Hirdetés
Külső
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy egy ilyen drága készüléknek hogyan kellene kinéznie. Az biztos, hogy ennyi pénzért az ember a legjobb minőségű anyagokat és tökéletes összeszerelési minőséget vár el, de én ezen túl nem támasztottam igényeket a cucc felé. A dizájn egy érdekes kérdés, az biztos, hogy az Ayxta annyira vertus, amennyire egy telefon az lehet, plusz szerintem szép és ízléses is, függetlenül attól, hogy akkor sem használnék egy ilyen kinézetű készüléket, ha az ára emberi szinten mozogna. Ez egy gazdag cucc, vannak ilyenek autóban, ruhában, illatban, nem nekem való, de el kell ismernem, hogy a dizájnerek jó munkát végeztek. A nálunk lévő készülék egyébként használt volt, de mi két napig újnak hittük, csak akkor jöttünk rá az igazságra, amikor megnéztük az eladás dátumát tartalmazó lapot: fél évvel korábbi időpont volt ráírva.
Anyaghasználat: fém és bőr. Méret: 100 x 48 x 18 milliméter. Tömeg: 175 gramm. Ennél jobban nem akarok belemenni a dologba, mert legfeljebb marketinges blődségeket zenghetnék a Vertu tehenek bőrének finomságáról és felbecsülhetetlen értékéről, de erre talán senki nem kíváncsi. Az viszont biztos, hogy ha fél év használat után mi újnak hittük a készüléket, akkor elég jól ellenáll az idő vasfogának, valószínűleg pár év múlva is makulátlan lesz. Az összeszerelés minősége ettől függetlenül nem hibátlan, a hátlap egy részénél masszív hézagot és egy kis mértékben lötyögő elemet találtunk, ami engem a csalódottság érzésével töltött el, mondhatni, hogy ez gáz. A nyitómechnika is botrányos, de erről majd az két bekezdéssel lejjebb fogok siránkozni.
Gondban vagyok, hogy hogyan is írjam le a külsőt, egy bőrdarabokkal szegélyezett, csavarokkal összefogott masináról, melynek minden ívén van valami apró finomság, finoman szólva is nehezebb írni, mint egy "átlagos" telefonról. Az biztos, hogy az előlap tetején van egy Vertu logó, azalatt pedig egy 128 x 160 pixeles felbontású, monokróm TFT érintőkijelző kapott helyet, melynek minősége elég gyenge, betekintési szöge kicsi, pont olyan, mint egy átlagos alsó-közékategóriás nokia panel. Alatta bőrök, legalul egy propellert formázó lyuk, mely mögött egy fehér led lapul, ezen keresztül "lélegzik" a telefon, ami ugye a finn gyártó véleményem szerint teljesen felesleges funkciója.
A hátlap tetején három kör látható, a baloldali egy dupla ledes villanófény, a jobboldali mögött a 3,2 megapixeles kamera bújik meg, a középső pedig egy felnyitható kis kampó, melyről elsőre azt gondoltuk, hogy a nyakpánt (haha) rögzítési helye, később kiderült, hogy a hátlap levételéhez szükséges. A hátsó rész egyébként majdnem teljes egészében bőrből készült, alul van egy V alakú díszléc, felül pedig egy szintén ilyen formájú fémdarab, rajta Vertu logóval és számozással; na, ez az, ami nem volt rendesen odafogva oldalról, ezért picit lötyögött.
Az oldalsó részeken sok díszelem van (jellemzően csavarok), de érdemi funkcióval is ellátott alkatrész kevés. Balra került a microUSB csatlakozó, alul a hangszóró díszeleg, jobbra pedig a hangerőszabályzó funkciót ellátó csúszka csodálható meg, mely egyben a fedlap felnyitását is szolgálja, ha lefelé húzzuk, felül kioldunk egy pöcköt, a rugós fedlap pedig felpattan. Elvileg. Gyakorlatilag elég vacak a mechanika, ha tényleg izomból meghúzzuk a pöcköt, úgy 30-40 százalék esélyt teremtünk, hogy a telefon utólagos közbeavatkozás nélkül felnyíljon.
Ha sikerült szétimádkoznunk a Vertut, megcsodálhatjuk a 2,4 hüvelykes képátlójú, HVGA (320 x 480 pixel) felbontású TFT-LCD panelt, melynek képminősége teljesen átlagos, betekintési szöge nem különösebben nagy, színei szépek. Alulra a gombsor került, egyenetes, fehér színű háttérvilágítás, "gyöngyházas" hatás, kellemes használhatóság. Aulra három gyorsgomb került, a középső a készülék bekapcsolására szolgál, a jobboldali a Concierge szolgáltatáshoz kapcsolódik, a baloldali a kamerát indítja el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
