Külső
Hovatartozásának megfelelően a Vodafone 736 pirosas dobozban érkezett. A csomag tartalma nem túl bőséges, a telefonon kívül sztereó füles és egy USB kábellé alakítható töltő ücsörög zacskóba burkolva. Maga a készülék teljesen hétköznapi, semmi formai extrát nem mutató, szürkés színű, elcsúsztatható kialakítású darab. Mérete és súlya átlagos, az anyaghasználat első blikkre olcsó, de nem bántó.
A QVGA felbontású kijelzőért jár az első jó érdemjegy, annyira erős a fénye, hogy két napig nem is tűnt fel, hogy 50%-ra van állítva a kakaó. A kijelző alatt klasszikus elrendezésű gombsor, öt irányú navigációs billentyű és hat további kezelőszerv várja ujjbegyeinket. Szétcsúsztatva megkapjuk a numerikus gombsort is, a kék háttérvilágítás nem irritálja a szemet, a gombok jól használhatóak, bár kissé zsúfoltan üldögélnek egymás mellett.
Oldalt csak jobbra érdemes tekintgetni, itt ül a microSD ajtaja és a hengerőt szabályozó - bordóra festett - gombok, alul semmi nincs, felül pedig egy apró ajtócska védi az egyetlen, teljesen saját szabványt használó csatlakozót, ahová a kábel és a headset is érkezhet. A készülék oldalainak már hátrafelé hajló részein két gombszerűség helyezkedik el: ezeket megnyomva lehet leszedni a hátlapot.
Ezt meg is tettem, de ügyetlen voltam, kicsúszott a kezemből és éktelen csörömpöléssel ért földet. Nocsak, ez fémből van. Igaz, hogy ennél vékonyabb hátlapot már nem lehetett volna csinálni, de azért mégiscsak nemes anyag. Tüzetesebben megvizsgálva a Huawei csodát kiderül, hogy az előlap is fém, ami mindjárt más megvilágításba helyezi a történetet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
