Bevezető
A barcelonai bemutató után mindenki az új G sorozat nagyobbik tagjára volt kíváncsi. A G900 viszont egy kicsit túllőtt a célon, feleslegesen került bele 5 megapixeles kamera, túl komolyan vette magát. Viszont itt van a kistesó, amely árával és kiegyensúlyozott funkcionalitásával sokkal értelmesebb konstrukció, több helyen pedig egyszerűen jobb, mint bátyja.
A Sony Ericsson az utóbbi időkben csúnyán lemaradt a Nokia okostelefon-dömpingjével szemben, operációs rendszerrel felszerelt telefonjai ritkán tudtak felnőni a finn gyártó szintjére. Persze ennek az is az oka, hogy a svéd-japán cég sokkal kisebb modellpalettával rendelkezik ebben a szegmensben, az igazi nagyágyú Xperia pedig még csak a látóhatár szélén helyezkedik el – legalábbis ami megjelenésének idejét illeti.
A G sorozat ezt az űrt próbálja meg betölteni, viszonylag mérsékelt áron kapható már a G900 és a G700 is. Mindkettőre jellemző az érintésvezérelt UIQ platform, a Symbian operációs rendszer és a klasszikus formai megoldások előtérbe helyezése. A drágább modell az érintőfókuszos megoldással szállított 5 megapixeles kamerával próbál kiemelkedni a mezőnyből, de azon kívül, hogy az ember vagizik vele három napig, sok gyakorlati értelme nincs. A G700 viszont nem nyújt semmi extrát, kiszámítható, rendesen összerakott, emberi méretű telefon lett.
Az XXL GSM-től érkezett doboz pedig igencsak komplett, a G700 alatt elhelyezkedő területen lexikon méretű kézikönyv, USB kábel, sztereó füles és töltő bújik össze. A memóriakártya hiányzik, de ez opcionálisan, némi készpénz ráfordítása után pótolható.
Hirdetés
Külső
Méretre a G700 pontosan ugyanakkora, mint a G900. Súlyra is. Mégis van szemmel látható különbség, rögtön a szín más, a kisebb testvér ugyanis bronz árnyalatú borítást kapott. Ez igen jól áll a készüléknek, elegáns, a feketével kombinálva pedig olyan, mint egy korrekten felszerelt középkategóriás autó belső tere.
Sokkal fontosabb azonban a kezelőszervek elhelyezése. A G900-nál sokat szívtam a fogam a kijelző alsó sorába pakolt érintésérzékeny gombok miatt, itt most nem panaszkodhatok. A három kicsi pötty most is ott van a 2,4 inches képernyő alsó sorában, de ezekhez tartoznak igazi, megfogható, benyomható, fizikailag is jelen levő billentyűk. Ez sokat dob a kezelhetőségen, mint ahogyan praktikus az előlap két szélére kitolt kerek gomb is. A bal oldalival a feljegyzések közé csöppenünk, a jobb szélen kuksoló billentyű pedig az üzenetkezelést indítja el.
A legértelmesebb változás pedig a számgombokkal kapcsolatos. Ducibb, bumfordibb gombsort tudhat magáénak a G700, amely nagyon nagy mértékben javítja a szövegbevitel hatékonyságát. Ha nem venné sértésnek a Sony Ericsson, akkor azt is mondhatnám, hogy már-már nokiás szinten van a gombok puhasága és a nyomáspont érzékelhetősége. A készülék oldalain is van egy-két kezelőszerv, bal felől a billentyűzár gombja árválkodik csupán, de ide csúszott a gyártóra jellemző adatcsatlakozó, illetve az M2 kártya bemeneti ajtócskája, amelyet egy gumicsík próbál védeni. Jobb oldalon a hangerőt szabályozó billentyűket és a kamera gyorsgombját lelhetjük meg.
A G700 hátlapja megosztotta az embereket. A redőzött felület egyesek szerint kellemes fogást biztosít, mások (Parci) szerint hullámpala. Tény, hogy műanyag, a kamera pedig ezen a készüléken sem kapott hangsúlyos formatervezési kiemelést.
Menü, vas
Igen, jól sejti az olvasó, a Sony Ericsson G700 gyakorlatilag egy az egyben ugyanazt a vasat kapta meg, mint a G900. Ez azt jelenti, hogy továbbra is csak egy 208 MHz teljesítményű processzor lakik a burkolat alatt, amely sajnos sebességében nem tudja felvenni a versenyt a konkurens, 369-624 MHz-es Symbian, illetve Windows alapú gépek produkciójával. A Sony Ericsson úgy próbálta orvosolni ezt a hátrányt, hogy olyan kezelőfelületet terveztek, amely kellemesen használható, s a legtöbbet használt funkciókat csak egyszer kell megnyitni, utána a memóriából gyorsabban előugranak.
Ezzel együtt ez a processzor – muszáj ezt mondani – lassúcska, elavult, oldschool. Már a P1i-ben is ez dolgozott, bár előnye is van azért: kevésbé harap bele az energiába. Szerencsére a felhasználói felület megújult, az alapképernyőn ugyanis körbe-körbe lehet haladni különböző kategóriák között, amelyek a hozzájuk kapcsolódó funkciók gyors elérését listázó fülecskéket dobálnak fel. Bár van egy picinyke stylus a G700 jobb felső csücskébe rejtve, de a legtöbb esetben elő sem kell venni, mert minden funkció vezérelhető a gombokkal, illetve ujjbeggyel.
A sebesség… ha a menüben kikapcsoljuk az áttűnéseket (animált mozgás), akkor érezhetően meglódul a gép, de egy témaváltás felett elidőzik a szoftver fél perceket, az újonnan megnyitott alkalmazások elindulására is várni kell. Ám mivel a G700 nem akar csúcsmodell lenni, s árban is olcsóbb, ezért ez jobban elnézhető hiányosság.
A telefonkönyvről, az üzenetkezelésről és a naptárról már szóltunk a G900-nál is, ezen funkciókat újra felesleges lenne részletezni, a belső memória maradt 160 megabájtos, s továbbra is teljesen dinamikus felosztású, tehát a névjegyzék, az emailek, illetve a multimédia fájlok is ide rendeződnek. A G900-ban csak a Sudoku volt fellelhető a játékok kapcsán, a G700-ban emellett a Sims2 is megtalálható.
Multimédia
A magam részéről úgy gondolom, hogy a G900-ba teljesen felesleges volt belepasszírozni egy 5 megapixeles kamerát, jelen tesztünk szereplője tökéletesen a helyén kezeli ezt a kérdést. A G700 alapvetően üzleti modell, egy 3 megapixeles érzékelő bőven elég, bár az autofókusz hiánya miatt azért sírhat a szánk, nem került volna sokkal többe ezt az apró, de a minőséget nagyban befolyásolható funkciót belevarázsolni a kisebb testvérbe is.
A fényképezőgép szoftvere mindent tud, amit a G900, kivéve az ujjal irányítható fókuszálást. Nekem ez nem hiányzott. Szokásunkhoz híven alant terülnek el a tesztfotók, amelyek elemzéséből látszik, hogy nem erőltették meg magukat a mérnökök, nehogy egyik-másik Cyber-Shot gépet megverje a G700. Annyira nem fontos funkció ez, hogy hamarosan piacra kerülnek a kamera nélküli G700-ak is, sok helyen ugyanis tiltják a munkavállalóknak kamerás telefonok használatát. A videózás ezúttal is QVGA felbontásban történhet.
A zenei résznél semmiféle extra változást nem fedezhetünk fel. A lejátszó mindazt tudja, amit nagyobb testvére, van benne MegaBass, fut a háttérben, sokféle tényező alapján csoportosíthatóak a zenék, egyszóval bőven tökéletes. A hangerő meglepően izmos, Bocha kollegával elismerően pillantottunk egymásra, amikor felcsendült a Himmel induló. Hiba viszont, hogy a hang a készülék hátlapján keresztül óhajt távozni a telefonból, így az asztalra tett G700 eléggé furán torzítva adja vissza a zenék hangzásvilágát.
A mellékelt füles nem egy nagy eresztés, a szokásos, nem Walkman telefonoknál alkalmazott headset található a dobozban. Viszont szükségünk lesz rá, ha rádiózni szeretnénk, ez az alkalmazás ugyanis szokás szerint csak akkor indul el, ha érzékel antennaként is használható tartozékot. Az RDS funkcióval felvértezett rádió hozza a már ismert minőséget.
Adatkommunikáció, akkumulátor
A költségcsökkentés az adatátviteli funkciók megnyirbálását hozta sajnos magával, pedig ez az a terület, ahol a legkevésbé kéne spórolni. Az már a G900-nál is sajnos úgy volt, hogy 3G ugyan van, de EDGE és HSDPA nincs, a G700 ezt még azzal is megfejelni, hogy a WLAN is hiányzik a funkciók közül. Marad tehát lokális szinten a 2.0-s Bluetooth és USB kapcsolat, ez utóbbihoz kábelt is kapunk az alapcsomagban.
A beépített Opera böngésző teszi a dolgát, de lehet bármennyire is jó, a Nokia által használt Minamap technológiát nem tudja felülmúlni, bár az oldalak többféleképpen is tördelhetőek, illetve fektetett nézetre is hajlandó a szoftver.
A hátlap alá pakolt akkumulátor egy az egyben ugyanaz, amit a G900 esetében is láthattunk, így aztán a két készülék készenléti és beszélgetési ideje között sincs különbség, nálam a G700 is két napig bírta, aztán elkezdett pirosan villogni a töltőcsatlakozó melletti LED, s enni kért.
Összegzés. A G700-nak könnyebben bocsáthatóak meg a hiányosságai. Egyrészt ára miatt, másrészt a sokkal jobb kezelőszervek használatáért cserébe. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez egy olyan termék, amely semmi előremutatót nem tartalmaz, ha azt leszámítjuk, hogy pár hónapon belül könnyedén olyan árszintet érhet el, hogy komoly alternatívája legyen egy átlagos, operációs rendszerrel nem rendelkező telefonnak. S valószínűleg ez is volt a cél.
![]() |
Sony Ericsson G700 |
Bog
A Sony Ericsson G700-at az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
Sony Ericsson G700 | ||
![]() | Általános | |
Technológia | GSM, UMTS | |
Méret | 106 x 49 x 13 mm | |
Tömeg | 99 gramm | |
Színvariációk | Bronze | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 2,4 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
Kijelző típusa | TFT | |
Színárnyalatok száma | 256K | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória / max. MMS méret | dinamikus / 300KB | |
Belső memória | 160 MB | |
Memória bővíthetősége | M2 | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | 900/1800/1900 MHz | |
GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / nincs | |
UMTS / HSDPA | van (384 kbps) / nincs | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
WiFi | nincs | |
USB | 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | nincsenek | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva nincs | |
Prediktív szövegbevitel | T9 | |
Szoftverek | ||
Platform | Symbian UIQ | |
WAP / HTML böngésző | van / van | |
E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
Java | van, MIDP 2.0 | |
Játékok | 2 | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | TrackID | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 3 megapixeles, fixfókuszos | |
Másodlagos kamera | van | |
Videófelvétel | van, QVGA, 30fps | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | van | |
FM-rádió | van - RDS | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 950 mAh Li-Ion | |
Készenléti idő | 380 óra | |
Beszélgetési idő | 12 óra | |
Egyebek | ||
sticky notes |