Külső

A W610i messziről szemlélve igen jól néz ki. A svéd tervezők feltehetően hiányoztak a geometria órák egy részéről középiskolában, mert a téglán és a körön kívül más formákat nemigen ismernek. Ja, de, ismerik még azt is, hogy csík. Merthogy a számgombokat ilyenné formálták. Ezekkel – a látszat ellenére – nincs sok gond, jól kezelhetőek.

A számbillenytűk felett viszont három körben helyezkednek el a funkciógombok. Mindegyikkel van némi gond. Kezdjük középen: a narancssárga színű play/pause és OK funkciókat is ellátó gombnak nincs nyomáspontja. Először azt hittem, hogy érintős, de ahhoz túl erősen kell hozzányúlni, tehát gomb az, csak mintha nem mozogna befelé. Nagyon idegesítő, bár a végére hozzászoktam. A körülötte levő gyűrű alkalmas a navigálásra, ez szépen működött is, aztán egyszer elővettem a zsebemből a telefont, és azt láttam, hogy érdekes, fémes színe lett a gomboknak, mivel a ráragasztott fekete kör egyszerűen levált a helyéről. Fogjuk rá, hogy előszériás modell, de hát…

Az oldalsó két körrel is meggyűlt a bajom. A körívek ugyanis két funckiót mozgatnak, ám maga az ív egyben van, így eleinte sakkozgattam, hogy most akkor ez hogy is van, de egyszerűbb, ha az ember nem akarja megfejteni a logikát, ha rutinból nyomjuk, akkor nincs gond. További érdekesség, hogy az adatcsatlakozó ezúttal a telefon bal oldalára került, ez praktikus lépés, így jobban elfér a zsebben. Szintén bal felől van az M2 kártya nyílása (a bolti csomagban 512 megabájtos kártya lesz), illetve a play/pause gomb is.

A telefon jobb oldalán a hangerőt szabályozó billentyűk és a fényképezőgép gyorsgombja üldögél. Ez a Sony Ericsson is olyan, hogy felőlem telefon, felőled meg valami más, de elvileg kamera, a hátlap kialakítása is ezen elv alapján történt. Az optikát az égvilágon semmi sem védi, az asztalra letett készülék képes billegni a kidudorodó Sony Ericsson logón.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!