Multimédia

A kamera 8 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 3264 x 2448, videóknál pedig a képernyőével megegyező 800 x 480 pixeles felbontás. A kamerát kezelő szoftver az exponálógomb megnyomása után pár másodperccel elindul, menet közben szintén picit lassúcska, de használható. Kiválaszthatjuk, hogy automatikus vagy manuális módban akarunk-e fotózni, utóbbi esetben kicsit turkálhatunk a beállítási lehetőségek között. Az mondjuk jó kérdés, hogy az automatikus motívumtémákat (portré, sport, ilyesmi) miért csak manuális módban lehet elérni, de lépjünk is túl ezen, hiszen lehet állítani a fókuszt (van touch-focus is), van expozíció-korrekció, sorozatfelvétel, fehéregyensúly és... nagyjából ennyi.

A képminőség a kategórián belül nem kiemelkedő, de nem is rossz, 8 megapixel azért mégiscsak 8 megapixel. A színeket nagyon szépen adják vissza az X2 fotói, melyeken sem a zajszint, sem a zajszűrés szintje nem túl erőteljes. A dinamikatartomány viszont nem túl magas, arról nem is beszélve, hogy ha nem figyelünk oda, bemozdulhatnak a felvételek (bár a helyzet javult a bétás szoftverhez képest). A kromatikus-aberráció viszont nagyon erőteljes, ha olyan fát fotózunk, ahol az ágaknak az ég adja a hátteret, készüljünk fel, hogy minden ág lila lesz. Mint a második sor első tesztfotóján.

Zenei téren sajnos nem kapjuk meg azt a színvonalat, amit a gyártótól megszokhattunk. A béna kezelőfelülettel rendelkező szoftverben előadó és album szerint szűrhetünk rá az ID3 mezőkre, ez még bele is férne, az viszont problémás, hogy a zenét nem igazán lehet kezelni, ha a szoftver épp a háttérben fut. Hangszínszabályzó sincs, az FM-rádió is hiánycikk, annak viszont örülhetünk, hogy a hangminőség kihangosítva és a gyári fülhallgatóval is kellemes.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!