Külső
Azzal szerintem senkit sem bántok meg, hogy a Sony telefonjai nagyon szépek, egyediek, ha ránézünk egy ilyen kütyüre, szinte azonnal meg lehet mondani, hogy ez bizony a japán gyártó terméke (és ez nagyon jó dolog). Már az előző oldalon említett Xperia Z is markáns egyéniség, de tesztalanyunk sem panaszkodhat, legalábbis elölről semmiképpen sem. Legfontosabb tulajdonság természetesen az IP58 szabványnak való megfelelés. Hogy a számokkal is utazzunk egy kicsit, az 5-ös szám a nem káros behatású por elleni védettséget jelenti, ám ennél is nagyobb dobás a 8-as számjelzés, hiszen ez már víz alatti folyamatos rezisztenciát mutat akár hosszabb ideig is, természetesen 1 méternél mélyebben. A gyártó saját honlapja szerint másfél méterig és maximum 30 percig ajánlott használni a készüléket, túlzott vagánykodás esetén viszont ugorhat a garancia is. Vízállóság ide vagy oda, méreteit tekintve egyáltalán nincs rossz passzban a "zedár" (angolul ilyen szépen(?) hangzik), 131,3 x 67,3 x 10,5 milliméterről és 138 grammról beszélhetünk.
A ZR "minden, csak nem törékeny", szól a hivatalos közlés, hiszen a kütyü kijelzőjét egy törhetetlen és karcálló üvegborítás védi az esetleges sérülésektől. Az előlap nagyon szép, pont a teljes üvegborítás miatt, a keret nem túl széles, ám mégis ráfért felülre a beszédhangszóró, a kicsit csalódást keltő VGA előlapi kamera, a visszajelző LED, valamint az érzékelő szenzorok. Alul sem fizikai, sem virtuális vezérlőgombokkal nem találkozunk, ezeket már a képernyőn érhetjük el, viszont itt van még egy értesítő csík, ami több színben képes villogni. A 4,55 hüvelykes sima TFT megjelenítőnek 1280 x 720 pixeles felbontást adtak (323 PPI), ez lényegében elegendő és szép képet produkál. A színek természetesek, a fényerő még erősebb napsütés esetén is elegendő, a betekintési szög viszont nem tökéletes, hála a sima TFT kijelzőnek, bár az is igaz, hogy nem őrületesen rossz a helyzet.
Az oldalakon egy fém keret fut körbe, a hátlap erre csatlakozik rá, így valamelyes robusztussá, de mindenképpen minőségivé válik tőle a telefon. Nyilvánvaló, hogy a vízállóság eléréséhez a gombokat és a csatlakozókat is védeni kellett, így utóbbiakat egy kinyitható ajtócska mögé rejtették. Jobboldalon a ma már szinte védjegynek számító hatalmas bekapcsológomb, a hangerőszabályzó billentyű, és nagy örömünkre a dedikált, két lépcsőben megnyomható (fókuszálás és képkészítés) kameragomb is megtalálható. Baloldalon férhetünk hozzá a dokkoláshoz szánt porthoz és a microUSB csatlakozójához, felülre pedig a 3,5 milliméteres jack aljzatot szerelték. Alul egy szigetelt beszédmikrofon található, így a víz elvileg itt sem tud bejutni.
A hátlap matt felülettel rendelkezik, az átlagnál egy hangyányival vastagabb, ráadásul leszedhető, így belső részén megfigyelhetjük a védőgumit, ami szintén a víz úttörését hivatott megakadályozni. Az akkumulátor cserélhető, fölötte pedig a SIM és microSD foglalatokat láthatjuk, becsúsztatásos módszerrel lehet ezeket működésre bírni. Visszatérve a hátlaphoz, elég egyhangú az egész, csupán a fő kameramodul és a LED-es segédfény találjuk itt, azokat is a felső részre elhelyezve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
