Hirdetés
Menü, vas
Igen, jól sejti az olvasó, a Sony Ericsson G700 gyakorlatilag egy az egyben ugyanazt a vasat kapta meg, mint a G900. Ez azt jelenti, hogy továbbra is csak egy 208 MHz teljesítményű processzor lakik a burkolat alatt, amely sajnos sebességében nem tudja felvenni a versenyt a konkurens, 369-624 MHz-es Symbian, illetve Windows alapú gépek produkciójával. A Sony Ericsson úgy próbálta orvosolni ezt a hátrányt, hogy olyan kezelőfelületet terveztek, amely kellemesen használható, s a legtöbbet használt funkciókat csak egyszer kell megnyitni, utána a memóriából gyorsabban előugranak.
Ezzel együtt ez a processzor – muszáj ezt mondani – lassúcska, elavult, oldschool. Már a P1i-ben is ez dolgozott, bár előnye is van azért: kevésbé harap bele az energiába. Szerencsére a felhasználói felület megújult, az alapképernyőn ugyanis körbe-körbe lehet haladni különböző kategóriák között, amelyek a hozzájuk kapcsolódó funkciók gyors elérését listázó fülecskéket dobálnak fel. Bár van egy picinyke stylus a G700 jobb felső csücskébe rejtve, de a legtöbb esetben elő sem kell venni, mert minden funkció vezérelhető a gombokkal, illetve ujjbeggyel.
A sebesség… ha a menüben kikapcsoljuk az áttűnéseket (animált mozgás), akkor érezhetően meglódul a gép, de egy témaváltás felett elidőzik a szoftver fél perceket, az újonnan megnyitott alkalmazások elindulására is várni kell. Ám mivel a G700 nem akar csúcsmodell lenni, s árban is olcsóbb, ezért ez jobban elnézhető hiányosság.
A telefonkönyvről, az üzenetkezelésről és a naptárról már szóltunk a G900-nál is, ezen funkciókat újra felesleges lenne részletezni, a belső memória maradt 160 megabájtos, s továbbra is teljesen dinamikus felosztású, tehát a névjegyzék, az emailek, illetve a multimédia fájlok is ide rendeződnek. A G900-ban csak a Sudoku volt fellelhető a játékok kapcsán, a G700-ban emellett a Sims2 is megtalálható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
