Motion Eye és szelfikamera

Új Xperia zászlóshajóhoz új Sony kamerarendszer dukál, a mostani Motion Eye fantázianévre keresztelték. Az IMX400-as kódjelű Exmor RS szenzor 1/2,3”-es és egészében véve 21 megapixeles, de 4:3-as képarányon 19 megapixelen (5056 x 3792), 16:9-ben pedig 17 megapixelen rögzít (5504 x 3096). Ezt prediktív hibrid autofókusz (lézer, PDAF, kontrasztalapú), fehéregyensúlyt korrigáló infra és ledes villanó egészíti ki. A hátsó megvilágítású BSI szenzor háromrétegű, csatlakozott a szokásos kettőhöz ugyanis 1 Gbitnyi DRAM réteg, ami lehetővé teszi nagy képkockasebességű felvételek rögzítését, pontosabban a temérdek adat ideiglenes tárolását. A szenzor bemutatásakor hangsúlyozták: a 19,3 megapixeles képek kiolvasása 8,5 mindössze milliszekundumot vesz igénybe, de talán ennél is sokatmondóbb, hogy rövid ideig 960 képkocka/másodperces, szuperlassított felvételek is lőhetők, amelyek elképesztően látványosak tudnak lenni.

Ugye? Ez a gyakorlatban viszont csak néhány tizedmásodpercnyi élő esemény szuperlassítását jelenti 720p-n, ez is villámgyorsan megtölti a DRAM-ot, és kell pár másodperc feldolgozás, mielőtt újabb ilyen lőhető. A szuperlassított mód a videó szekcióból érhető el, három variációban. Indítható normál sebességű felvétel, és az adott pillanatban a szuperlassításra telepedve megtörténik a 960 fps-es rögzítés, ugyebár nagyon rövid időre. Lőhető egyből szuperlassított klip, végül kevésbé látványos, viszont sokkal hosszabb 120 fps-es is. A gyakorlati tapasztalat sajnos az, hogy annyira röpke a 960 fps-en rögzíthető időrés, hogy az emberi ügyesség és reakció baltázza el a próbálkozások zömét, még beállított, kontrollált téma esetében is sok próbálkozásból jött össze a fenti csokor.

[+]

Egyszerűen praktikusabb az iPhone 7-féle 240 fps: egyfelől hosszabb esemény lassítható be (nyilván kevésbé látványosan), kikerülve a mázlifaktort, másfelől teljesen véletlen momentumokat is el lehet kapni vele (madár felszállása, Csutka kutya bűvészmutatványa, meteorit becsapódása, pezsgődugó durranása). Pont a random eseményt szuperképtelenség szuperlassítani az Xperiával, de elismerjük: nagyon menők az eltalált klipek. Full HD-n 60 fps a leggyorsabb képkockasebesség, ennek a minősége (katt), a látószöget némileg csökkentő, SteadyShot elektronikus stabilizálással együtt elég jó, a fókusz gyors és megbízható. A külön módként rejtőzködő 4K felvételek viszik ugyanakkor a pálmát: kitűnő a részletgazdagság (katt), nincs jelentős hangyásodás, a készülék sem akar túlmelegedni. A 156 kbps-os sztereó hang tiszta, a zajosabb környezet sem recsegteti be a mikrofonokat, maximum a szél.

[+]

A kameraszoftver máskülönben maradt a régi – a kulcsszó a régi, mert a legtöbb gyártó szoftvere meghaladta a Sonyét. Van panoráma, AR-mód, effektek és hangos kép. A kiváló automatikus mód maga választ témát és beállítást (HDR, makró, ételfotó stb.), a keresőn csak a vaku és az érintőfókusz opció, ami lassabb a villámgyors, prediktív autofókusznál. A prediktív egyébként azt jelenti, ha a rendszer gyors mozgást érzékel, és későn kattintanánk, pár felvétel az exponálás előtti pillanatokból is rögzül. Ez hasznos tud lenni, ám még jobb lett volna az expozíciókorrekció, mert a rendszer a makrókat hajlamos túlexponálni. A Sony egyébként még mindig hadilábon áll a közelkép műfajával, a legjobb darabokat úgy kellett összeválogatni több tucatból. Van kézimód, de szedett-vetett: nincs DNG RAW mentés és csak a fehéregyensúly (4 séma), az expozíciókorrekció (+-2 Fé), a záridő (1/4000 - 1 mp) és a fókusz állítható (csúszka). Totális képzavar, hogy ha a menübe rejtett érzékenységet állítom (ISO50 - 3200), a záridőt nem lehet, és fordítva. Így nem csak az optikai stabilizálás hiánya nehezíti meg a kézzel lőtt, magas minőségű esti fotók lövését, a szoftver is hard fokozatba kapcsol. Szerencsére az f/2-es rekeszértékű G lencse elég jó fényerejű.

A nappali képminőség remek, és mielőtt a 100%-ra nagyítanánk, jegyezzük meg: 19 megapixelen elég részlet rögzül minőségi A4-es nyomtatáshoz, vagy 4K tévés (mobilos) visszajátszáshoz. Belenagyítva azért kiderül, még mindig nem hibátlan a vonalélesség és észrevehető a szerintem túlzó zajmentesítés és élesítés, főleg a szélek felé haladva. Biztos jobbak lennének a képzajt megtartó, DNG RAW-ból nyert eredmények, hát még este, amikor kegyetlenebbül jár el a BIONZ algoritmus. A lencserajzolat mindenesetre csak a széleknél kezd elmosottabb lenni, dinamikában pedig köröket ver az XZ Premium az elődmodellekre, sokszor a HDR bevetése sem szükséges (ami egyébként jó munkát végez).

A fehéregyensúly úgyszintén megbízható, este viszont a meleg fények gyakran sárgás eredményeket produkálnak, ezt sok rivális automatikusan kikompenzálja (vagy én, ha DNG-ből dolgozom). A jófajta lencsével így is elég sok tereptárgy előbújik a sötétből, ám BIONZ séf nyakon önti ezt egy akkora adag zajmentesítéssel, hogy minden apró részletről és textúráról le kell mondani, az alacsonyabb érzékenység használata sem nagy segítség. Kár érte, este többet várunk ezen az árszinten, az optikai stabilizálás sem jött volna rosszul. A szelfikamera 13 megapixeles és autofókuszos, arcról (katt) és tájról is (katt) jófajta képet lő, akár HDR-ben, viszont előlapi ledes vagy képernyővillanó nincs. Ezen a fronton tényleg előreléptek a japánok, a hátlapi produktum, a konkurencia legjavával vagy a saját fényképezőgépekkel összevetve azonban még mindig egy vagy két év lemaradást mutat. Nem feltétlenül a megapixel és fps harcot kellene erőltetni, hanem jófajta szoftvert és algoritmust lerakni. Persze örülünk az extráknak és az AR-dinoszauruszoknak, meg AliceWake szuperlassan lobogó hajának.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!