Képalkotás

A legnagyobb különbség a Mi 9T, 9 SE és a 9 Lite között, a kamerarendszer. A kétszeres optikai zoomot kínáló telés szenzor és a nagyobb felbontású, ultraszéles látószögű kamera helyett itt egy 8 megapixeles, f/2-es ultraszéles és egy 2 megapixeles mélységélességet definiáló egység egészíti ki a 48 megapixeles, f/1,8-as, quad-bayer főkamerát, amivel ez esetben is 12 megapixeles képek születnek. Teljes felbontásra az egyébként szerény Pro módban válthatunk, aminek értelmét továbbra sem igazán látjuk. Mivel a rendszer eléggé el is rejti a felhasználó elől ezt az opciót és a minőség is 12 megapixelen optimális, a tesztképeket is a gyári beállítások mellett készítettük.

De a rend kedvéért azért itt van négy darab, 48 megapixeles, a széleken erősen torz felvétel is Pro módból. Nyers képfájlokat a gyári alkalmazással nem kreálhatunk, állíthatjuk viszont a fehéregyensúlyt (2000-8000K), a záridőt 1/1000 és 32 másodperc között, az érzékenységet 100 és 3200 között, illetve van manuális fókusz, mindezt pedig mindkét látószöggel eljátszhatjuk. Az élőképen választható 2x opció a főkamerát használja, csak digitális nagyítást jelent. Optikai képstabilizálás sincs, PD autofókusz és LED segédfény természetesen igen. Az előlapon 32 megapixeles szenzor dolgozik AI-val, HDR-rel és képernyő megvilágítással.

A portrémódhoz jár egy rakás effekt (körkörös, szívecskék, geometrikus fénypászmák etc.) és bevilágítási opció (stúdió, fekete-fehér, színházi, reflektor stb.), már azon kívül, hogy a szimulált blendeállítással befolyásolhatjuk a háttér elmosásának intenzitását. A téma elhatárolása egészen jó, az élek nem hajszálpontosak, de definiáltak. Nem professzionális, de már bőven korrekt, rendeltetésszerűen használható színvonal.

A szoftver egyszerűen és kényelmesen használható, a látószögek váltásához már itt elegendő az élőkép csippentése, noha a 2x ugye csak digitális zoomot jelent. Azért lefotóztunk mindent ilyen formában is, miért ne, ha már ennyire a kezünk alá rakta a szoftver. Az AI funkció sem egy nagy attrakció, igazából alig észrevehető a különbség a normál módhoz képest. Talán picit szaturáltabbak a képek és néha belepiszkál az egyébként is jó fehéregyensúlyba. Összességében nem rossz az eredmény, de a részleteken és a vonalélességen látszik, hogy ez nem egy erre szakosodott lencse.

A 8 megapixeles ultraszéles viszont az. A kért torzítás-kompenzáció ellenére is érzékelhető aberráció, erősebb a képzaj, puhább a rajzolat, gyakran előfordul kromatikus eltérés és a dinamika is lényegesen gyengébb, mint a normál szenzor esetében. Este azért van baj, a zajjal nem nagyon tud mit kezdeni a rendszer, ami részleteken és a vonalélességen csattan, de egy gyengén hangulatosan megvilágított étteremben azért már készíthetünk értelmes felvételt a társaságról/főfogásról.

A főkamera alapértelmezett beállítások mellett 12 megapixeles képeket állít elő, viszonylag gyenge dinamikával, amin a kérésre automatikusan is működő HDR megfelelő mértékben segít. Kromatikus aberráció és minimális torzítás a bal felső sarokban itt is elő tud fordulni, de összességében korrekt lencserajzolattal és részletgazdagsággal számolhatunk, kissé talán fakó színek mellett. Este egészen jó arányban sikerül eltalálni a zajmentesítés azon szintjét, ahol még maradnak részletek is, így minimális fény mellett már van esélyünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!