Fotós képességek

Nem mondható viharosnak az Xperiák kamerás fejlődése, a Sony most viszont beszáll a dupla hátlapi modulos versenybe, Motion Eye Dual Camera fantázianevű rendszerével. Az 1/2,3”-es, 19 megapixeles Exmor RS szenzor és az immáron f/1,8-as rekeszértékű G Lens optika mellett felfedezhető egy 12 megapixeles, szintén 1/2,3”-es képérzékelő, csak színszűrő nélkül, f/1,6”-os blendével. Ez a monokróm rögzítés mellett hardveres bokeh/portrémód támogatását is magával hozta, lásd az első három példát, nem túl pontos szeparációval az éles és életlen részek, vagyis Bog arcának a határán. Adott a prediktív autofókusz fáziskülönbség-érzékeléssel és lézeres segítséggel, az infraszenzor a fehéregyensúlyhoz, valamint a LED villanó. Az előlapra 13 megapixeles, fixfókuszos kamera került, alább a negyedik kép készült vele. Ha szükséges, a képernyő tompa fényű villanóval képes besegíteni.

[+]

A szoftver a kétlépcsős kamerabillentyűvel villámgyorsan indul és fürgén fókuszál. Ha viszont a szoftveres gombot nyomja le az ember, fél másodperc késéssel kell számolni az exponálásig, és ha előzetesen nem élesített érintéssel, az XZ2 Premium azt minden alkalommal megteszi, hiába megfelelő nélküle is az élesítés. Ennél zavaróbb, hogy a szoftver fél perc tétlenség után automatikusan kilép, ami éppen kézzel komponálva, vagy csak a lekapni kívánt témára várva baromi idegesítő tud lenni – a feature Darwin-díjat érdemel.

[+]

A kiváló automatikus mód egyébként nem teljes látószöggel és felbontással, hanem 17 megapixelre vágva rögzít, és maga választ beállításokat, a HDR-t beleértve, ami előrelépést jelent dinamikában, ám visszalépést vonalélességben, lásd az első és második példa különbségét a cseréptető esetében. Kézi módban sajnos nem opció a DNG RAW rögzítés, viszont teljes felbontáson és látószöggel lehet kattintani, a HDR ki és bekapcsolható, és állítható a fókusz, az expozíció, a záridő, az érzékenység, valamint a fehéregyensúly.

A nappali képminőség A4-es nyomtatásra megfelelő, és 4K kijelzőn is előnyösek a fotók a vonalélesség szempontjából, megbízható a fehéregyensúly, HDR-ben pedig egész jó a dinamika. Nincs viszont fejlettebb, többelemes képfeldolgozás, így az XZ2 Premium elő-előforduló túlexponálása miatt így is akadhatnak kiégett részletek. A vonalélesség pedig csak középen remek, a szélek felé újfent puhább a rajzolat, jókora túlélesítéssel megküldve, generációsan mégis sikerült a részletesség frontján előrelépni. Az biztos, hogy egy HTC U12+ kiegyensúlyozottabb lencsét vet be, kisebb felbontáson, mindenhol remek részletességgel. A Sony is válthatna egy sima 12 megapixeles és egy teleobjektíves megoldásra, ám úgy tűnik, pont felbontást készül növelni. Bár a monokróm kamerát kevésszer fogja a legtöbb júzer használni, jó vonalélességgel és dinamikával dolgozik, csak a széleken észrevehető elmosódással.

A makrókra kellő mennyiségű részlet jut, és immár nem kötelező érintőfókusszal rásegíteni, amit sok Xperia megkövetelt korábban. Este pedig korrekt mennyiségű részlet rögzül, részben a jobb fényerejűre változott optika miatt, bár a rendszer ilyenkor is hajlamos túlexponálni. Kézi módban ezen és a részletességen is javítani lehet, bár az optikai képstabilizálás hiánya érezteti a hatását, plusz a DNG RAW mentés alternatív szoftverrel sem adott a további minőségjavításra. A fehéregyensúly este el-elkószál a sárgás-zöldes irányba, pedig akad hátul egy infraszenzor pont a pontosságért. Kézi módban nem érhető el a monokróm kamera.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!