Kívül-belül
Az ID.3 kábé akkora, mint egy Golf. A csomagtartó is közel azonos (380 és 385 liter), viszont az ID.3 tágasabb az utasok számára, lévén igen rövid az eleje. Persze, hogy az: ide csak a hagyományos akku és némi szélvédőmosó folyadék került, ha valamit villanyautónak terveznek, akkor oda nem kell ping-pong asztal mérető motorháztető, hasonló koncepció mentén született a Jaguar i-Pace formája is. Régebben motorháztetőnek hívtuk ezt a részt, most ugyebár ennek is kereshetünk másik kifejezést, de a lényeg, hogy az autó elejébe még lehetett volna egy kis helyet kialakítani a töltőkábeleknek, ahogyan azt a Jaguar is tette, hogy ne hátul henteregjenek a csomagtérben.
[+]
Elöl minden gömbölyded, hátul pedig inkább éles, ettől elég dinamikus a sziluett. Az első lámpákat összekötő LED-csík egyelőre még elég egyedi (a Mercedes EQC mutat hasonlót), légbeömlő kvázi nincs, szemből egyszerre barátságos és jövőbe mutató az ID.3 ábrázata. Hátulról kevésbé különleges, de a fekete hátsó ajtó (és tető) miatt vagány az összkép, mondjuk első alkalommal fejbe is vertem magam a csomagtérajtó csücskével, ami jó éles, mivel a hátsó lámpák szélei nem nyílnak fel, ezért ami viszont igen, annak bizony van némi szúrófegyverre hajazó kialakítása.
[+]
A kilincsek fehér fénnyel világítanak és azt is nagyon szerettem, hogy a lámpák animációjával üdvözöl az autó, amikor közeledem hozzá. Mondjuk ez random vagy megtörténik, vagy nem, néha megörült nekem már a sarkon befordulva is 10 méterről, hogy hellószia, máskor meg ott álltam mellette és még mindig nem jött rá, hogy itt a gazdi. De ha feltárul végre a beltér, akkor eleinte nagyon kellemes lesz a hangulat, mert tágas, szellős, átlátható az enteriőr, kényelmesek az ülések és tág határok között lehet állítgatni is ezeket, úgy első blikkre pedig minden kézreáll, mert hát a minden az esetünkben elég kevés dolog, lévén kábé az összes funkciót beleköltöztették a középső kijelzőbe. Erről majd kicsit később, mert van miről beszélni. A mi példányunk a komorabb sötét beltérrel érkezett, de van egészen világos árnyalat is, ahol a kormány sem fekete, az egy fokkal még nagyvonalúbbnak mutatja a helyet. Erre rátesz egy lapáttal a mi példányunkban levő tetőablak, amit kinyitni nem, árnyékolni viszont lehet.
Szürke beltér [+]
A két ülés mellett repülőgépes kartámasz van, a vezetőnek és az utasnak is jár külön. Váltókar jellegű bot nincs, az üzemmódokat a vezető előtti kijelző jobb feléből kitüremkedő kezelőszervvel állíthatjuk, mondjuk azt pont hibátlanul kitakarja a kormány karimája, de olyan nagy űrtechnika nincs itt, előre kell billenteni, ha előrefelé akarunk haladni (D/B), hátra a tolatáshoz (R), oldalról meg be lehet nyomni egy P feliratú gombot, ennyi. Van lent az ülések között vezeték nélküli töltő, ahová még az összecsukott Galaxy Fold is befér, meg USB csatlakozót is kapunk (2db Type-C elöl, 2db hátul), bár egyelőre nem nagyon van értelme összekötni bármilyen telefont a kocsival, lévén a szoftverben még nincs Android Auto és CarPlay. De majd elvileg lesz.
Világos beltér [+]
A problémáim a gombokkal kezdődtek, mert itt nincs egy normális, benyomható kezelőszerv sem, minden felület le van öntve zongoralakkal és érintős az összes piktogram mögötti terület. És bár a kormányon van haptikus visszajelzés, de az ajtón levő tükör és ablakgombok közül csak a le-fel funkció igazi gomb, a többi izét érintgetni kell, ráadásul nem is egyértelmű a dolog, mert van olyan piktogram, ami ugyan világít, de hiába tapogatjuk. Ugyanez a lámpa kapcsán is a kormánytól balra, ott egy helyen lehet érinteni és akkor végigjátssza a helyzetjelző-tompított-automata útvonalat az autó, miközben ugyanezen panelben kapcsolgatja a zöld fényt a megfelelő rajzok mögött, de azokat is meg lehet érinteni, aztán vagy történik valami, vagy nem. Jó, egyszer kell rájönni, hogy mi benne a logika, de miért kell nekem ezt megtanulnom az ID.3 kedvéért?
[+]
A központi kijelző alatt is érintőgombok vannak, még a vészindex is ilyen (fú, de nagyon szidtam itt általam nem ismert tervezőket), általában működik a dolog, de oda kell nézni. A hangerőhöz és a hőmérséklet állításához szintén (előbbit lehet a kormányról is, halleluja), plusz van pár dedikált érintőgomb a parkoláshoz és a vezetést támogató rendszerekhez, de ez utóbbi is csak annyit csinál, hogy a központi kijelzőn megnyitja a megfelelő menüpontot, aztán lehet babrálni. Sokan leírták és elmondták már rengeteg helyen, hogy frankó dolog a fedélzeti kijelző, de azért mindent ne költöztessünk már bele, értem én, hogy írni némi programkódot olcsóbb, mint odafröccsönteni egy gombot, de az ülésfűtést miért kell nekem a menüből kitúrni? Egy 14 milliós kocsiban pláne felhúz az ilyesmi, mert ha még jó lenne a rendszer, akkor nem prüszkölnék ennyire, de hogy a saját, roppant unalmas és nem túl modern autómban egy ilyen esős és hideg időben megszoktam, hogy beülök, gyújtás, ülésfűtés (egy gomb), aztán mehetünk, itt kell egy másfél perc az egész rendszernek, mire magához tér, addig a kérem, várjon feliratot lehet nézni. Aztán utána melegíthetem a hátsómat végre.
[+]
Ebben a 1st Edition felszereltségben vannak ötletes dolgok, például Play/Pause jelek vannak a pedálba gumírozva, ami tök jópofa, de hát mikor nézek én menet közben a talpam alá, ugye. Van böhöm nagy üvegtető is, meg szerencsére kaptunk HUD-ot is, ami furán messzinek tűnik, de igazából remek extra, nem is baj, mert a kormány mögötti kijelző elég minimalista. A nagy fícsör az ID Light, ami egy LED csík az első szélvédő alatt az autó teljes szélességében, ez egyrészt az üzemmódtól függően is más színű, másrészt köszön és elköszön, finoman felvillan, ha menetfunkciót váltunk, pirossal világít, ha azt gondolja, hogy talán kéne fékezni. Ezt mondjuk a kelleténél többször csinálja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
