Fotózás

Trükközik kicsit a Sony az elnevezésekkel, mert 1.0 típusú Exmor RS CMOS-érzékelőnek hívja a Pro-I főkamerája mögötti képszenzort, amely az RX100 VII fényképezőgépben is használt, ténylegesen 1 hüvelyk méretű szenzor alapján készült. Az RX100 VII ugyanakkor ténylegesen kihasználja a 20,1 megapixeles lapkát és annak teljes méretét, ezzel szemben az Xperia Pro-I csak egy kisebb részt kapott, vélhetően 1/1,3 hüvelykes tényleges szenzormérettel fotóz a telefon. Ha teljes 1 hüvelyknyi felületen kellene fénynek érnie a szenzort, akkor a kamerarendszer mondjuk nem fért volna bele ilyen vékony házba. A szenzor felületét viszont sikerült 2,4 mikron méretű pixelekkel megtölteni, így a Pro-I jobb részletességet, valósághűbb textúrákat ad képein, mint a feleekkora képponttávolsággal dolgozó konkurensek. A 24 milliméteres lencserendszer f/2.0 és f/4.0 között manuálisan váltogatható fényértékkel rendelkezik, természetesebb mélység-élesség érhető ezzel el, viszont a telefon automatán nem nyitja vagy zárja a rekeszt, mint a Samsung egykor hasonló próbálkozásai tették.

A hátlapi kamerarendszer. [+]

A főkamera a Zeiss Tessar lencséit használja, külsején a tükröződésgátló bevonat található, ami esti fények és becsillanások ellen például kifejezetten jól jön. A kamerarendszer maradék három szenzora a Sony csúcstelefonjai között átlagosnak számít, a főkamera felett van egy 16 milliméteres fókusztávú ultraszéles fixált f/2.2-es fényértékkel, 1/2,55 hüvelykes IMX363-as szenzorral és 124 fokos látótérrel. A főkameráról váltva gyenge fényviszonyok között durván észrevehető a minőségromlás, jó fények mellett ugyanakkor az ultraszéles vállalható képeket készít, az 1,4 mikronos pixelméret még a képek közepén jó részletességet is ad. A látható torzítás minimális, a kromatikus aberráció viszont gyakori vendég a kép szélei felé haladva, az autós fotón érdemes megnézni a levelek széleit.

Balra egy átlagosnak mondható, hagyományosan 1,8 μm-es képponttávolságú szenzor, jobbra az Xperia Pro-I által használt 2,4 mikronos pixelméretű lapka felépítése. (forrás: Sony) [+]

Közvetlenül a főkamera alatt egy IMX316-os ToF szenzor kapott helyet, mely alá egy 12 megapixeles, 50 milliméteres gyújtótávú telefotó kamera került fixált f/2.4-es apertúrával és 1/2,9 hüvelykes IMX486-os szenzorral. Az optikai zoom 2,1X, de a készülék digitálisan képes 5X nagyítás fölé is elmenni, ám ennek eredménye kissé festményszerű, így csak nagyon indokolt esetben ajánlott használni. A telefon hátlapjának közepén az egymás alá pakolt szenzorok elhelyezése miatt az NFC-nek jutott hely, a Qi vezetékmentes töltésre szolgáló tekercsnek viszont már nem.

Némileg kiemelkedik a hátlapból a kamerarendszer. [+]

Kamera alkalmazást keresni Photo Pro néven kell, ebben a programban találhatunk egy Basic mód nevű funkciót, ami például a 8 megapixeles előlapi kamera használatához kell. De innen érhetjük el a panorámafelvétel készítését is. A Basic mód úgy működik, mint bármilyen más átlagos telefonos kameraprogram, lehet váltogatni a látószögek között, aztán a kameraszoftver megpróbálja eldönteni a legjobb beállításokat. Ez néha sikerül, néha nem, az Apple vagy a Google képalkotó algoritmusa a szemnek jobban imponáló végeredményt nyújt, míg a Sony kicsit fakó, kicsit semmilyen képeket ad.

12 MP (első sorban főkamera, második sorban ultraszéles, harmadikban zoom) Basic módban

De ha a Basic módot kikapcsoljuk, egyből más a helyzet, a Sony Alpha kamerák kezelőfelületére hajazó szoftveres gombhalmaz kerül elénk, ahol manuálisan állíthatunk mindent. Van automata mód, záridő-prioritás mód, van teljesen manuális, menthetünk el saját beállításokat például esti fotózáshoz vagy mozgás fotózásához, az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a látószögek vagy a rekeszértékek közti gyors váltás. Oké, hogy egy valódi kameravázon is idő, mire objektívet cserél a fotós, de itt lehetett volna a csúszkás megoldást használni alapból anélkül, hogy egy virtuális gomb mögé rejtik.

A Photo Pro alkalmazás: Basic mód, módváltás, Manuális. (forrás: Mobilaréna) [+]

Amint elhagyjuk a Basic módot, van lehetőség JPEG mellett 12 bites RAW-ban is fotózni, így a JPG + DNG mentés is adott. Utóbbinál a telefon képalkotó algoritmusa közbelép a JPG megszületéséért, ennek eredménye eseti fotók esetén nem a legjobb, rendszerint túlexponálja a fényes részeket, de erre jó a nyers fájl, amit az ember maga közvetlenül a telefonon is megszerkeszthet. Arra érdemes viszont felkészülni annak, aki RAW-ban fotózna, hogy a másodpercenkénti 20 képkockás kiolvasási sebességet csak JPG-ben rögzítve tudja a telefon, így RAW fotózása esetén kiesik a sorozatfelvétel lehetősége, amivel a ToF szenzor létjogosultságát adó valós idejű témakövetés is kvázi feleslegessé válik. A szemkövető és a témakövető autofókusz ugyanakkor tapasztalataink szerint tényleg rendkívül gyors és pontos, a 315 fókuszpont az egész képen szétterül, a szemkövetés embereken és állatokon egyaránt hibátlanul működik, még este is.

12 MP, f/4.0, ss: 30,00, 6,64 mm, ISO100 - balra a DNG-ből készült saját szerkesztés, jobbra a Sony szoftvere generálta JPG

Jöjjön a képek minőségének kérdése, kezdjük az előlapi kamerával. A 8 megapixeles, f/2-es fényértékű 1/4”-es szenzor elfogadható nappal, a fókusz gyors és pontos, a dinamikatartomány és a színkezelés jó, de még jó fények mellett is látható zaj a képeken, ami zavaró ilyen árú készüléknél. Az este készült képek sárgásak, a bőrt természetellenesen elsimítja a készülék, hiába vannak az arcszépítő módok kikapcsolva, a zaj fordított arányosságban nő azzal, ahogy a fények csökkennek, a 78 fokos látótér pedig nagyon szűknek érződik, több emberrel közös szelfihez nagyon távolra ki kell tartani a mobilt, de legalább a dedikált elsütőbillentyű ilyenkor is működik.

8 MP előlapi kamera

A hátlapi trió használatához hozzá nem értőnek kell egy kis idő, egyfajta tanulási ív, mire rájön, hogy melyik beállításokkal érdemes különböző szituációkban a telefonnal fotózni. Nekem legalábbis kellett, viszont egyrészt van algoritmikus segítség, másrészt az elérhető 500 GB-on van helye az embernek próbálkozni. A fókusz és az exponálás gyors, a képminőség pedig kiemelkedően jó a főszenzor esetén. A színek természetesek, a dinamikatartomány úgy széles, hogy a valósághűség határain belül marad, a részletesség pazar, a mélységérzet természetes. A képek fehéregyensúlya, szaturáltsága közelebb áll ahhoz, amit az ember a szemével lát, mint ahhoz, amit a konkurens mobilgyártók telefonjai fotóznak, így például egy Samsung mobilhoz szokott Bognak az volt a véleménye a Pro-I képeiről, hogy kissé fakó hatást keltenek. Kiemelném még, hogy nincs túlélesítés, a főkameráról más látószögre váltás pedig nem jár azzal, hogy teljesen más szín-reprodukciót kapunk.

12 MP főkamera (a képekre kattintva a megnyíló új oldal címében láthatók a fotóra vonatkozó beállítások)

12 MP ultraszéles (a képekre kattintva a megnyíló új oldal címében láthatók a fotóra vonatkozó beállítások)

12 MP telefotó kamera (a képre kattintva a megnyíló új oldal címében láthatók a fotóra vonatkozó beállítások)

Egyértelmű, hogy a Sony nem annak a vásárlónak szánja az Xperia Pro-I-t, aki csak gyorsan megnyitja a kamera alkalmazást, kattint kettőt és a legjobb eredményt várja el, hanem annak, aki egyrészt tudja, mit és hogyan érdemes fotózni a fejében élő vízió reprodukálásához, másrészt nem rest manuális beállításokkal időt tölteni a kép elkészülte előtt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!