Vivo X9 - vivatlan vendég

A Vivo készüléke erős felső-középkategóriás szerkezet, komoly szelfiképességekkel, viszont adott közegben és szinten borzasztóan drága. Plusz nem tud magyarul, de angolul is alig.

Multimédia

A Vivo X9 határozottan szelfitelefon, ehhez képest a hátlapon található, egy darab, f/2 rekeszértékű 16 megapixeles, PD-autofókusszal és LED villanóval támogatott szenzor sem rossz. A lényeg viszont az előlapon van, ami konkrétan egy f/2 rekeszértékű, 20 megapixeles és egy 8 megapixeles kettős kamerarendszert jelent, dedikált LED segédfénnyel és nyilván autofókusszal. A portré mód valós, azaz két szenzor összmunkáján alapszik, noha a szoftver nem nyivákol, ha letakarjuk a segédkamerát, csak éppen nem csinálja a kívánt effektust. Az arcszépítés az alany felismerhetetlenségéig is fokozható, de alapbeállítások mellett is rendesen kisimítja a vonásainkat. Bokeh módban csak előbbiek érhetőek el, az általános szépítés nem.


[+]

A háttér elmosása a főtémához aránylag hasonlító szín esetén elég durva és esetleges, a hajam rendre áldozatul esett, néhány szálat leszámítva, ami elég kifinomulatlan összhatást eredményezett, de ha valaki eleve ügyesen szelfizik és még szeret is (nem úgy, mint én), annak nagyon hasznos lehet ez a funkció a kamerák pedig jól teljesítenek, azzal együtt, hogy algoritmus néha pontatlan. Az élőképen itt is elérhető a HDR mód, a segédfény és ugye a szépítő megoldások. A vaku amúgy elég erőteljes, viszont gyenge fényviszonyok esetén sem teljesen esetlen a rendszer, így nem feltétlenül szükséges használni.

A beállítási lehetőségek között csak az időzítőt, a helycímkét és a zárhangot érdemes említeni, minden más opció a professzionális módban érhető el, amit a négy négyzet rejt a beállítások ikonja mellett. Itt kérhetünk mindenféle segédvonalakat, akár Fibonacci-spirált is, az expozíció +/-2 tartományban lehetséges, az érzékenység 50 és 3600 között állítható, a záridő 1/12000 és 32 másodperc is lehet, ami szokatlanul széles tartomány, a színhőmérséklet pedig 2300 Kelvintől 7000 Kelvinig fűthető. Manuális fókusz van, nyers képfájl nincs, mindezt viszont többféle nézetben és elrendezésben piszkálhatjuk. A módok melletti LIVE felirat, ami az élőképen látható, pár másodpercet rögzít, mielőtt ellőnénk az állóképet, elég vicces alkotásokat lehet vele készíteni, mert rögzíti, ahogy például a portré alanya felveszi a legmegfelelőbbnek vélt pózt. A videó, a fotó, a szépítő mód és a panoráma az élőkép simításával is váltható.

A képminőség automatikus beállítások mellett is egészen jó, a dinamika viszont gyenge, amin a HDR sem sokat módosít, maximum felülexponál egy kicsit, így normál, vagy kedvezőnek tűnő fényviszonyok között nem is érdemes bekapcsolni, kizárólag indokolt esetben hozza az elvárt eredményt. A vonalélesség korrekt, erős torzítás a széleken sem jellemző, a lencserajzolat egészen határozott a margók felé is, viszont ennek némileg erősebb képzaj az ára az árnyékos vagy egynemű részleteken. Kromatikus aberráció viszont akad, a színek pedig témától függően néha hajlamosak melegebb tónus felé tendálni. Este sem tragikus a performansz, az algoritmus érezhetően erőlködik a részletekkel, ami nagyjából sikeres is, mármint az átlaghoz képest; zaj nem jellemző, a fehéregyensúly viszont borul. A HDR képekre azonban mindig kényelmetlenül sokat kell várni.


[+]

A videofelvételeken nagyon úgy érezni, hogy a zajszűrő mikrofon nem valami hatékony, mondjuk semmi nem garantálja, hogy van is, látni legalábbis nem lehet a készüléken. Éjszaka abszolút szétesik a fókusz és a vonalélesség, nappal azonban elfogadható a minőség, noha ott sem teljesen hibátlan a folyamatosság az 1080p 30 fps ellenére, a stabilizálás hiánya viszont mindkét esetben erősen érezhető. Vagyis látható. A lejátszó egyszerű és kompetens, a hangsávokat és feliratokat kezeli, értelmezi az AVI formátumokat, az AC3 hangot viszont nem, de a 4K tartalmakat is probléma nélkül megjeleníti, akár H265-ös kódolásban is. A kisablakos megjelenítés lehetősége szintén adott, fény- és hangerőt gesztusvezérléssel is állíthatunk.


[+]

Az i Music nevű zenelejátszó totál káosz, tele roppant idegen és furcsa kinézetű tartalmakkal, cserébe a legtöbbet ingyen lehet hallgatni. Legalábbis nagyon reméljük, hogy nem egyeztünk bele semmibe, ami külön költséggel jár. A Local fül mögött viszont már a saját dolgainkat találjuk, csak elsőre kissé kaotikusnak ható elrendezésben. Ha megvan, amit kerestünk, akkor viszont kifejezetten szép felületen húzza be a CD borítót és jeleníti meg például a dalszöveget is. Maxmimum hangerőn viszont szétesik a hangzás, torzítás érezhető, a magasak pedig sértőek, mélyek meg nincsenek is. Normál hangerőn a sistergés megszűnik, de alacsonyabb tartományok ettől még ugyanúgy nem lesznek.


[+]

Ha nem toljuk túl a hangerőt, végül is hallgatható a multimédiás hangszóró, noha nyilvánvalóan nem ez a készülék erőssége. A mellékelt fülest előszedve jelentősen javul a performansz, noha a térérzet mesterséges, a részletesség nem sokat fejlődik, pedig éppen lenne hova, viszont bekapcsolhatjuk a BBE módot, ahol számos különböző, de konkrét gyártó konkrét modelljére optimalizált hangzást választhatunk, plusz előkerül az igen sokrétű beállítási lehetőségeket rejtő hangszínszabályzó is. Ebben babrálva már a gyári fülhallgató is nagyon másképpen, de főleg sokkal jobban szól. Egy valóban erre a célra, mármint zenehallgatásra kitenyésztett fül- vagy fejhallgatóval meg egészen sokat lehet kihozni a Vivo X9-ből, már-már kifejezetten jónak mondható, amit hallunk. FM-rádió viszont nincs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • Vivo

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés