TAG Heuer Meridiist - luxuskacat

Multimédia, összegzés

A hátlapra kettő megapixeles kamera került, amely nélkülöz mindenféle extrát, azaz nincs villanó és nincs autofókusz sem. Eleinte egész elégedett voltam az exponálási sebességgel, de kiderült, hogy QVGA felbontást használtam, átállítva a maximális pixelszámra ez a funkció is durván belassult, az exponáló billentyű megnyomása és a kép készítését jelző, tapsszerű hang között másodpercek telnek el, majd ezt követően külön kérni kell a telefont, hogy legyen olyan kedves és mentse is el az alkotást. A beállítások között vannak opciók, de tök felesleges a fehéregyensúllyal babrálni, mert az eredmény semmiképpen nem lesz olyan, ami megütné egy átlagos okostelefon mércéjét.

A fenti tesztképeket nem kell sokat elemezni, béna, zajos, dinamikát teljesen nélkülöző fotókat eredményezett a próbálkozásom, a QVGA videót nem is erőltettem már. Zenei téren domboríthat jobban az eszköz, legalábbis ebben reménykedtem, s ha nem is váltja meg a világot, mindenképpen jobbak a tapasztalatok, mint más területeken. Az biztos, hogy a My Music mappába kell tenni a számokat, különben nem veszi észre a lejátszó, hogy van zene a készülék egyébként 2 gigabájtos memóriájában. Az is biztos, hogy van eqaulizer, kemény három fokozattal: normal, bass, treble, ebből a középső ér valamit. A mellékelt TAG Heuer fülest sírba alázza egy random Sony headset is, így már egész jó eredményt kapunk, ráadásul a miniUSB-jack átalakítón van egy analóg hangerőállító is, ami nem haszontalan jószág.

Adatkommunikációs szempontból már esett szó arról, hogy böngészőben hiányt szenvedünk, van viszont Bluetooth, ami rendben működött, az átviteli sebesség 60KB/s körül alakult. Muszáj volt ezt most kimérnem, mert hiába dugtam rá USB kábellel a gépre és választottam ki, hogy külső tárhelyként működjön a masina, nem látta a gépem. Mondjuk az 1.0-s USB szabvány egyébként sem lett volna egy villám, de az MTK platformnak hála még webkameraként is használhattam volna a Meridiistet. Mobilhálózatokon a GPRS a legturbósabb tempó, ezt manapság már minden körberöhögi. A hátlap alatt 900 mAh teljesítményű akkumulátor lakik, a TAG Heuer nem szégyelli azt írni, hogy ezzel 28 napos készenléti idő érhető el, amely nettó marhaság, de 3-4 napig azért könnyedén elketyeg a Meridiist.

[+]

Összegzés. Teljesen felesleges luxuskacat, nem azért mondom, mert 2008-as modell, már akkor is elmaradottnak számított. Van persze előnye, a burkolat tényleg időtálló, a 155 grammos tömeg is bíztatóan húzza le a zsebet és a hangminőségre sem lehet semmiféle panasz. De ha ezeket mind összerakom, akkor is maximum 30 lepedőt ér az egész (és tudom, hogy a zafírkristály biztos drágább), legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyire hasznos és funkcionális a motyó. Használtan sem hiszem, hogy egy filléres valami került a kezembe, ezzel a piros bőrrel még kissé bazári is a külső, még akkor is, ha a másodlagos kijelző jópofa. Egyszerűen ez a készülék újabb példája annak, hogy a luxusiparban mozgó cégeknek fogalmuk sincs arról, hogy egy telefon mitől lesz tényleg luxuscucc. Mert nem attól, hogy 460 darab ilyen-olyan egyedi alkatrészből szerelik össze és titán-karbon bevonatot gőzölnek a külsejére. Kell a minőségi megmunkálás, de ennél sokkal fontosabb, hogy használható, prémium tudású masina is legyen egyúttal az a készülék. Erre eddig nem sok példát mutatott az iparág, sőt. Sokszor egy arannyal futtatott iPhone még mindig ésszerűbb valami (nem elfelejtve, hogy az is az ökörség csimborasszója), mert ott legalább egy működő, modern, sokoldalú hardverre építkezik az öncélú designer. De mondok értelmesebb példát: az LG Prada 3.0 biztos sok milliárdos szemében egy kozumkacat, csak éppen abba korának egyik legjobb hardvere került, amitől nem csak elegáns, hanem használható is lett a készülék. A TAG Heuer Meridiist nagyon messze van ettől a kategóriától és hát a LINK sem volt egy különösebben jól sikerült telefon.

Nem tudom. Talán át kéne gondolni ezt az egészet újra, lehet, hogy az az út, hogy össze kell állni ismert márkákkal, vagy hagyni a fenébe az egészet. Mondjuk tény, hogy fogalmam sincs, hogy a TAG Heuer mennyi profitot realizál bármelyik telefonján, amíg vannak, akik megveszik ezeket, addig igazából halálosan mindegy, hogy én miket írogatok egy nem divattal és luxussal, hanem telefonokkal foglalkozó lap hasábjain.

Bog

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!