Multimédia
A hátlapi kamerarendszer: 50 + 2 + 2 MP. [+]
Kamerás téren csak akkor érhet minket meglepetés, ha arra készülünk, hogy a hátlapon virító három szenzor mindegyike potens és értelmes képalkotó. Ha valakinek ilyen tévképzetei voltak, le kell törnöm örömét, egyedül az 50 MP-es főkamera értelmesen használható, a második kamera egy f/2,4-es apertúrával szerelt 2 MP-es mélységszenzor, a harmadik pedig egy szintén f/2,4-es 2 MP-es makró. Utóbbit legalább be lehet vetni fotózáshoz is, előbbi elvileg mélységadatokat gyűjt a portréknál, de a gyakorlatban nagyon úgy tűnik, hogy csak a szoftveren múlik a háttér elhomályosítása, mivel a segédszenzor nélküli előlapi kameránál is ugyanúgy használható. A MIUI kamera alkalmazása egyszerűen kezelhető, bár a makró módhoz például nem jobbra-balra lapozgatva, hanem a főkamera extra beállításait megnyitva juthatunk csak el. Van azonban profi mód, ahol manuális beállítási lehetőségek is várnak az emberre.
A gyári kameraszoftver a Poco M5-ön. [+]
2 MP makró
Sok szót nem éri vesztegetni a makróra, mivel egy fix 5 cm-es fókusztávú 2 MP-es OmniVision kameráról beszélhetünk. Használatát kültéren nehezíti a gyenge fényességű kijelző, de ha sikerül fókuszba fogni a kép alanyát, akkor is alacsony kontraszttal, gyenge rajzolattal és kevés részlettel készült fotót kapunk csupán, melyek színe jóval fakóbb a valóságosnál, s a zaj is nagyon sok a képeken. Inkább fotózzunk a főkamerával, aztán utólag vágjuk körbe a képet.
 |
 |
 |
 |
50 MP főkamera
A hátlapi fő képalkotó mögött a Samsung fejlesztette ISOCELL JN1-es kameraszenzor húzódik meg. Ez 1/2,76”-es szenzor, rajta 8160 x 6144 pixel lakik, melyek Tetrapixel RGB Bayer-szűrőn keresztül 4:1-es összevonással 12,5 MP-es képeket löknek ki automata módban, de opció az 50 MP-es módban a teljes felbontást használni a Poco M5-tel. Adott a PDAF autofókusz, ami gyors és pontos tapasztalataink szerint, ugyanakkor a képek exponálási ideje kicsit lassú. A nagy felbontás sok előnnyel nem jár tapasztalatink szerint a részletesség kérdésében, sőt, rosszabb dinamika és lágyabb rajzolat jellemzi a nagy felbontásban lőtt képeket, mint az automata módét.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
12,5 MP főkamera
Kategóriájában teljesen átlagosnak mondható képek születnek a Poco M5-tel. A részletesség jónak mondható, bár a levelekkel például hajlamos meggyűlni a baja a szoftvernek, és vagy túlélesítéssel, vagy pedig elmosódott pontok hagyásával oldja ezt meg. A kontraszt közepes, a képek fényes pontjai gyakran kiégnek, viszont a zajt és a színeket jól kezeli a főkamera, igaz, utóbbiak kissé szaturáltabbak, mint az természetes lenne. Az esti fotókról ugyanez már nem mondható el, itt jól látható a zajosodás, de erre van dedikált éjszakai mód, ami hosszú záridővel készít képet, a végeredmény pedig élesebb és tisztább, mint az automata algoritmus alkotta kép. Csak meg kell tartani addig a 4-6 másodpercig a telefont stabilan, amíg az exponál.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
12,5 MP főkamera, éjszakai mód
 |
 |
5 MP előlapi kamera
Az előlapon egy 5 MP-es GalaxyCore (GC5035) szenzor található f/2,2-es fényerejű lencsék mögött. A szenzor fix fókusszal és bármilyen stabilizáció nélkül dolgozik, a fotók nappali fények mellett vállalhatók színhelyesség szempontjából, de részletességüket és élességüket tekintve elég gyengén muzsikálnak. A szoftveres éjszakai mód itt nem bevethető, így gyenge fényviszonyok között teljes katasztrófa, amit a kamera művel, nagyon homályos végeredménnyel (a beágyazott fotón például egy utcai lámpa alatt álltam). Van itt is portré mód, ami a hátteret hivatott levágni, ennek is elég középszerű a végeredménye, erőteljesen csapja le a hátteret, az elmosás viszont nagyon mesterkéltnek tűnik, a kép dinamikája pedig teljesen felborul, ha bekapcsoljuk a portré módot.
 |
 |
Portré mód
 |
 |
 |
Videók
Bár a szenzor képes lenne 4K minőségű felvételek készítésére, a Helio G99 által használt ISP nem tudja kezelni ezt a felbontást, így ha az ember videózni szeretne a Poco M5-tel, akkor 1080p (FHD) a felső határ és 30 képkocka / másodperc. Az automata fotós módban nincs nagyításhoz szolgáló csúszka, ott az ujj összecsípésével lehet belenagyítani a képbe, ám ha elindítunk egy videofelvételt, akkor megjelenik és ott 6X-ig tolhatjuk a digitális nagyítást. A hátlapi kamera videóinak minőségén meglátszik a bárminemű stabilizálás hiánya, nagyon remeg a kép, a dinamikatartomány gyenge, a színek fakók és az algoritmus mindent megpróbál túlélesíteni a videóban, ami kellemetlen végeredménnyel jár a valós részletek láthatóságának szempontjából. A hang legalább jó, így érthetően hallatszik, amikor rosszul mondom a termék nevét. (Bár a Xiaomi termékpalettájába még talán a márkánál is belebonyolódnak néha...)
Az előlapi kamera még gyatrább, a fix fókusszal, a fakó színekkel, a kiégő háttérrel alig értékelhetők a felvételek. A stabilizálás pedig nagyon hiányzik, az ember telefont tartó kezének apró remegései is durván visszatűnnek a felvételeken.
Multimédiás tartalomfogyasztás szempontjából sem hoz semmi extrát a Poco M5. A mono hangszóró erélyes hangerővel, de ugyanilyen torzítással is rendelkezik, a beszédhangszóró bár jó hangerővel és minőséggel szolgál a hívások során, multimédia lejátszására nem vethető be. A 3,5 milliméteres jack csatlakozó legalább torzítás nélkül képes hangátvitelre, pozitív adottság mellé az FM rádió, melyet sok gyártó már az olcsóbb telefonjaiból is elhagy. A Widevine L1-gyel képesek a streaming szolgáltatók (például a Netflix) nagy felbontású tartalmat lejátszani, a Bluetooth 5.3 mellé pedig van aptX HD és LDAC kodektámogatás is a készülékben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
