Multimédia
A 8 megapixeles, autofókuszos, LED villanóval is kisegített OmniVision OV8856 szenzorral dolgozó főkamera nem gyökeresen, mégis tetszetős apróságokban átdolgozott szoftverrel működik együtt. A maximális felbontást 4:3-as képarány mellett produkálja, a szélesvászonhoz viszont meg kell elégednünk 6 megapixellel. Az első szembeötlő újítás a jobbra és balra mozdulatokkal történő villámgyors módváltás, amiből a baloldali ráadásul kézi megjelölést kapott. Ne legyenek elrugaszkodott várakozásaink, mindössze annyit takar, hogy érintésnyi távolságba kerülnek a legfontosabb tényezők, mint a fehéregyensúly, az ISO (100-1600), és az expozíciókorrekció, mindehhez pedig szintezővel ellátott rácsvonalakat kapunk. Balra navigálva választhatunk panoráma módot, jeleneteket, mosolyészlelést, különböző filtereket (ezek egyébként az szelfikamerához is elérhetőek), intervallum megörökítést és többszörös expozíciót, amivel érdekes kompozíciókat gyárthatunk. Például egymásra lőhetünk két képet átfedésben, vagy instant kettő, de akár több képet megjelenítő kollázst is készíthetünk.
[+]
A képek változó minőségűek, ami nagyrészt a hektikus autofókusznak köszönhető. Ha sikerül is éles képet produkálnunk – kénytelen vagyok jelezni, hogy nem egyszerű – egyfajta fátyolosság mindig megmarad, hiába törölgetjük a lencsét veszettül. A dinamika alapvetően szűkös, noha a HDR kifejezetten jót tesz a lendületnek, bár kissé túlexponál, sajnos a részletgazdagság és vonalélesség fogyatékai miatt még mindig nem lesz teljesen őszinte az egyszeri júzer mosolya. A széleken tapasztalható torzítás már-már elkeserítő mértékű, kromatikus aberráció viszont csak alkalmanként rondít bele az összképbe. Kedvezőtlen fényviszonyok között tovább erősödik a zaj, a fókusz pedig hajlamos kétségbeesni és feladni a küzdelmet. Az 5 megapixeles szelfikamera fix fókusszal mered ránk, a lehetőségeink viszont kimerülnek a filterek használatában, így mindenféle virtuális plasztikai megoldás hiányában kénytelenek vagyunk az optika gyengeségeit is felülmúlóan jól kinézni, ha vállalható eredményre vágyunk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A mozgóképes tartalom annak ellenére is maximum 1280 x 720-as felbontásban, 30 fps sebességgel fog rögzítésre kerülni, hogy a specifikáció valamiért Full HD-t ígér, noha a minőség egyáltalán nem rossz, csak kissé kevesebbnek érződik, főleg a fókuszponton kívül eső részeken. De az autofókusz szemmel láthatóan igyekszik a lényegre koncentrálni. Lejátszóból kettő is akad, már amíg nem telepítünk egy harmadikat, hogy az AC3-as hang se maradjon ki a megszólaltatható hangformátumok sorából. Egyébként Full HD-ig rendben van a gyári és a Smart Prime 7 saját lejátszója is, a legtöbb formátummal elbánnak (az MS MPEG-4 v3-mal például nem), a feliratokkal viszont egyáltalán nem.
[+]
Zenei téren a Google Play Zenére támaszkodhatunk, itt a szokásos lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ebbe a hangszínszabályzó is beleértendő. A korábbi modellben meglévő BesAudio hangzásjavításról viszont le kell mondanunk, az ki lett gyomlálva a rendszerből, pedig igény lenne rá. A hangzás egyébként egyáltalán nem lenne rossz, az alsó élen elhelyezett hangszórónak köszönhetően a közepesen kielégítő maximum hangerőből sem veszítünk, viszont a folyamatos és figyelmen kívül hagyhatatlan zúgás borzasztó zavaró, ebbe néha még bele is recseg a mélyeknél, úgyhogy nem egy élmény. A minőség fülhallgató bevetésével sem változik sokat, az eredendően kiegyenlített, a mélyeket sem teljesen nélkülöző, összességében tisztességes közepesnek mondható színvonalat csak a sistergés zavarja meg, noha így már nem recseg. A mellékelt füles sem reménytelen, a számok között dupla gombnyomással válthatunk, szünetet pedig szimpla nyomással rendelhetünk el. A fülhallgató csatlakoztatásával életre keltett FM-rádió kérés nélkül kerít hallgatni valót, rögzíthetjük a műsort, időzíthetjük a kikapcsolást, viszont állomásnevekkel nem szolgál.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
