Külső
A dobozt kinyitva egyből a használati utasítás akad a kezünkbe, amelyen öles betűkkel szerepel, hogy a telefon megkapta 2010-ben az IF formatervezői díjat. Nocsak, ez még engem is meglepett, egy saját márkásra átcímkézett Vodafone-Sagem telefontól ez nem kis teljesítmény. A dobozban mellesleg semmi más extra nincs, az egyetlen számottevő tartozék egy sztereó füles, amin még felvevőgombot sem találunk.
A készülék valóban nem ronda, de nem estem hasra a formától. Sallangmentes, elegáns vonalú telefon, amelynek legnagyobb erénye, hogy bőven használ fémet: a komplett hátlap például ilyen. Jó nehéz is levenni-feltenni, aki pedig a SIM kártya helyének megoldását kitalálta, minimum két év bazaltkocka-tervezésre kéne ítéltessen. A kártya betehető fordítva is, fura, de nem ez a szívás, hanem hogy néha ki is kell szedni, ahhoz meg valami éles szerszámmal alá kell nyúlni, közben pedig húzni, különben esélytelen.
A fekete-ezüst színkombináció rendben van, a gombsor logikus elrendezése is korrekt, a háttérvilágítás kékje viszont nem illik a képbe, ide egy fehér elegánsabb lehetett volna. A navigációs gomb közepe hatalmas, a kezelhetőség milyensége nem a billentyűkön múlik. Oldalról viszont lespórolta a gyártó a hangerőt szabályozó gombokat, ez mostanában az olcsó kategóriában valahogy trendi, pedig megnehezíti a júzer dolgát.
A hátlap szép, sallangmentes, fémszínű. Egy luk a kamerának, egy rács a hangszórónak, illetve egy szolgáltatói felirat – ez minden, ami ide került. Bal oldalra csúszott a rendszercsatlakozó: ide jön a headset és a töltő is, mindkettő a Sagem saját szabványa, erre manapság kulturált körökben már rosszalóan néznek. Jobb oldalon a kamera gyorsgombja ücsörög, ami nettó marhaság, mert a telefon álló helyzetben fotóz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
