bár ez este volt jellemzőbb. A HDR jól teszi a dolgát, bár nem mindig kompenzál megfelelően a kiégett részleteken, kis expozíciókorrekció segíthet a dolgon. A makrók átlag feletti részletgazdagsággal, 8-10 centimétertől készíthetők, mindenképpen javallott érintőfókusszal irányítani a rendszert, az eredmények ilyenkor minőségi közelképek, kellemesen elmosott hátterekkel.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Este fogy el a Redmi 3 lendülete, az apró szenzor és a magas érzékenység preferálása miatt az automatikusan lőtt fotók nagyon komoly részletveszteséggel készülnek, a zajmentesítés miatt nem sok éles rész marad. Némileg segíthet a HDR vagy szürkületi mód bevetése, esetleg alacsonyabb érzékenység választása, ám a záridő mindig rövid marad, és az eredmények ilyenkor is hagynak kívánnivalót maguk után. A videók átlagos részletgazdagsággal készülnek, egész jó minőségű, ám meglehetősen halk hangokkal, íme egy példa.
[+]
A MIUI-s Zene a gyártótól beszerezhető számok mellett a helyben tároltakat előadók, albumok, mappák, dalok, listák és kedvenc számok szerint rendezi, widgetből többféle elérhető. Nem gond a FLAC és a WMA számok lejátszása, és akinek a fülesre menő, kiegyensúlyozott és jó minőségű hangkép nem megfelelő, a hangszínszabályzóval vagy a fülesekhez tartozó sémákkal változtathat ízlése szerint. FM-rádió is jár, használatához valamilyen fejhallgató csatlakoztatása szükséges, ilyesmi egyébként nem került a csomagolásba.
[+]
A videolejátszó a H.263, a H.264 és Mpeg4 kódolásokat meghajtotta, a többihez viszont be kellett szerezni egy alternatív szoftvert, a 4K-s tesztfájl azon is kifogott. A gyári lejátszó egy-egy oldalán csúsztatva az ujjat a fény- és a hangerő állítható, ezen felül pedig a képarányt is változtatni lehet. A hangszóró átlag feletti hangerővel, a maximumnál viszont kissé zúgósan szól, a tisztább (bár ekkor sem makulátlan) hangzáshoz érdemes pár lépéssel lejjebb tekerni a volumét. Csökkenti a hangerőt és a hangminőséget, ha a készülék hátlappal az asztalra kerül, vagy ha az ember keze takarja el a rácsot – éppen ezért örülünk jobban az előlapi megoldásnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
