Fotós képességek
A Sony többször biztosította már a piac legmenőbb fotós hardverét mobiljaiban, hogy aztán szoftverben hasaljanak el, ezért is vártam, hogy újragondolt, tripla kamerarendszerből most kihozták-e a maximumot. Ám előtte ejtsünk fél szót a 8 megapixeles, fixfókuszos szelfiegységről, amely jó minőséggel rögzít, felkínál pár effektet és szoftveres portrémódra is rávehető (1-2. példa). Hátul a főkamera Exmor RS szenzorja ugyan 1/2,6”-re és 12 megapixelesre zsugorodott, viszont adott a villámgyors dual pixel PD-autofókusz, az optikai képstabilizálás és az f/1,6 rekeszértékű G lencse (26 mm). Ugyanezen a felbontáson operál az optikailag stabilizált, 2x-es zoomkamera (1/3,4”, 52 mm, f/2,4, PD-autofókusz). Az ultraszéles modul fixfókuszos (1/3,4”, 16 mm, f/2,4), optikailag nem stabilizált. A középerejű LED villanó mellett kiegészítésképpen ott van még az RGBC-IR szenzor a pontos fehéregyensúlyért.
Továbbra is szuper kellék a kétlépcsős exponálógomb, amit hosszan lenyomva pillanatok alatt a kameraszoftverben van az ember, automata témaválasztással és ikonnal a lencsék közötti gyors váltáshoz. A sokféle beállítás mellett egy érintésre van a portrémód is, amihez picit hátrébb kell lépni, a fenti 3-4. példa eredményeit összehozva, elfogadható háttér szeparációval. Akadnak még AR trükkök, készíthető panoráma és babrálható mindenféle kézi beállítás – igaz, csak a főkamerával, és DNG RAW mentés sincs. Van viszont fejlett, arc- és szemkövető autofókusz, illetve akár 10 kép/mp-es sorozatfelvétel.
Nappal nagyon a helyén van az expozíció és a fehéregyensúly, lencsétől függetlenül nyomtatásra alkalmas képeket sorát szállítva. A Pixel 3-at mondanám még hasonlóan jónak fénymérésben és nagy dinamikájú, többelemes képfeldolgozásban. A részletesség viszont leginkább csak átlagos, semmint tűéles, és a főkamera képeinek szélei felé haladva elég hamar csökken a vonalélesség. Ez azért is érdekes, mert az ultraszéles modul pont ugyanolyan jó vonalélességgel dolgozik a széleken, mint középen, simán felvéve a versenyt mondjuk a P30 Próval. Alapból egyébként ki van kapcsolva az objektívkorrekció, így már az ultraszéles képek közepén ívet kapnak mondjuk az épületek élei. Valamit valamiért: 16 milliméteren hatalmas az ultraszéles optika látószöge, ami jelentősen csökken, ha a lencsekorrekciót bekapcsolja az ember, lásd ezt a példát. A zoomkamera picit gyengébb vonalélességgel dolgozik, és sajnos már nappal gyakran méri félre a fókuszt. Ennél ritkábban, de a főkamera esetében is előfordul fókuszhiba, úgyhogy a Sonynak még van mit finomítani az algoritmuson.
Este az automatika dönt, hogy 2x-es nagyítás esetében a zoomkamera rögzít-e (amit ritkább), avagy a főkamera digitális nagyítással (ez a jellemzőbb). Azt is a szoftver ötli ki, hogy szükség van-e a kézből hibátlanul megtartható, pár másodperces éjjeli módra, és elég jól méri fel az efféle igényeket. Összességében mindenesetre átlagosnak mondanám az Xperia 1 esti fotóminőségét: bár nem túlzó a zajmentesítés, nem is élesek a főkamera eredményei. És bár a dinamikája remek, a gyengébb rajzolatú ultraszéles eredményeken jellemzőbbek a kiégések. Este ráadásul a sárgás és meleg színek felé billen el a fehéregyensúly, kiváltképp az ultraszéles képeken, és a P30 Pro (egyébként Sony típusú), éjjellátó szenzorjával az Xperia 1 se kél versenyre. Főleg, mivel sötétben már a főkamera is bakizgat élesítéskor.
Azt gondolom, hogy a prémium szegmensben elvárható minimumszintet a Sony teljesítette, és nagyon jól jön a tripla látószög, csak rá kéne még gyúrni a fókuszgondokra és a képélességre. Jóval több ugyanis a részlet a Manual Camera segítségével, DNG RAW fájlokból összehozott, fenti eredményeken, legalábbis középen. Ezeken a példákon látható legegyértelműbben, ahogy a szélek felé haladva csökken a vonalélesség, akár a G Lens korlátai, akár a fókuszlencsék bakijai okán. A másik két optikával nem sikerült nyersfájlt készíteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!