Bevezető

Úgy néz ki, hogy újra felvirágzik a sportos telefonok szegmense. A Nokia az 5-ös szériával képviselteti magát, az 5500 egész korrekt kis telefon lett. A Siemens (khm, BenQ-Siemens) nem is vonult háttérbe ezen a területen, hiszen az M sorozat végig kapható volt, a Sony Ericsson viszont most fedezi fel ezt a piaci rést.

Fontos leszögezni, hogy a strapatelefonok nem keverendőek össze a sportos modellekkel. Előbbiek bevallottan olyan tervezést kapnak, hogy izmosabb ütéseknek és a vízcseppnél kicsit töményebb folyadékmennyiségnek is ellen tudnak állni. A legendássá vált R310 igazi gyilkos fegyver volt a maga idejében, bár akkor még a sima GH688 is volt annyira masszív, hogy Berényi Ákos több emeletes zuhanása után is megcsörrent.

Az R310 bukás volt, mert annyira túlbiztosították, hogy a gyártás ára olyan mértékben megemelkedett, hogy a telefon nem volt piacképes. Most a W710i érkezik csatába, de ez nem strapamobil, hanem egy zenés-fitnesz készülék, amely kategória kicsit olyan, mintha Schobert Norbi találta volna ki.

A svéd-japán gyártó a W710i-vel kicsit megpróbálja megpezsdíteni a Walkman készülékek kétségtelenül minőségi, de lassan unalmassá váló családját. A készülék mindent tud zeneileg, amire a márkanév kötelezi, de az új image talán egy bizonyos felhasználói csoport számára kívánatossá teszi.

Külső

Az összecsukható modell meglehetősen bumfordi. A formaterv szokásosnak mondható, hiszen a W710i is hurokantennát kapott, de ehhez a stílushoz talán illik is. A készülék burkolata körben gumi, a többi részen pedig az a fajta műanyag, amiről az embernek az jut eszébe, hogy slaggal is mosható.

A fedlapon szinte minden hangsúlyos, de mindenképpen a hatalmas külső kijelző foglalja el a legnagyobb felületet. Felette a kamera lencséje látható, alul pedig egy jókora Walkman logo terpeszkedik. A kijelző köré felcsúszó gumiborítás négy gombot rejt, amelyek a zenelejátsző vezérlésére hivatottak.

Oldalt sem vicceltek a tervezők, a készülék bal felén a hurokantenna szára ad helyet a hangerőt szabályozó billentyűknek és a fényképezőgép gyorsgombjának. A bal alsó sarok felé haladva még belebotlunk az M2 kártya fiókjába, mi egy 512 megabájtos bővítőegységet találtunk benne, de ebből nem következik az, hogy a majdan forgalomba kerülő készülék alapcsomagja is tartalmazni fog egy ilyet, bár az első hivatalos információkban ez szerepelt. Jobb oldalon egy fehér Walkman felirat olvasható, alatta pedig a billentyűzár retesze lelhető meg, kicsit lentebb pedig az infravörös port feketéllik.

A telefon alján található adatcsatlakozót nem védi semmi, ez is arra utal, hogy nem strapamobil a W710i. A hátlap furcsán nyílik, mert egy nagy szürke reteszt kell elhúzni. A hurokantenna előtt található a hangszóró, ami azért jó, mert nem erre fekszik fel a telefon, így a hang akadálytalanul tud kitörni a készülékből.

A kinyitott eszköz gombsora ízléses, egyszerű, remélhetőleg végleg letett a tervezőgárda az egymásba fonódó körök alkalmazásáról. A narancsszínű háttérvilágítás nem okoz meglepetést. A billentyűzet nyomáspontja és használhatósága nagyon jó, végre nem tipikus „ericssonosan” kopogósak a gombok, hanem hála a puha, gumiszerű anyagnak, halkan is működtethetőek.

Kijelző, menü

Az ismerkedést a fedlapon levő kijelzővel érdemes kezdeni. Ez inkább nevezhető ablaknak, ugyanis a plexi mögött elég mélyen ücsörög a képernyő, amely 128x128 pixeles felbontásra képes, és egyszínű. Ez az egy szín pedig a narancssárga, de nagyon. Nyilván egy ekkora ablakban minden látszik, ami számít, ráadásul mivel nem színes, ezért nem is fogyaszt sokat. További öröm, hogy sosem kapcsol ki, halványan ugyan, de mindig látható az összes kiírás, ha pedig fényre van szükségünk, akkor a hangerőgombok megpöccentésével életet lehelhetünk a narancsszínű LED-ekbe. Ha hosszasabban tehénkedünk rá az inkriminált billentyűkre, akkor a telefon állapota olvasható szöveges formában, itt az akkumulátorról százalékos információt is kapunk.

A fedlap belső felületén 176x220 pixeles, TFT technológiával készülő képernyő kapott helyet. Bár elfért volna egy QVGA kijelző is itt, de az elvárásoknak ez is tökéletesen megfelel. A menürendszertől megint készen voltam, ugyanis újra olyan témákat raktak a telefonba, amelyek nem csak a színeket és az ikonokat változtatják meg, hanem a menü teljes elrendezését is.

Bár a képek talán magukért beszélnek, de a négy témáról mégis ejtenénk egy-két szót. A Walkman névre hallgató formáció tekinthető a klasszikus, narancssárga alapú, ikonos alapnak. A Lava választása esetén az ikonok egymás mellé rendeződnek, az aktuális rajzon mindig ugrabugrál valami bogyó, állati látványos. A Female Line hű marad a nevéhez, rószaszín-lila kombináció jelenik meg, az ikonok mögött padlizsánszínű virágok burjánzanak. Az Active névre hallgató formáció pedig a régi Sony telefonok körhinta jellegű menürendszerét eleveníti fel.

A billentyűzeten van egy rakás hasznos gomb. A bekapcsolást is végző alkalmatossággal például a profilok között váltogathatunk, de sajnos offline módba nem térhetünk vissza, ezt a lehetőséget ugyanis csak a telefon bekapcsolása után kínálja fel a szoftver. A C gomb alatt található a gyorsmenü gombja. Ez egy olyan ablakot dob fel, amelynek négy füle van: elmulasztott események, futó alkalmazások, saját menük (ez szabadon szerkeszthető), internet. A navigációs gyűrű négy irányához is rendelhetőek funkciók, illetőleg nem hiányzik a hangvezérlés sem.

Telefonkönyv, üzenetek

A névjegyzék egy ideje nem változik a Sony Ericsson modellekben. A W710i esetében is elmondható, hogy a fülekre bontott adatok megjelnítése sokkal átláthatóbb, a nevekhez hozzárendelhető információk mennyisége pedig bőven elegendő, hiszen a szokásos mezőkön felül a bejegyzésekhez például megszólítás, születésnap és munkahelyi adatok is csatolhatóak. A telefon a SIM kártyán tárolt adatokkal mostohán bánik, csak a menürendszer valamelyik utolsó bugyrából csalogathatóak ezek elő, így érdemes átmásolni a SIM tartalmát a belső memóriába.

Az üzenetkezelés is változatlan maradt, bár az MMS szerkesztő már az újabb fajta felépítést követi. Ez azt jelenti, hogy egy plusz ikonsor kerül ilyenkor a képernyő aljára, amelynek segítségével könnyedén illeszthetjük be az összes támogatott formátumot. A szövegbevitelt T9 segíti. A szöveges üzenetek listázása négyféleképpen is történhet, a részletes nézet az üzenet tartalmának első sorát is mutatja, de kérhetünk méretinformációkat is. A gyártó új készülékeire jellemző, hogy az üzeneteket jelképező pici borítékok ábrája aszerint változik, hogy olvastuk-e már az írást, válaszoltunk-e, esetleg továbbítottuk-e valakinek. Hasznos funkció. Gépelés közben sajnos nem látható, hogy hányadik karakternél járunk, de ha átlépjük az üzenethatárt, akkor arról mindig tájékoztat a szoftver, illetőleg ezt külön megteszi küldés előtt is.

A beépített e-mail kliens szintén nem változott, de ez nem is baj. Több postafiókot, hitelesített SMTP szervert és bármilyen formátumú csatolmányokat is kezel, teljesen rendben van. A méretkorlátozás elvileg 10 megabájt maximum. Nagyon nagy jópont megint a beépített RSS olvasó, amelynek segítségével mindig naprakészek lehetünk hírek tekintetében. A gyári csatornák a neves nemzetközi oldalak híreit kínálják, de lelkes olvasók felvehetik a Mobilarena híreit is a listába.

Multimédia

A fedlapon levő fixfókuszos kamera közepes képeket készít. Ugyanaz a 2 megapixeles optika teljesít itt is szolgálatot, mint amilyet például a Z610i-ben is megfigyelhettünk. A beállítási lehetőségek viszonylag sokrétűek, makró nincsen. Vannak viszont fehéregyensúly, képminőség, éjszakai mód, önkioldó, hatások és zárhang beállítások, ami automatikusan néma lesz, ha a készülék összes hangját kikapcsoljuk.

A felvételi módok között panoráma üzemmódot és sorozat készítésének lehetőségét találhatunk, de ide kerültek a különböző keretek is. A videorögzítésről elég csak érintőlegesen beszélni, hiszen a szokásos, szinte használhatatlan QCIF felbontást kínálja a W710i. Az elkészült képeket a már ismert PhotoDJ segítségével alakítgathatjuk át, az egérmozikat a VideoDJ hivatott megvágni a felhasználó iránymutatásai alapján. Biztos mindkettő hasznos, de egyrészt türelem kell hozzá, másrészt PC-vel ezek a műveletek kicsit egyszerűbben kivitelezhetőek.

A zenei funkciók természetesen kiemelt szerepet kapnak egy W jelzésű Sony Ericsson mobilnál. A szokásosan magas minőségről ezúttal is az átgondolt szoftver és a hibátlan fülhallgató gondoskodik. A hangszínszabályozóban természetesen benne van a Sony MegaBass választásának lehetősége is. Igazán kellemesek a külső gombok. Maguktól riktán nyomódnak meg, de mégsem kell különösebb erőfeszítés a használatukhoz.

A külső kijelzőn folyamatosan látható az éppen játszott zene, valamint néhány további paraméter. Az ablak körül négy gomb van, előre és hátrafele léptetéshez, valamint a lejátszás elindításához, illetve megszakításához. Ez eddig három, a negyedik gombbal a külső kijelzést változtathatjuk aszerint, hogy a zenei információkra, vagy az alapképernyő adataira van épp szükségünk. Hasznos lehet a billentyűzár retesze is, ez a legegyszerűbb megoldás arra, hogy egyértelműen és könnyen kezelhetően blokkoljuk a gombok véletlen megnyomásának lehetőségét. A beépített FM rádió a szokásos, RDS funckiókkal is felturbózott alkalmazás, túl sok kommentárt nem igényel, így jó, ahogyan van.

Fitnesz

A W710i a Nokia 5500-ra hajaz abban a tekintetben, hogy mindkét telefon mozgásérzékelő segítségével próbálja magát az aktív életet élő Norbi update programot használó júzerek szívébe belopni. A W710i-ben található fitnesz menüpont (a fitnesz szó a Word szerint helytelen, a készülék magyar szoftvere viszont ezt használja) a következő funkciókat kínálja fel: séta, futás, eredmények, beállítások. Miután ez most itt valami új a gyártótól, ezért kicsit kivesézgetjük.

Érdemes a beállításoknál kezdeni. Itt megadhatjuk születési évünket, magasságunkat, versenysúlyunkat. Ezek alapján fog kalóriaégetést számolni a szoftver. A speciális kalibrálás a tuti, mert ilyenkor egy ismert távolság legyaloglásával határozhatjuk meg a ránk jellemző lépéshozt, ennek hiányában a telefon a fizikai méreteinkből kalkulálja azt ki, ami nyilván eltér egy ugyanolyan magas manöken és egy kurta lábú cowboy esetében.

Nos, akkor menjünk sétálni! Lépésszámlálót bekapcsolni, telefont zsebrevágni és go! A sok mászkálás után az ember elhűlten veszi tudomásul, hogy több lépést tett meg néhány óra alatt, mint amennyi nőt a liftes srác megszédített az Axe reklámban, de természetesen a kalóriaégetés igen minimális. Sokkal látványosabban néz ki, ha futkározunk egy kicsit, mert akkor átlagos sebességünket is megpróbálja mutatni a szoftver. A lusta tesztelő úgy szimulálja a gyakorlatot, hogy vehemensen rázza a telefont, amelynek hatására Ben Johnson-t megszégyenítő tempót ér el. A pont kínálkozó kedd esti foci remek alkalom lett volna az éles tesztre, ha nem féltem volna attól, hogy a zsebemben dudorodó készülék nekem, vagy bárki másnak sérülést okoz.

Ha már ezerrel szétedzettük az arcunkat, akkor érdemes bekukkantani az eredmények közé, ahol napi bontásban látható a teljesítményünk. Ha ennél is látványosabban szeretnénk megtekinteni, hogy milyen bazi jók voltunk, akkor egy Java alapú segédprogram igen szép grafikonokon keresztül szemlélteti a produkciónkat. Áttekintve a funckiókat, lassan felmerül a kérdés, hogy ennek az egésznek mi az értelme? Számomra leginkább az volt, hogy megtudtam, hogy hozzávetőlegesen 520 lépés távolságra van a háztól a buszmegálló, illetve ha a kalória adatokat nézegettem, akkor rájöhettem az örökérvényű igazságra, miszerint szégyen a futás, de hasznos. És fogyaszt.

Szervezőfunkciók, játékok

A naptárat nem érheti panasz azok után, hogy már képes ismétlődő bejegyzések elraktározására is (napi, heti, havi és évi rendszerességgel). Mind a havi, mind pedig a heti bontás jól áttekinthető, a napi teendőink már listaszerűen jelennek meg. A feljegyzések nem bonthatóak különböző kategóriákra, de ennek nem éreztük hiányát. Az ébresztőóra is kellemes, hiszen öt különböző időpont is beállítható és azok szintén ismétlődhetnek. A szundi már megint kilenc perc, ami viszont újabb figyelmesség, hogy a külső kijelzőn is látható, ha valamelyik riasztás aktív.

A diktafon a memória méretéig bezárólag képes hangot rögzíteni. A stopper, az időzítő, a számológép és a kódmemória már régi ismerősök egy Sony Ericsson mobilban. Itt van viszont a TrackID, ami elvileg arra jó, hogy egy felénekelt dalrészlet alapján az internet segítségével megmondja a szoftver, hogy melyik zeneszámról van szó, illetve ki az előadó. Három próbát tettem: „Levelet kaptam, life”, ez nem nyert, nincs találat. Jó, akkor „Welcome to the Hotel California”, itt sincs, de mondjuk énekelni sem nagyon tudok, úgyhogy végső elkeseredésemben felénekeltem a Süss fel nap kezdetű világhírű nótát… de hiába. Gondolom a hiba alapvetően bennem volt, de az sincs kizárva, hogy az online adatbázis még nem igazán bő.

A három beépített játék között örömmel fedeztem fel a teniszt, ahol megintcsak csúfosan levert a legputtóbb versenyző is, aki most már nem Mark, hanem Shery. De nem is ez a lényeg, tudom, hogy béna vagyok, hanem a Bluetooth kapcsolaton való játék lehetősége. Az Alpha Wing 2 egy tipikus felülnézeti repülős-lövöldözős okosság, szerintem elég élvezetes, míg a harmadik játék a Treasure Towers nevet kapta, ahol egy folyamatosan ugráló, azonosíthatatlan karakterrel kell feljutni kútszerű vermek aljából a megmentést jelképező léghajóig.

Adatkommunikáció, akkumulátor

3G nincs, de GPRS és EDGE van, mindehhez HTML böngésző is akad. Ez fektetett üzemmódban is működik, kérhetünk tördelt, vagy eredeti nézetű oldalakat. Ez utóbbi esetben tíz lépésben nagyítható a teljes weblap, szőröstül-bőröstül, képekkel, betűkkel egyaránt. Sajnos a flash tartalmak gondot okoznak, de alapvetően igen hasznos a szoftver, bár nem túl gyors.

A helyi adatátvitel minden formája megtalálható a W710i-ben, hiszen a lassan kőkorinak számító infra mellett 2.0-s Bluetooth és hasonló verziószámú USB összeköttetés lehetősége is megvan. Előbbi ráadásul sztereó hangátvitelre is alkalmas. Külön örültem annak a kedves meglepetésnek, hogy az infrán átküldött kép átvitele után egy perc múlva a telefon automatikusan kikapcsolta ezt a kommunikációs csatornát.

Sajnos ennek ellenére sem voltam elégedett az akkumulátorral. Persze igen sokat beszélgettem a készülékkel, de másfél-két napos készenléti időről tudok beszámolni, amelyben azonban 60-90 pernyi beszélgetés is benne van. Tipikus Sony Ericsson sajátosság, hogy a csutka üresnek mutatott teleppel még fél napig elvan a készülék úgy, hogy közben hívásokat fogadtam és üzeneteket küldtem.

Összegzés. A W710i nem akar több lenni, mint amire tervezték. A fitnesz menüpontot felőlem egy az egyben kihagyhatták volna, akkor is lenne létjogosultsága egy, a W300i-nél nagyobb tudású Walkman készüléknek. Sem az árát, sem megjelenési idejét egyelőre nem ismerjük a telefonnak, ám miután a hétköznapok során abszolút kezelhető, megbízható és praktikus mobilt ismertünk meg a személyében, ezért:

Sony Ericsson W710i

Bog

Specifikációk

Sony Ericsson W710i
	Technológia	GSM 850/900/1800/1900
	Méret	88x48x24,5 mm
	Súly	101g
	Kijelző	176x220 pixel, 262 ezer szín, TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	10 MB
	Egyéb memória	M2 (512 MB)
	Java	MIDP 2.0 - fájlrendszer elérés
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	van - kikapcsolva is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE/3G	4+2/van/nincs
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	van/2.0 – A2DP
	Prediktív	magyar T9
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítő	van
	Hangvezérlés	nincs
	Valutakonverter	nincs
	FM rádió	van - RDS
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	900 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	350 óra
	Beszélgetési idő	600 perc
	Fényképezõgép	2 megapixel + 176x144 videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngésző	2.0
	HTML böngésző	van - kereteket is kezel
	Játékok	3
	Csengőhangok	MIDI, MP3, MP4, AAC, eAAC
	Operációs rendszer	Sony Ericsson zárt OS
	MP3 lejátszás	van - háttérben is
	Egyebek	MusicDJ, PhotoDJ, VideoDJ, RSS olvasó, mozgásérzékelő