Fotós képességek

Öt kamera, 4 + 1 felbontással: ha akarna se lehetne a Mi 10 Pro rendszere eklektikusabb, ám ami fontosabb: két év alatt a Xiaomi úgy rendbe rakta a fotós szekciót, hogy tesztalanyunk a legjobbakkal versenyez. Nem 20 megapixeles szelfikamerájával: fixfókuszos és meglehetősen messze kell tartani az arctól, hogy az éles legyen (vesd össze az első példát a másodikkal) viszont a dinamika és a fehéregyensúly a topon. Az készülék erőssége hátul van, élén a 108 megapixeles Samsung HMX szenzorral, melynek 1/1,33”-es mérete a lényege, nem pedig 12032 x 9024 pixeles felbontása (24 mm, f/1,69, PD és lézer autofókusz, OIS), de azért ilyenből is megosztok alább négyet, figyelmeztetés: 20-30 megabájt terjedelemben.

[+]

Az automatika a quad-Bayer szenzor és a 4:1-es pixel binning feldolgozás után alapból 27 megapixelen rögzít – aztán valamiért 25-re vág. Zoomkamerából kettő jár: az egyik 12 megapixeles, 2x-es nagyítással (50 mm, f/2, dual pixel autofókusz), a másik pedig trükközik: 8 megapixeles 3,7x-es nagyítással (94 mm, f/2, PD-autofókusz). Akkor hogy jön össze a szoftverben jelzett 5x-ös nagyítás? Úgy, hogy a rendszer belevág a képbe 5 megapixelig, majd visszaskáláz 8-ra, aminek semmi értelme, az 5x-ös zoom így hibrid. Az ultraszéles modul 20 megapixeles (15 mm, f/2,2, autofókusz, szupermakró). A rendszerhez tripla LED villanó tartozik, a szoftver pedig makró módot is felkínál, igaz: nincs ehhez dedikált (borzalmas) lencse, egyszerűen az ultraszéles felvételből vág a rendszer, majd (szokásához híven), felskáláz. Emiatt az első két példa nem olyan éles, mint a 3-4. vágás nélkül – a második sor főkamerával lőtt makrói is részletesebbek. Az érintőfókusszal és az expozícióval minden esetben babrálni kell, cserébe kis szerencsével igazán kiváló eredmények születnek.

Opcióból a szoftver nem szenved hiányt: az automata módot például megtámogatja AI témafelismerés (nem javaslom bekapcsolni), kézi módban pedig az összes hátlapi lencsét paraméterezni lehet, csak a P40 Pro extrém magas érzékenységei hiányoznak (íme, egy érintetlen DNG RAW fájl a főkamerával, a 2x-es zoomlencsével, a 3,7x-essel teljes látószögben és az ultraszélessel). Akad továbbá portrémód a 2x-es zoomkamerával, remek minőséggel (egy példa), valamint panoráma, éjjeli felvétel a főegységre korlátozva, végül gyorsított és lassított videó (1080p, 960 FPS). Az első oszlop a főkamera 27 megapixeles példáival nyit, majd a 2x-es, 5x-ös hibrid zoom és az ultraszéles példák jönnek.

A Xiaomi jött, látott, győzött: a piaci standard pixelszámának dupláján is pazar a főkamera képélessége, nincs részlet túlszűrve vagy túlélesítve, a szélek felé is alig csökken a vonalélesség. Mindehhez remek fehéregyensúly, csak egy hajszállal túlexponáló fénymérés és jófajta dinamikaátfogás dukál, természetes kontrasztokkal és telítettséggel. A 2x-es zoomfelvételek picit fakóbbak, ám nem kevésbé részletesek, a fehéregyensúly pedig a kamerákon át egységes. Tekintsük az 5x-ös hibrid zoomot amolyan extrának, és akkor a gyenge képélesség nem fog nagy csalódást okozni, mert amúgy a felvételek a messzit valóban közelebb hozzák. Az ultraszéles lencse pedig a P40 Próval versenyez a legjobb ilyen modul címéért, hasonlóan remek részletességgel középen, ami a szélek felé ugyan csökken, cserébe riválisánál jóval szélesebb látószöget kínál.

A főkamerára este sem lehet panasz, és a sima Mi 10-zel szemben azt vettem észre, hogy a Pro kérdés és hosszas expozíció nélkül vált éjjeli módra, úgyhogy azzal külön nem lőttem. A remek vonalélességhez korrekt expozíció, dinamika és fehéregyensúly társul, egy-egy ritka fókuszhibával. A 2x-es zoomfelvételek már sötétebbek és kevésbé részletesek, ha pedig túl kevés a fény, a rendszer inkább a főkamera 27 megapixeljéből vág, majd rutinból felskáláz, ezért gyenge az élesség. Az 5x-ös hibrid felvételek viszont mindig a 3,7x-es kamerával készülnek, nyilván elég sötét és elmosott eredményekkel, mégis kapóra tud jönni. A gyenge pont az ultraszéles kamera: küzd-kapar a közepes minőségért, ha van elég utcai fény, máskülönben gyenge a részletesség. Egyszerűen nem elég nagy a szenzor, hogy alacsonyabb érzékenységgel javítson a dolgon, és nagyon hiányzik az éjjeli mód, hogy szoftveresen megtegye ugyanezt (talán egy Google Kamera port elhozza). Következzen végül egy-egy koromsötét példa a P40 Pro RYYB fő- és széles kamerájával, majd ugyanez a kettős a Mi 10 Pro tarsolyából, láthatóan gyengébb minőséggel. Végül egy tucat általam feldolgozott nyerskép.

Fotós verdikt: nappal szerintem az aranyérem is megvan, míg este a főkamera brillírozik, a többi pedig szimplán csak elmegy. Ami pedig a 3,7x-es kamera 8 megapixeles nyersképeit illeti: mivel minden részlet tűéles, nyugodtan elfelejthetné a Xiaomi a felesleges vágás és felskálázás intézményét, mivel csak ront vele a dolgon azért, hogy az 5x-ös zoomjelzőt ráaggathassa.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!